- Ezt nem hiszem el! – dühöngött Heather, amikor férje Adele egy hazugságának bedőlve számon kérte az nem sokkal újév után, hogy mégis mit gondol magáról, hogy megcsalja őt titokban. – Te jobban hiszel a húgodnak, mint nekem, Salmo? Hányszor mondjam még, hogy sosem tennék veled hasonló dolgot, mint, amit az az elmeháborodott testvéred állít rólam!
- Akkor bizonyítsd be, hogy hazudik! – üvöltött Salmo feleségével.
- Mégis hogyan bizonyítsam be szerinted? Mi lehetne jobb bizonyíték állításomra, mint a szívem alatt növekvő közös gyermekünk, szerelmem? – simogatta meg gömbölyödő pocakját Heather könnyes szemekkel. – Ha nekem nem hiszel, higyj az érzéseidnek, a szerelemnek, ami benned ég irántam! Vagy már elfelejtetted, amit szenteste ígértél az ágyban, amikor három hónapos terhes voltam?
- Ne haragudj, de időre van szükségem – viharzott oda bőröndjéhez Salmo, mely a bejárati ajtó előtt várta indulásra készen.
- Salmo! Salmo! – sírt a kétségbeesett asszony, mikor férje kinyitotta az ajtót. – Ne hagyj el! Könyörögve kérlek, ne tedd ezt velem!
- Mondom, hogy idő kell nekem – kapaszkodott bele bőröndje fogójába Salmo, de felesége odarohant hozzá és megfogta kezét, hogy visszatartsa. – Átmenetileg visszaköltözök édesanyámékhoz.
- Ne tedd ezt! – szipogott az asszony. – Tudod, hogy szeretlek! Salmo azonban erre nem tudott mit mondani. Csak állt bőröndje fogóját szorongatva és zokogó asszonyát figyelve, aki kérlelőn nézett rá, szinte térden állva.
- Salmo, szeretsz te még engem? – kérdezte Heather könnyeit törölgetve szabadon maradt kezével.
- Fogalmam sincs – engedte el a férfi felesége kezét, majd az asszonnyal nyomában kiviharzott a garázsba.
- Fogalmad sincs? – toporzékolt a Heather magából kikelve.
- Nincs! – rakta be bőröndjét Salmo autójának csomagtartójába, majd mérgesen levágta annak ajtaját.
- Na ide figyelj, Salmo Christein, ha ki mersz menni azon a kapun, ni – mutatott a kocsibejáró kapuja felé Heather dühöngve, mely időközben kinyílt, - ide többé be nem teszed a lábad még egyszer, az hétszentség!
- Állj félre, vagy különben elütlek! – szólt ki Salmo autójából, mikor már benne ült, és beindította, hogy elmehessen. Az asszony erre kelletlenül félreállt, és dühösen figyelte férjét, aki gázt adott és seperc alatt elhajtott közös otthonukból, meg sem hallgatva magyarázatát az állítólagos szeretőjével kapcsolatban. Később azonban szomorúan kullogott be a villába, ahol Selena elé szaladt, és vigasztalni kezdte:
- Nyugodj meg, Hether! Tudod, hogy Salmo fülig szerelmes beléd. Vissza fog jönni hozzád, ebben száz százalékig biztos vagyok.
- Figyelj, Selena – emelte rá tekintetét Heather a cselédlányra,
- ha úgy szeretne, ahogy állítod, nem hagyta volna, hogy Adele befolyásolja egy hazugsággal.
- Hidd el, hogy rá fog jönni idővel, Adele csőbe húzta őt, és akkor itt fog könyörögni neked, hogy fogadd vissza, próbáljátok meg újra – mondta Selena. – Most azonban a terhességed miatt nem lenne szabad felizgatod magad, mert árthatsz a magzatnak.
- Igazad van – csalt egy komor mosolyt Heather az ajkára.
Két héttel azután, hogy Salmo átmenetileg elköltözött lakásukból, és Selena megmondta neki, vigyázzon magára és a szíve alatt növekvő kicsi egészségére, Heather makacs öszvér módjára, a cselédlány tiltakozása ellenére is elment anyósához, és dühösen felviharzott sógornője szobájába. A lány kaján vigyorral ajkán fogadta az immár négyhónapos terhes asszonyt, aki odadübörgött hozzá és felpofozta:
- Nem szégyelled magadat egy cseppet sem? Hogy lehettél ilyen aljas kis féreg, hogy a bátyáddal való házasságomat képes voltál tönkretenni?
- Itt volt az ideje, hogy felnyissam a szemeit – mondta Adele.
- Te szégyentelen kis ribanc – rigálta meg Heather sógornőjét, - vedd tudomásul, hogy a bátyádat… jól figyelj a szavaimra… soha a büdös életben nem lennék képes megcsalni! Nagyon jól tudod, hogy tökéletesen idilli házaséletet éltem vele négy évig, boldogok voltunk, mert a szerelmünk erősítette kapcsolatunkat. Ott van a lányunk, Atina, aki azóta, hogy Salmo elköltözött tőlünk, folyamatosan az apja után sír. Itt vagyok én terhesen, a férjem szerető gondoskodása, gyengéd szeretete nélkül, és végül itt van a házasságom, amelyet szétromboltál egy szempillantás alatt az idióta hazudozásoddal, amivel beetetted a Salmót!
- Valahogy közétek kellett állnom, mert nem bírom elviselni a képedet, drága sógornőm! – nézett farkasszemet Adele az őt rigáló sógornőjével.
- Te nem vagy normális, Adele Christein! – lökte el magától undorodva Heather a lányt. – Mindezt csak azért tetted, hogy elszakíts a bátyádtól, mert egyszerűen utálsz? Szánalmas vagy.
- Te vagy a szánalmas, te szemét riherongy! – próbálta meg pofon vágni Adele Heather, aki elkapta a kezét.
- Ne merészelj kezet emelni rám – csavarta ki Heather sógornője kezét, majd fogta a háta mögé, és folytatta mondandóját, - mert megesküszöm neked, hogy tőből kiszakítom a karodat!
- Au, ez nagyon fáj! – könnyezett Adele.
- Azt gondolod nekem vagy a bátyádnak nem fáj, amit velünk tettél? – fogta le az íróasztalra Heather a sógornőjét. – Azt hiszed a bátyád annyira hülye, hogy nem fog rájönni előbb-utóbb aljasságodra?
- Ha rá is jön, már túl késő lesz, mert akkor már nem leszel a felesége – sziszegte Adele összeszorított fogai közt. Erre Heather továbbra is kezét a háta mögé fogva, Adele hajába kapaszkodott, és hátrarántotta fejét.
- Ne merészelj még egy hazugságot Salmo orra alá dörgölni rólam, mert kitépem az összes hajadat, az hétszentség! Ha még nem tudod, mire vagyok képes, ha kapcsolatomat, vagy önmagamat kell védelmeznem, jobb, ha ezúton igyekszel megtanulni, hogy velem nem érdemes packázni, mert képes vagyok a végsőkig kitartani a háborúban, és te, drága Adele könnyen megütheted a bokádat! Vésd abba a csinos kis fejecskédbe jó mélyen!
- Engedj el végre! – mondta Adele könyörgő hangon, mire sógornője szabadon engedte, és nekilökte az íróasztalnak.
- Most az egyszer komolyabb sérülések nélkül megúsztad az incidenst, arany virágszálam – mondta Heather most már egy árnyalatnyival higgadtabban, - de még egy hasonló kaliberű húzás, és könnyen a kórházban végezheted a sebészeten. Ha meg nem akarsz kórházba kerülni, ajánlom, hogy megfogadd, amit mondtam neked az előbb. – Azzal fogta magát és kiviharzott a lány szobájából. Útközben összefutott férjével, aki megállította és karjánál fogva visszavezette maga elé:
- Szia, Heather!
- Szia! – köszönt az asszony kerülve párja pillantásait.
- Mi járatban errefelé? – érdeklődte Salmo, miközben kezével óvatosan végigsimított felesége kezén, majd ujjait az övéi közé fonta gyengéden. Heather reflexszerűen viszonozta a kézfogást, majd válaszolt:
- Épp a húgodtól jövök. Kiosztottam miattad.
- Min vesztetek össze? – húzta közelebb magához Salmo feleségét.
- Azon, hogy teletömte a fejedet olyan dolgokkal, melyek nem fedik a valóságot engem illetően – emelte rá tekintetét Heather férjére, aki közben megközelítette ajkait. – Mit művelsz?
- Vissza akarlak kapni – válaszolta Salmo, mikor elengedte felesége kezét és átölelte derekát.
- Nahát, megjött az eszed? – kerekedtek el az asszony szemei.
- Rájöttem pár dologra az eltelt idő alatt – csókolta meg Salmo felesége ajkait gyengéden.
- Á, igen, és mire?
- Többek között arra, hogy szeretlek, és nem tudok élni nélküled – válaszolta Salmo.
- Hmmm… bizonyítsd be, hogy nem hazudsz nekem! – mondta Heather komolyan. Erre Salmónak nem kellett több: fogta magát, és hirtelen rátapasztotta száját felesége ajkaira, akivel ezt követően forró csókolózásba kezdett. Később azon kapta magát, hogy hirtelen karjaiba kapja várandós asszonyát, beszelad a szobájába vele, magukra zárja ajtaját, majd, amikor minden ruhájuk a földön fekszik szanaszét, kikötnek az ágyban, ahol gyengéd simogatások közepette kényeztetni kezdi a takaró alatt.
- Annyira hiányoztál, kicsi angyalkám! – csókolgatta Salmo Heather ajkait.
-Te is nekem – bújt az asszony férje karjai közé.
- Bocsáss meg, kérlek a két hete történt elmezavaromért! – szorította magához Salmo asszonyát.
- Megbocsájtok – mosolygott az asszony, - hisz tudod, hogy szüksége van rád a lányunknak, nekem és az öt hónap múlva világra jövő gyermekünknek is.
- Akkor vegyem úgy, hogy visszafogadsz? – cirógatta meg végül Salmo felesége arcát.
- Igen, de csak egy feltétellel vagyok hajlandó megtenni ezt.
- Éspedig?
- Ha soha többé nem hagyod magadat befolyásolni Adele által. Fogadd el, hogy a húgod beteg.
- Igen, erre rájöttem, mikor hallottalak veszekedni benneteket – mondta Salmo.
- Tudod, mi verte ki nálam a biztosítékot a leginkább a vele való veszekedésem alatt? – bújt Heather férje karjai közé.
- Mi?
- Az, amikor kijelentette, hogy azt akarja, elváljunk egymástól – mondta Heather. – Adele nincs tisztában azzal, hogy ott van a lányunk, Atina, aki igényli a szerető apai gondoskodásodat, itt vagyok én, várandósan, és te pedig fülig szerelmesen. Óriási lelki megrázkódtatás lenne ez mindannyiunknak, főleg a gyermekünknek, Atinának, ha elválnánk annak ellenére, hogy élünk-halunk egymásért.
- Na, azt hiszem erről beszélni fogok Adele-lal, mielőtt visszaköltözök hozzátok. – fogta meg Salmo felesége kezét, majd megkérdezte: - Nem akarsz itt aludni velem ma éjjel?
- Nem is tudom – gondolkodott az asszony, - jobban örülnék, ha már az ágyunkban aludnánk összebújva.
- Majd holnaptól úgy lesz – mosolygott Salmo.
- Hát jó, nem bánom – adta be a derekát Heather. – Felhívom Selenát, hogy nagyon vigyázzon Atinára, mert ma itt alszom veled a régi szobádban.
- Rendben – nyomott még egy csókot Salmo felesége ajkaira. – Szeretlek.
- Én is téged, életem! – ölelte meg Heather férjét újból.