Adele halála 1. rész: Salmo kikészül

- Képes vagy az őrültek közé adni, engem, a húgodat? – őrjöngött Adele, akire két ápoló ráadta a kényszerzubbonyt, hogy elvigyék az ideggyógyászati klinikára kezelésre.
- Nem volt más választásom, Adele, értsd meg! – felelte Salmo komor tekitettel. – Valahogyan meg kell akadályoznom, hogy bántsd a családomat.
- És ezzel a módszerrel azt hiszed, eléred célodat? – kapálózott a lány a két ápoló közt.
- El, mert legalább nem fogsz ártani sem nekem, sem a feleségemnek, sem pedig a családomnak – mondta Salmo.
- Az az átkozott kis ribanc, az a szemét kurva – sírt kibukva Adele, - elérte, hogy teljesen megfeledkezz magadról, hogy az őrültek közé zárasd a húgodat, akit annyira szeretsz!
- A feleségem nem ribanc és pláne nem kurva – lépett közelebb Salmo magatehetetlen húgához, - van neve is, az pedig: Heather Gonzalez-Christein, és egy tisztességes nő, tökéletes anya és feleség is egyben. Az a nő, akit tiszta szívemből és lelkemből szeretek, és nem érdekel egy cseppet sem, mi a véleményed róla, mert ezek az én érzéseim, Heather az én párom, én ismerem mindenkinél jobban. – Majd az ápolókhoz fordult: - Kérem, vigyék el a húgomat, és nagyon vigyázzanak rá!
- Rendben – bólintottak az ápolók, majd a hevesen ellenkező lány karjaiba markoltak és kivezették őt. Salmo még az ajtón kívülről is hallotta húga őrjöngő hisztijét: - Eresszenek el, maguk idióta patkányok! Senkiháziak! Hagyjanak! A férfi egy ideig még állt földbe gyökerezett lábakkal hallgatva testvére sipákolását, majd karba font kezekkel kiállt feleségével közös otthona ajtajába az ajtófélfát támasztva, és figyelte, amint a mentőautó szirénázva elhajt a ház kocsibejárata elől. Később csatlakozott hozzá felesége is, akinek, amint meglátta őt, sírva a nyakába borult.
- Annyira rossz volt azt látnom, hogy a húgomat elviszik a szanatóriumba – hüppögte feleségét ölelve.
- Tudom, mit érzel, de lásd be, hogy Adele-t csak így tudod távol tartani tőlünk – simogatta Heather férje hátát gyengéden, hogy megvigasztalhassa őt.
- De az egyetlen testvérem, a kishúgom – zokogott Salmo magatehetetlenül.
- Tudom – szeretgette meg Heather férjét. – Sss... nyugodj meg!
- Szeretlek, drágaságom! – nézett fel Salmo szemüvegét levéve feleségére, aki letörölgette arcáról az oda patakzó könnyeit.
- Tudod, hogy én is téged, Salmóm – puszilgatta meg végül Heather férje arcát, majd később gyengéd csókot váltottak egymással. – Gyere, szólok Selenának, hogy adjon neked nyugtatót, hogy megnyugodhass! – Azzal gyengéden megfogta férje kezét, és besétáltak a villába. Odabent Selena, Heather utasítására adott Salmónak egy nyugtatót és egy pohár vizet, majd, miután a férfi bevette a gyógyszert, az asszony segített neki felmenni a szobájukba, ahol óvatosan ágyba terelte. Salmo, amint lefeküdt, azonnal el is aludt. Selena közben besétált a szobába tekintetét az alvó férfire emelve megkérdezte:
- Hogy van?
- Szerencsére elaludt – felelte Heather férjét figyelve. – Teljesen kiborult attól, amit a húgával tett nemrég.
- Szegény, hatalmas lelki megpróbáltatás lehetett neki beváltani az ígéretét – mondta Selena, miközben kezébe vette a kis Salmót a bölcsőjéből kiemelvén.
- Igen, az, mert elvégre mégis a testvére – emelte rá tekintetét Heather kisfiára, - és fájt neki, hogy elvitték a szanatóriumba.
- Gyere, hagyjuk aludni a férjedet! – mondta Selena. Heather a cselédlány szavaira hallgatva lassan kisétált a szobából, nyomában a kisfiát dajkáló lánnyal, aztán hangtalanul becsukta az ajtót, hogy férje tudjon pihenni egy kicsit. Heather később átvette a kicsit Selenától és bevitte lánya szobájába, ahol kigombolta blúzát, majd elgondolkozva szoptatni kezdte, miközben a karosszékben ülve előre-hátra ringott vele. Fájt neki férjét kibukva látni, és tehetetlenül állni a helyzet előtt, amibe került annak révén, hogy húgát szanatóriumi megfigyelésre adta végül, ezzel megakadályozni akarván, hogy újra megpróbáljon közéjük ékelődni. Adele amúgy is az utóbbi időben inkább viselkedett elmeháborodott nőként, mintsem egy megértő nagynéniként, aki elfogadja a tényeket, hogy bátyja igazán szerelmes, boldog férj, és még ennél is boldogabb családapa.
- Min gondolkozol? – kérdezte Selena, miközben Atina játékait rendezgette az egyik polcon.
- Salmón jár az eszem – felelte az asszony fiát etetve. – Annyira tehetetlennek érzem magam vele kapcsolatban, rossz azt látni, hogy ki van borulva.
- Elhiszem, hiszen a férjed, a gyermekeid apja, és szenved – ült le törökülésbe Selena Heatherrel szemben. – A helyedben én is így éreznék, ha a férjem húga egy megátalkodott, elmebeteg nőszemély lenne. Sajnálnám őt tiszta szívből, de szerencsére az én párom testvére egy áldott jó lélek. – Mosolygott később Selena. – Folyamatosan azzal fúr, mikor lesz már nagynéni belőle.
- Elhiszem – mosolyodott el Heather gyengéden. Eközben a kis Salmo befejezte az uzsonnázást. Heather átadta őt Selenának, majd begombolta blúzát.
- Selena, megnézem a férjemet – állt fel a hintaszékből Heather.
– Vigyáznál addig a kisfiamra?
- Persze – sétált oda Selena a kisfiúval a hintaszékhez, majd leült bele. Ezalatt Heather lassan átsétált a hálóba, ahol Salmo még mindig aludt. Az asszony lassan odament az ágyhoz és férjét figyelve ismét elgondolkodott azon, hogy indult öt éve a kapcsolatuk. Annak idején a férfi még papként élte életét, és kezdetben bizalmas barátokként tekintettek egymásra, majd nem sokkal az asszony apósának temetése után megszakított minden kapcsolatot vele. Heather hónapokig próbálta elérni, megbeszélni vele a történteket, végül karácsony előtt egy nappal bevallotta neki, hogy többet érez iránta, mint barátság és pap-hívői kapcsolat, így közös megegyezéssel összejöttek. Akkor volt Salmo harminckét éves, és döntött úgy, hogy hivatása helyett inkább az akkor huszonnégy esztendős lányt választja, és megpróbálja vele a párkapcsolatot, aminek Heather természetesen nagyon örült. A kapcsolatukra következő év májusában Salmo úgy döntött, eljegyzi a lányt huszonötödik születésnapján, hogy aztán már csak az apróbb simítások legyenek hátra az esküvőig, melyet természetesen a két fél családjának ellenkezésének ellenére is megtartottak a férfi harmincnegyedik születésnapján. Egy évvel ezután Heather világra hozta kislányukat, Atinát, aki Salmo nagy boldogsága volt, az ő egy szem hercegnője, akit még a széltől is óvott, akárcsak most, habár már óvodás. Salmo húga, Adele azonban évekig, amióta együtt van bátyja az asszonnyal, igyekezett megkeseríteni a pár életét, végül a férfi úgy döntött, nem sokkal azután, hogy második gyermekük is világra jött, elmegyógyászati klinikára adja, hogy ezzel távol tartsa családjától. Amíg Heather így gondolkozott, Salmo lassan ébredezni kezdett és tekintetét vendége felé fordította, amint kitisztult előtte a kép.
- Hogy vagy? – bújt oda Heather férjéhez, aki, amint meglátta őt az ágyukban, óvatosan odahúzta magához, betakargatta és megcsókolta ajkait, aztán átölelte a takaró alatt.
- Kicsivel jobban, de még nem az igazi – felelte Salmo. – Hol van a fiunk?
- Selenával Atina szobájában – simogatta Heather férje arcát gyengéden. – Nemrég uzsonnáztattam meg.
- Maradj itt velem, kérlek! – szorította magához Salmo feleségét ismét könnyezve.
- Jól van, ne aggódj, itt maradok! – puszilgatta Heather férje arcát. – Vigyázok rád! Nagyon szeretlek! - Én is téged! – simogatta Salmo felesége hátát gyengéden.

Néhány nappal azután, hogy Adele-t elvitték a szanatóriumba, Salmo elment meglátogatni húgát az intézetbe. A lány nagyon örült, hogy bátyja meglátogatta, noha kórképe már a pár nap alatt is inkább fokozatosan leépülő tendenciát mutatott. Még továbbra is azzal fenyegette testvérét, hogy mindent elkövet azért, hogy elválassza őt a feleségétől, de az azonban szó nélkül felállt és végül otthagyta a lányt a beszélgető szobában. Hónapok teltek el így, míg Adele, akárhányszor meglátogatta őt bátyja, egyfolytában minden ribancnak lehordta sógornőjét, majd egy darabig úgy tűnt, végre minden jól alakul a lány kezelését illetően, de szeptember közepén Salmot lesújtó látvány fogadta testvére kórszobájában, ugyanis Adele falfehéren fetrengett ágyában.
- Adele, húgocskám, mi történt veled? – rohant oda húgához kiakadva.
- Bocsáss meg, bátyuskám, kérlek! – nyeldesett a lány erőtlenül, mikor ölébe vette őt. – Bocsáss meg, hogy annyira gonosz, megátalkodott nőszemély voltam, és megkeserítettem házas életedet!
- Sss, ne kérj bocsánatot! – fogta meg Salmo könnyes szemekkel Adele kezét, aki mosolyogva arcához emelte azt.
- Most már értem, miért szeret téged ennyire a sógornőm – mondta, miközben az ő szeméből is kicsordult egy könnycsepp, amely aztán bátyja kézfejére cseppent. – Rendkívüli ember vagy, Salmo, és nagyon szeretetre méltó. Szeretlek, bátyuskám, ezt sose feledd… el… - Azzal lassan oldalra hajtotta fejét.
- Adele! Adele! – szólogatta Salmo a lányt, de már késő volt. – Húgocskám, ébredj! Kérlek, ne csináld ezt velem!
Adele azonban elernyedten feküdt Salmo kezei közt, keze még mindig a férfi kezében nyugodott. Salmo végül erőt vett magán, és behívott egy orvost, aki kiküldte őt, hogy megvizsgálhassa a lányt. Pár perc múlva kilépett a kórteremből, és a férfi idegesen odaszaladt hozzá, majd megtudakolta, mi van Adele-lal.
- Kérem, legyen erős, mert, amit mondok önnek, azt nem lesz könnyű dolog feldolgoznia sem önnek, sem pedig családjának – kezdte az orvos.
- Mondja már! – dobogott idegesen Salmo.
- Salmo, a húga sajnálatos módon elhunyt.
- Mi? – kapaszkodott meg egy székben Salmo homlokát fogva.
- Jól van? – kérdezte az orvos, a szinte már ájultan a székre rogyó férfit.
- Azt hiszem, rosszul vagyok – kapkodott levegő után Salmo. – Doktorúr ez nem lehet, hogy Adele meghalt! Mondja, hogy nem igaz!
- Sajnos igaz – bólintott az orvos. – Az előzetes vizsgálatok alapján öngyilkos lett.
- Micsoda? – kerekedtek el Salmo szemei.
- A húga öngyilkos lett – ismételte az orvos, - de részletes beszámolót az öngyilkosságról csak a boncolás után tudnak mondani önnek.
- Istenem – vette elő remegő kezekkel Salmo a mobilját, majd tárcsázta feleségét. Az asszony, amint megtudta, mi történt, egyből rohant is istápolni férjét a klinikára, ahol ezek előtt még az ölében tartotta a most már örök nyugalomra tért húgát.
- Szerelmem! – ölelte át zokogó férjét Heather együtt érzően. – Annyira sajnálom a történteket! Őszinte részvétem!
- Adele, a kishúgom, meghalt! – zokogott Salmo magából kikelve. – Annyira fiatal volt, élhetett volna még.
- Tudom – puszilgatta Heather férje arcát vigasztalóan. – Gyere, menjünk, intézkedjünk!
- Köszönöm, hogy itt vagy velem, drága kicsi szerelmem! – fogta meg Salmo felesége kezét ujjait ujjai közé fonva. - Ne köszönd meg, hisz a feleséged vagyok, és szeretlek! – simogatta meg az asszony férje kézfejét.