A nagy szilveszteri örömmámor és fékevesztett szerelmeskedés után, ami Salmo és Heather között lezajlott az előző este, az újév napja szinte villámgyorsasággal érkezett el, levegővételnyi perceket sem hagyva a dányi plébánia lakóinak, legfőképp Salmónak, ugyanis alig kelt fel ágyából, máris szentmisét kellett tartania a szomszédos Zsámbok községben. Heather kivételesen ezen a napon úgy döntött, egész álló nap pihen, ezért elővett egy könyvet és olvasással töltötte idejét. Aznap az iroda is zárva volt, viszont Karolina délután beutazott meglátogatni barátnőjét, hogy aztán együtt ünnepeljék meg az újesztendőt, valamint beszélgessenek arról, hogyan telt a Salmóval töltött szilvesztere.
Január következő napján viharos időjárás köszöntött Dányra. Az erős szél a lehulló hóból szinte pillanatok alatt hósáncokat épített, néhol hófalak is kialakultak. Heather és Karolina napokig lapátolta a havat felváltva, miközben dacoltak a zord téli időjárással. A két lány annak ellenére, hogy több réteg ruha, egy meleg overál és egy gyapjú béléssel bélelt hótaposó volt az öltözete, teljesen átfagyott a rekord hidegben, így nem győzték melengetni tagjaikat a plébánia tárgyalótermében naphosszat. Mivel a zord időjárás kihatott az oktatási tevékenységre és a közlekedésre egyaránt, egy időre beszüntették az irodaidőt, a hitoktatást, és misék is maradtak el, mivel a felhalmozódott hó eltorlaszolta a templom hatalmas, tölgyfából faragott ajtaját. Salmót az, hogy nem tudott bizonyos ideig szentmisét tartani, különösebben nem hatotta meg, sőt inkább kihasználta az alkalmat, hogy ennek okán leginkább, de minél több időt töltsön kedvesével. Január végére az időjárás úgy látszott, elkezdett enyhülni, és fokozatos olvadásnak indult a több, mint három hete felhalmozódott hóréteg. Habár lapátolás szempontjából továbbra is adott munkát a plébánián dolgozó Karolinának, Heathernek és Lilianának, a lányok nem bánták, sőt élvezték a közös munkát, jókat beszélgettek, vihorásztak közben.
Néhány nappal azután, hogy a hó már valamelyest elolvadt a plébániatemplom környékén, és bejárhatóvá vált az az épület minden irányból, Heather úgy döntött, visszatér a sekrestyébe dolgozni. Az ideiglenes lezárás miatt nem tudott miseszándékokat összeírni, így a nyakába zúdultak az elmaradások, és napokig késő estig ki sem dugta az orrát a templomból. Karolina sem panaszkodhatott ez idő tájt, ugyanis a zárlat feloldása után őt is elhavazták az adminisztratív feladatok, könyvelések és a hívek különféle kéréseinek összeírása. Az irodai feladatok oly mértékben elszaporodtak, hogy február közepén Salmo úgy döntött, ideiglenesen visszahelyezi Heathert Karolina mellé dolgozni az irodára, amelynek a lány kifejezetten örült, sőt nagyon boldog volt a hír hallatán. Ennek a hírnek Heathernél jobban csak Karolina örült, ugyanis oly mértékben megszerette főnöke menyasszonyát, hogy szinte imádott vele dolgozni, és kifejezetten jól estek neki segítő szándékú kritikái, szavai, noha az eltelt, durván egy év alatt már tökéletesen beletanult az ott végzendő feladatok elvégzésébe. A közös munka annyira felpörgette Heathert, hogy szinte minden egyes nap a boldogságtól repesve mesélte legjobb barátnőjének, Lilianának azt, mennyire nagyszerű érzés a régi közegben, egykor folyamatosan végzett feladatainak egy részét ellátnia, mennyire élvezi a Karolinával végzett közös munkát. Ez a mai napon sem volt másképp, azonban Liliana észrevette rajta, hogy nincs valami jó bőrben. Heather már napok óta panaszkodott, hogy szédül, émelyeg és reggelente borzasztó hányingere van. A vérzésének is meg kellett volna jönnie, viszont körülbelül másfél-két hete színét se látta. Mivel a rosszullétek oly mértékben elhatalmasodtak rajta, hogy képtelen volt tovább elviselni őket, úgy döntött, kideríti, miért érzi magát ennyire ramatyul. Vásárolt hát a közeli patikában egy terhességi tesztet, melynek elvégzése után tudatosult benne, hogy a napok óta tartó émelygéssorozat, reggeli rosszullétek tömkelege csak egy valamit jelezhet: hamarosan szülői örömök elé néznek majd párjával. Ezt a hírt azonban még nem merte kinyilatkoztatni kedvese előtt, mert attól tartott, a júniusi tervezetnél előbb hagyná ott hivatását, ha megtudná másállapotát. Most azonban Liliana aggódva figyelte őt, amikor betévedt az irodára, és aggodalmának hangot is adott:
- Heather, már egy ideje fal fehér az arcod reggelente, mindig a vécére szaladgálsz, mert állandó hányingerrel küzdesz, miközben az egész állapotod kihat a munkavégzésedre is. Mi a baj? Mitől vagy napok óta ilyen rossz bőrben?
- Ez engem is érdekelne – fonta karba Karolina a kezeit, miközben kérdő pillantásokkal vizslatta kolléganőjét.
- Lányok, ígérjétek meg, hogy egy darabig köztünk marad, ha elárulom a rosszullétem okát – állt fel Heather a székéből, majd csukta be az irodaajtót. Liliana és Karolina eközben idegesen, mindketten karjukat összefonva várták, a lány vallomását.
- Megígérjük, hogy senkinek sem szólunk róla, de mondd már! – mondta idegesen Liliana.
- Azt tudjátok, hogy két hete nem jött meg a vérzésem – sétált vissza az ajtótól az íróasztalhoz Heather, - ugyanakkor, amit tapasztaltok, annak is köze van ehhez a dologhoz.
- De micsodához? – kérdezték kórusban a lányok.
- Lányok, az a helyzet, hogy az elmúlt időszakban tapasztalt rosszulléteim kiváltó oka az, hogy terhes vagyok– szedte össze minden erejét és vallotta be állapotát Heather.
- Ismételd meg, amit mondtál! – szólalt fel kórusban Karolina és Liliana.
- Kisbabát várok Salmótól – ismételte meg mondandóját Heather.
- Gratulálunk, csajszi! – szaladt oda a két lány és ölelgette meg a várandós lányt két oldalról. – Mióta tudod a hírt?
- Csak pár napja, mivel az egyik rosszullétem alkalmával elvégeztem egy terhességi tesztet – felelte az.
- Mennyi idős terhes vagy? – érdeklődte Karolina.
- Úgy, körülbelül kéthetes lehet a pici – cirógatta meg a hasát Heather meleg mosollyal. – Viszont azért kértelek meg benneteket, hogy még véletlenül se szóljátok el magatokat ezzel kapcsolatan, mert majd a megfelelő pillanatban én szeretném Salmo elé tárni a nagy hírt.
Ekkor azonban hirtelen zaj ütötte meg a három lány fülét, melyet alig két perc után az irodaajtó nyikorgó nyíló hangja követett. A három lány az ajtó felé fordult, majd meglepve tapasztalták, hogy Elisabeth asszony áll ott, miközben kérdő pillantásait Heatherre szegezi, s mintegy választ várva ráront alpári stílusú kérdésével:
- Miféle hírt akarsz közölni a fiammal, te átkozott céda?
Heather azonban csak állt az iroda közepén, és a kérdést válasszal sem méltatva figyelte az asszonyt, amint belép, és négyükre csukja az ajtót.
- Ismételd meg, amit az előbb ide jövet fél füllel hallottam! – hangzott Elisabeth parancsa.
- Kedves asszonyom, szerintem önnek abszolút semmi köze nincs ahhoz, ami ide érkezése előtt elhangzott köztünk – lépett oda Karolina a feldühödött asszonyhoz.
- Hagyd őt, Karo – mondta feltett kezekkel Heather, - ha annyira kíváncsi, elmondom neki.
- Halljam, te cafka! – nézett farkasszemet Elisabeth menyjelöltjével.
- Kilenc hónap múlva unokája fog születni – hangzott a lány válasza.
- Hogy micsoda? – kerekedtek el Elisabeth szemei a döbbenettől.
- Jól hallotta, kérem – lépett közelebb Liliana is a döbbenettől totálisan ledermedt asszonyhoz, - Heather kisbabát vár.
- Tee… kis lotyó! – kapaszkodott bele Elisabeth Heather hajába hirtelen, majd a két lány tiltakozása ellenére is kirángatta őt az irodáról, egyenesen az udvarra, aztán teljes erőből pofon hajította visszakézből. – Mégis mit képzelsz te magadról? Nem volt elég neked, hogy elszeretted a hivatásából két éve és eljegyzett, most már újonnan gyereket is csináltattál a fiammal?
- Na ide figyeljen, maga elmeháborodott vénasszony – adta vissza a pofont Heather, - csak hogy világos legyen az ön számára: Salmo és én az esküvőnkre készülünk, családot akarunk alapítani. Ez a gyerek nem tehet arról, hogy két hete megfogant a szerelmünk gyümölcseként. Maga azonban még mindig azt vallja, hogy Salmónak csak és kizárólag papnak kell lennie, Istent szolgálnia még úgy is, hogy a jegyese vagyok és most már születendő gyermekének anyja is. De mondok én önnek valamit, és tartsa ehhez magát: soha a büdös életben nem fogom hagyni, hogy közém és a fia közé álljon, akármennyire is akar. Fogja fel, hogy nem kívánatos személy Salmo életében, pláne az enyémben! Törődjön bele, hogy nyár elejétől Salmo többé nem lesz pap…
- Jól figyelj arra, amit mondok! – vágta pofon Elisabeth a várandós lányt odakézből is. – Lehetsz te a római pápa rokona és hódítod el a fiamat a hivatásából úgy, de akkor sem fogom elfogadni, hogy egy pár vagytok. Akkor sem törődöm bele, hogy gyermeket hordasz a szíved alatt tőle, s pláne abba, hogy emiatt akár előre hozottan is, de úgy döntene, oltár elé cibál és feleségül vesz. Mindent meg fogok tenni azért, hogy Salmót elválasszam tőled! Érted? Mindent, ha addig fog az anyjaként tisztelni, akkor is.
- Szálljon le Heatherről, ha nem akar még nagyobb perpatvart még annál is, melyet az imént kirobbantott pökhendi viselkedésével! – sietett ki a plébániáról Liliana Karolina kíséretében, hogy barátnője védelmére keljen. Elisabeth ekkor villámló szemeit a Heather védelmére kelő Lilianára emelte, majd odadübörgött hozzá, és megjegyezte.
- Maga csak ne szóljon bele abba, ami nem az ön asztala! Nem felejtettem el a két éve, köztünk történt szóváltást…
- Higgye el, én sem! – Azzal teljes erejéből pofon suhintotta a vele kekeckedő asszonyt Liliana, majd folytatta monológját: - Tudja, alig vártam már, hogy egy szép napon pofon vághassam azért, ahogy viselkedett velem az első találkozásunk során, és nem is gondolná, mekkora boldogság volt számomra, hogy végre megtörténhetett életemben ez a momentum.
- Egy pillanat, Liliana – ment oda Karolina is a vitatkozó felekhez, - én is tartozom ennek a felfuvalkodott banyának valamivel! – Azzal teljes erejéből ő is lekevert neki egy pofont odakézből. – Ezt azért kapja, mert tavaly szeptemberben kezet mert emelni rám. Ezt pedig – kevert le egy újabbat visszakézből is, - mert lekezelő és arrogáns volt velem, és képtelen volt felfogni, hogy Salmo atya nem akart szóba elegyedni önnel aznap, és mégis kihúzta nála a gyufát viselkedésével.
- Ezt még meg fogják bánni, maguk ócska kis cselédsorba való libák! – mondta Elisabeth magából kikelve, majd sarkon fordult, és visszasietett Heather-höz, és szemeivel végig mérve megjegyezte: - Most boldog vagy, ugye?
- Miért lennék az? – kérdezte a lány komoly ábrázattal figyelve anyósjelöltjét, aki ugyanúgy, mint másfél éve körbe sétálta őt lassan.
- Mert az a két kis liba, ott az ajtóban felpofozott és elzavart a parókiáról – tajtékzott Elisabeth.
- Csak azt kapta, kedves asszonyom, amit ebben a helyzetben megérdemelt mindannyiunktól – válaszolta az. – Miért, mit gondolt: hogy majd hagyni fogják, hogy bántsa őket? Hagyni fogják, hogy megalázzon engem ismét?
- Azt tudtam, hogy egy senkiházi kis kurva vagy, aki mindenre képes, hogy tönkre tegye a fiam karrierjét, de arra álmomban sem gondoltam, hogy egy ilyen kis fruskát védelmébe vesz két senkiházi liba velem szemben – méregette Elisabeth továbbra is a lányt szűk szemekkel.
- Az a két senkiházi liba, ahogyan Lilianát és Karolinát nevezi azért vett a védelmébe, mert szeretnek, tisztelnek, és mert barátnőim… ha tudja egyáltalán, mit jelent ez a fogalom – jegyezte meg Heather fél vállról. – Örüljön, hogy Salmo jelenleg Zsámbokon van, mivel oda hívták misét tartani öttől, mert különben ő is beolvasott volna magának az előbbi jelenete miatt, abban biztos lehet! Most pedig – emelte rá a pillantásait később az asszonyra, - ha kérhetem öntől: távozzék innen, és hagyjon végre békén minket boldogságban, szeretetben élni! Ha meg nem tud úgy viselkedni, ahogyan ezt egy unokáját váró nagymamához illik, felejtse el, hogy van egy fia, aki hamarosan megnősül és családot alapít!
Azzal Elisabeth-nek nem kellett több. Fogta magát, Heathert megkerülve, továbbra is szitkozódva sarkon fordult, majd elviharzott a plébániáról. Liliana és Karolina azonnal odasietett Heather-höz, és megtudakolta:
- Jól vagy? Nem tett kárt benned ez a hibbant boszorkány?
- Ne aggódjatok – tartotta fel kezeit Heather, - semmi bajom! Most viszont azt hiszem, megyek, és lefekszem pihenni egy kicsit, mert nagyon kifárasztott az imént történt csetepaté.
- Rendben, menj csak! – engedte útjára Heathert a két lány.
*
Este Salmo későn ért haza Zsámbokról. Fáradt, elcsigázott volt a szinte egész délután tartó egyházközségi programról, melyet az ottani plébánia vezetője szervezett meg a közösségnek. A plébános, Marcel atya megkérte őt, hogy a falunapi szentmisét tartsa meg ő, valamint a hívek kérésére töltsön el pár órát velük a faluházban, ha nincs ellenére ez a kis kikapcsolódás. Salmo örömmel fogadta a meghívást, és mise után még ott maradt az egybe gyűlt közösséggel mulatozni.
A falunapi programsorozat, de legfőképp a misecelebráció annyira leterhelte mindenhogyan, hogy este tíz körül, hazaérését követően kifejezetten álmosan és gondterhelten sétált ki a konyhába, hogy készítsen magának egy bögre teát. Mivel Karolina és Liliana ezen a napon addig nem volt hajlandó hazamenni, míg a plébánián történt csetepatéról be nem számolnak neki, a két lány úgy döntött, kimegy utána az étkezőbe, és elé tárják az eseményeket. Salmo a hallottaktól egyből magához tért a szinte bóbiskoló állapotából, és azonnal alvó menyasszonya szobájához sietett, hogy megnézze, nem esett-e baja a botrányt követően. A helyiségbe lépve óvatosan a lány ágyához sétált, leült a szélére, majd ébresztgetni kezdte:
- Szerelmem! Szerelmem!
- M… mi az? – kérdezte nyöszörgő hangon az ébredező Heather, majd, amikor meglátta kedvesét az ágyán ülve, felpattant, karjaiba ugrott, aztán szorosan magához ölelte.
- Hallottam Lilianáéktól, hogy ismét itt járt anyám – emelte fel Salmo kedvese állát, - és ismét óriási balhét generált.
- Igen, mert megtudott valamit, ami felbosszantotta őt – mondta Heather.
- Éspedig? – kérdezte Salmo kíváncsian. Erre Heather kibontakozott párja öleléséből, majd bal kezét óvatosan a hasára helyezve felelt:
- Habár nem akartam neked most azonnal elmondani, de a csetepaté miatt mégis szükséges tudatnom veled, még mielőtt édesanyád megelőzne engem a hírrel, és ő adagolná be neked a rá jellemző arroganciával: itt bent fejlődik a mi hatalmas szerelmünknek az első gyümölcse.
- Ezt úgy értsem, hogy… – kerekedtek el Salmo szemei a döbbenettől, - … hogy…
- Igen, édesem, kisbabánk lesz – fogta oda Heather párja kezét a hasához arcára meleg mosolyt öltve.
- Jaj, édes szerelmem! – tört ki örömkönnyekben Salmo. – Annyira boldoggá tetted estémet ezzel a hírrel! Azt hiszem, most vagyok a legboldogabb ember a világon! Mennyi idős terhes vagy?
- Két hetes a pici – mondta Heather vidáman. Az örömteli pillanatokat a hálószoba ajtajából figyelte Karolina és Liliana, akik szintén megkönnyezték Salmo és Heather életének talán legeslegszebb pillanatát. A párt figyelve végül úgy döntöttek, hogy ne zavarják meg a leendő szülők estéjét, halkan becsukták az ajtót, majd eltávoztak a plébániáról.
