Este Heather vonakodva ugyan, de egy szál hálóköntösben lesétált a konyhába inni egy pohár tejet, miután férje kényzetetésképp gyengéden megszeretgette és puszilgatta őt. Az asszony épp a mikróban melegítette italát, mikor Adele puffogva besétált a helyiségbe és leült vacsorázni, szemeit várandós sógornőjén legeltetve.
- Neked meg mi bajod? – kérdezte.
- Mi lenne, te szajha – csattant fel Adele, - mint az, hogy a bátyámat megint az ujjad köré csavartad és együtt vagytok.
- Na tisztázzunk valamit! – vette ki tejét a mikróból Hetaher, és végül megízlelte azt. – A bátyádat nem csavatam az ujjam köré sosem, és most sem teszem azt. Legyen már világos számodra, hogy szerelmes belém, és iszonyú kínok közt lakott itt veletek két héten keresztül, míg rájött, hogy nem tud élni a családja nélkül. Visszakönyörögte magát hozzám, és visszafogadtam. És, csakhogy mondjak neked valami ennél is idegesítőbbet: esze ágában sincs elválni tőlem. Erre Adele paprikára vált arccal felpattant az étkezőasztal mellől és nekirontott sógornőjének tajtékozva.
- Úgyis elérem te kis senkiházi, hogy elhagyjon a bátyám! – mondta, azzal fogta magát és vacsoráját félbe hagyva kiviharzott a konyhából. Ezalatt Salmo lesétált a konyhába feleségéhez, aki elgondolkodva leült és kortyolgatni kezdte meglangyosított tejét. Amikor észrevette férjét közeledni, felnézett rá, és kezét felé nyújtva odahívta magához. Salmo odament hozzá, majd gyengéden megölelte, és megcirógatta hátát.
- Mi a baj, életem? – kérdezte később, mikor az asszony felnézett rá elszontyolodva.
- A húgod már teljesen az őrületbe kerget – felelte az.
- Mit csinált már megint? – cirógatta Salmo felesége arcát lágyan.
- Folyamatosan packáz engem. Sosincsen egy nyugodt percem sem, mert állandóan belém köt, minden ribancnak lehord, utálatosan bánik velem – ecsetelte baját Heather. – Most, hogy kibékültünk két hét különélés után, főleg. Fejébe vette, hogy mindenáron is, de elválaszt tőled.
- Nem foglak elhagyni miatta – húzott oda egy széket Salmo felesége mellé, majd leült rá és megfogta a kezét. – Ez a két hét, amit nélküled töltöttem itt a szülői házamban, maga volt a pokol. Hiányoztál nekem, hiányzott a lányunk, a szerelmed, a csókjaid, az érintéseid, a bőröd illata és puhasága. Mintha egy örökkévalóság lett volna az idő, amit nélküled töltöttem a húgom hibájából.
- Gyere ide! – tárta szét a karjait Heather, amely közé óvatosan közé bújt férje. – Szeretlek, Salmo, te vagy az életem szerelme.
- Nekem pedig te, drága Heatheröm! – szorította magához Salmo várandós feleségét. – Alig várom már, hogy újra a szerelmi fészkünkben érjen a reggel, melletted.
- Addig még van pár óra hossza, szerelmem – simogatta meg végül Heather Salmo arcát. Míg a pár egymást ölelve beszélgetett, belépett a konyhába Elisabeth asszony, és mosolyogva köszöntötte menyét:
- Szia, Heather!
- Jó estét, Elisabeth asszony! – engedte el férjét Heather, aki ezután ujjait ujjai közé fonva megfogta kezét.
- Látom, kibékültetek Salmóval – mondta Ekisabeth.
- Igen, rájött, hogy nem tud élni nélkülem – nézett bele Heather férje szerelmesen csillogó szemeibe.
- Persze, hogy képtelen élni nélküled, hiszen fülig szerelmes beléd már évek óta – ült le Elisabeth menye mellé egy székre.
- Én is belé, asszonyom, ő az életem értelme – simogatta meg Heather férje arcát szabad kezével, aki behunyta szemeit és hozzásimult tenyeréhez, miközben odafogta kezét. – Salmo nélkül üres volt az életem, a lányunk minden nap sírt utána elalvás előtt, mert nagyon ragaszkodik hozzá.
- Tudom, hogy Atinának a fiam a mindene, látszik rajta, ahogy bújik hozzá – mondta Elisabeth, - és az is látszik, hogy neked is ő a legnagyobb boldogságod az életben. Nem értem, miért laktatok külön két héten keresztül, ha ennyire odavagytok egymásért, ahogy mutatjátok, mondjátok és érzitek?
- A húgom tett keresztbe nekünk – felelte Salmo.
- Mivel? – kérdezte Elisabeth elcsodálkozva.
- Azt találta ki, hogy megcsalom Salmót – mondta Heather továbbra is férje kezét fogva, - és kitalálta, mindent el fog követni azért, hogy elválasszon tőle mindörökre.
- És igaz, amit a lányom állít? – kérdezte Elisabeth.
- Az a része, hogy megcsalom Salmót, egyáltalán nem igaz, hiszen maga is tudja, hogy az iránta érzett szerelmem nagyon erős, és sosem tudnám megcsalni. Az viszont, hogy Adele a fejébe vette, mindenáron is, de elválaszt minket egymástól, igen – mondta Heather.
- Majd előveszem őt, ha Salmo már visszaköltözött hozzád és a lányotokhoz holnap – mondta Eisabeth.
- És mégis miért veszel elő, anya, halljam? – lépett be a beszélgetésbe Adele, szikrázó szemeit bátyján és sógornőjén legeltetve.
- Jó, hogy jöttél Adele, beszélnem kell veled arról, miért gyűlölöd annyira a testvéred feleségét – emelte rá a szemeit Elisabeth a konyhaajtóban álló, és ajtófélfát támasztó lányára.
- Mert egy utolsó szajha, aki a papokra teljesen rá van kattanva – felelte Adele.
- Kikérem magamnak ezt a közönséges és sértő megjegyzést, Adele Christein! – pattant fel az asztaltól Heather fújtatva, akit anyósa és férje fogott le, nehogy újból nekimenjen az őt hergelő lánynak. – Engedjetek el! Hadd tépjem meg ezt a kis senkiházit! – Kapálózott később az őt lefogók kezei közt.
- Nyugodj meg, nem teszel jót a babának, ha felidegesíted magad Adele viselkedése miatt! – csillaptotta Elisabeth tajtékzó menyét, akit kaján vigyorral a száján figyelt Adele az étkezőasztal túloldaláról.
- Ne röhögjél, te kis féreg, mert esküszöm, eltaposlak! – üvöltötte kiakadva Heather, akit Salmo és Eliasbeth továbbra is lefogva tartott.
- Olyan nevetséges vagy, ahogy tehetetlenül állsz a férjed és az anyám kezei közt, és nem tudsz nekem esni, hogy megagyalj! – kuncogott Adele, de nem sokáig élvezhette az örömöt az ürömben, mert Heathernek nagy nehzen sikerült kiszabadítania magát férje és anyósa kezei közül és nekirontott. Salmo és Elisabeth fejét rázva figyelte, amint az asszony vérengző vadállat módjára üti-vágja, néha haját tépi az őt bosszantó Adele-nak, aki hiába védekezik ellene, nem tud mit tenni Heather haragja ellen. Amint Heather lecsillapodott, abbahagyta a lány kiosztását, majd ujját a lány felé mutatva megjegyezte:
- Ez volt az utolsó, hogy a férjem és most az édesanyád füle hallatára minden ok nélkül leszajháztál. Világos Adele Christein? Nem tűröm el, hogy sértegess vagy engem, vagy pedig a családomat! Most azért nem küldelek el a fenébe, mert nem a saját házamban történt a csetepaté köztünk, különben már rég repültél volna innen páros lábbal küldve.
- Na ne fennyegessél te utolsó…
- Adele Christein, ne lássalak itt reggelig! – ripakodott rá Elisabeth asszony kakaskodó lányára. – Mars a szobádba, akár felnőtt vagy, akár nem!
- De anya! – hitetlenkedett Adele.
- Semmi „de anya”, tűzz a szobádba, majd holnap lesz hozzád egy-két keresetlen szavam! – mutatott Elisabeth a konyhaajtó felé. Adele orrát felhúzva sarkon fordult, majd kiviharzott a konyhából. Ezzel egy időben Heather éles fájdalmat érzett hasába nyilalni. Az iszonyú fájdalomtól a kezét a hasához kapta, és jajveszékelve leült az egyik, hozzá közelebb eső székre. Salmo kiszaladt a telefonjáért, majd felhívta a mentőket, akik perceken belül megérkeztek a megadott címre, hordágyra fektették az ekkor már fájdalmaitól fetrengő asszonyt, aztán a kétségbeesett férj kíséretében bevitték a kórházba. Salmo megkérte anyját, hogy vigye utánuk Heather ruháit, mert az asszonynak ideje sem volt felöltöznie, olyan hirtelen jött a rosszulléte. A kórházban eközben a szülészeti osztály főorvosa megvizsgálta a kismamát. Bár a vizsgálatok egyértelműen kimutatták, a baba nem ment el, mégis idegesen hagyta el a kórtermet a doktor.
- Mi a baja a feleségemnek, Dr. Moyra? – kérdezte idegesen Salmo.
- Nézze, Salmo, a felesége olyan érzelmi sokkot kapott, hogy ennek következtében hajszálon múlt a magzat elvesztése, mellyel várandós
– magyarázta az orvos. – Mi okozta ezt a lelki megrázkódtatást?
- Összeveszett a húgommal, Adele-lal nemrég – válaszolta Salmo. – A testvérem és ő nem szeretik egymást, mindig civakodnak valamin.
- Salmo, a feleségének nyugalomra, sok törődésre volna szüksége ebben az állapotban a kicsi születéséig. Nagy szerencséjük van, hogy nem halt meg az anyaméhben a gyermek és kellett őt kiemelnünk császármetszés útján.
- Értem, uram, és láthatnám őt?
- Igen, 43-as szoba, balra, utolsó előtti ajtó – hagyta ott az orvos az idegeskedő férfit. Salmo kis ideig még állt ott a váróteremben, fel sem fogva, amit az imént hallott az orvostól, aki megvizsgálta feleségét. Érzelmi sokk? Majdnem elvesztették a kicsit, akivel Heather várandós, és mindezt Adele miatt? Adele miatt, aki ki nem állhatja asszonyát? Végül erőt vett magán, és gondolataiba merülve besétált az említett kórszobába, ahol Heather már várta őt. Amint meglátta feleségét, odaszaladt ágyához, megölelte, mire az asszony keserves sírásra fakadt. Salmo nem tudta, hogyan vigasztalja meg kibukott feleségét, a nőt, akitől két héten keresztül egy hülyeség miatt külön élt, noha imádja őt. Heather, karjai közé bújva csak sírt meg sírt kiborulva, könnyeivel férje ingét átitatva.
- Jól van, édesem, nyugodj meg, itt vagyok! – simogatta Salmo kibukott asszonya hátát vigasztalóan.
- Jaj, Salmo, majdnem elvesztettük a kicsit a húgod miatt – hüppögte az asszony. – Tegyél valamit édesanyáddal, hogy Adele többé ne tudjon ártani nekünk, könyörögve kérlek!
- Édesanyám megígérte, hogy kezelésbe veszi őt, te is jól tudod, és én is meg fogom mosni a fejét, az száz százalék, drágám, csak kerülj ki a kórházból! – emelte fel Salmo felesége állát, majd megcsókolta ajkait.
- Remélem, hogy mielőbb véget vettek ennek a rémálomnak – törölgette Heather könnyeit, melyek megállás nélkül potyogtak szeméből.
- Persze, hogy véget vetünk a húgom ármánykodásainak, életem! – csókolgatta Salmo felesége ajkait. – Nem fogom hagyni, hogy tönkretegye házasságunkat! Még egyszer nélküled élni felérne számomra a gyilkossággal. Olyan érzés, mintha a szívemet tépnék ki a helyéről.
- Nekem is olyan érzés, ha nem vagy velem, mintha kivégeznének, szerelmem – bújt hozzá Heather félénken az őt ölelő férjéhez. Ezalatt belépett a szobába Elisabeth asszony, karján Heather ruháival. Mikor az asszony meglátta, komor mosolyt ölve arcára, üdvözölte anyósát:
- Jó estét, Elisabeth asszony!
- Szia, gyermekem! Hogy vagy? – ment oda Elisabeth a férje karjai közt könnyező menyéhez.
- Szerencsére jól, asszonyom, de az orvosom azt mondta, hajszálon múlt, hogy halott gyermeket hozzak a világra, terhességem negyedik hónapjában, mikor megvizsgált – válaszolta Heather, akit férje tovább cirógatott.
- Ennyire kiborított Adele piszkálódása? – kerekedtek el Elisabeth asszony szemei.
- Már évek óta húzódik ez a dolog, és most pattant ki belőlem, de igen – felelte Heather komolyan, - ennyire kiborított Adele. Mikor Atinát vártam is, emlékszem, hogy mániája volt idegesíteni, hogy a végén elvetéljek az idegességtől.
- Ha így van, ahogy mondod, súlyos problémái vannak a lányomnak az agyával – tette le Elisabeth menye ruháit egy székre.
- Eléggé súlyosak, mert egy ép eszű ember nem csinál olyanokat, mint a sógornőm – ült fel az ágyban később Heather, akinek férje így jobban át tudta karolni vállát, miközben másik kezével megfogta kezét. – Amióta együtt vagyok Salmóval, mindig megkeseríti életemet.
- Nyugodj meg, lányom, majd holnap, ahogy ígértem, mielőtt rosszul lettél, elbeszélgetek vele – mosolygott Elisabeth.
- Köszönöm, Elisabeth asszony! – csalt egy komor mosolyt Heather az arcára immár megnyugodva.
- Nos, én megyek, majd meglátogatlak, ha otthon leszel – ment oda Elisabeth a menyéhez, majd búcsúzóul megpuszilta őt.
- Rendben, asszonyom! – mondta Heather.
- Jobbulást- ment oda az ajtóhoz Elisabeth.
- Köszönöm! – bólintott Heather, majd útjára engedte anyósát.