Egy évvel később…
Salmo és Heather egymást átölelve ült a villájuk udvarában álló hatalmas tölgyfa alatt és beszélgetett közös emlékéről. A férfi nemrég töltötte be negyvenedik életévét, és immár hatodik házassági évfordulója is aznap volt feleségével, aki ma meglehetősen boldogan ült ölében. Boldog volt, hogy végre minden akadályt legyőzve szabadon szerethetik egymást férjével, akivel hat hónap múlva ismét szülői örömök elé néznek. Amikor az asszony megtudta, hogy harmadjára is édesanya lesz, július 11-ét írtak a naptárban. Meleg nyári nap volt akkor, és épp főzött a konyhában, amikor hányingerre panaszkodva átadta a fakanalat Selenának, aki folytatta az ebéd elkészítését. Amint férje, aki időközben visszament dolgozni egy elektronikai céghez, meghallotta, mi történt, kivett egy szabadnapot és elvitte nőgyógyászhoz feleségét, ahol kiderült, hogy bizony állapotos. Bár ott volt két gyermekük, az egyesztendős Salmo és a három és fél éves Atina, az újabb baba érkezése mégis hatalmas boldogsággal töltötte el szívüket és lelküket.
Salmo húga, Adele is egy éve múlt már, hogy öngyilkos lett. Halálát, ahogy a boncolási eredmények is mutatták, nagy mennyiségű nyugtatótabletta bevétele okozta, mivel nem tudta feldolgozni, hogy bátyja már nem pap, hanem felelősségteljes családapa és férj is egyben. Adele még élt, ki nem állhatta sógornőjét, igyekezett tönkretenni a Salmóval kötött házasságát bármi áron is. Most, azonban, hogy meghalt, a párnak ugyan könnyebb volt valamicskéval, de Salmónak a szíve darabokra hullt. Heather ezért elvitte orvoshoz, aki megállapította, hogy mély depresszióban szenved, és kapott rá valami gyógyszert, de mint kiderült, idővel mégsem a tabletták segítettek neki, hogy összeszedje magát, hanem a családjának és különösen imádott asszonyának közelsége volt ebben a döntő.
Most azonban, hogy újra boldogok, és teljes életet élhetnek annyi szenvedés után, örültek a szép időnek, egymásnak, két gyermeküknek, és a már úton levő újabb örökösnek.
- Alig hiszem el, hogy végre minden helyre állt az életünkben – mondta Heather ujjongva, miközben férje kezeit simogatta gyengéden.
- Igazából én is így érzek – mosolygott Salmo. – Végre boldogok lehetünk, szerethetjük egymást, és koncentrálhatunk a gyermekeink felnevelésre.
Ekkor azonban a pár két gyermeke, Atina és Salmo nagy sikongás közepette odarohant hozzájuk, mikor meglátták őket, hiába mondta nekik Selena, hogy hagyják kettesben kicsit szüleiket, hadd élvezzék az együttlétet, de a csöppségek fülük botját sem mozdították a szép szóra. A két gyermek rettenetesen szerette édesapját, szinte csüngtek rajta, ha otthon volt hétvégente velük. Atina középső csoportot kezdte egy szigorúan vallásos beállítottságú óvodában, melyben szinte minden nap volt hittanóra, és nagyon szerette óvodáját. Apjával folyamatosan együtt tenult a következő órára, mivel Salmo annak idején pap volt, így behatóbban tudott segíteni leányának a leckék megoldásáben.
- Hát ti, hogyhogy nem Selenával vagytok, tökmagok? – kérdezte Heather, mikor fia és leánya egyszerre nyomott puszit arcára.
- Jaj, Heather, ha tudnád, hogy mennyire ki akartak jönni hozzátok – sóhajtott fel Selena. – Nem lehetett bírni velük. Atina egyenesen üvöltött, hogy ki akar jönni és megszeretni benneteket. Salmót meg ismeritek, ha a nővére megmozdul, megy utána.
- Ejnye, kis rosszcsontok! – csiklandozta meg gyermekeit Heather, akik erre kórusban kacagtak fel. – Ne legyetek rosszak, hallgassatok Selenára! Okés?
- Igen, anya! – kántálta a két apróság.
- No, akkor futás játszani! – próbálta meg Heather rábírni gyermekeit a játékra.
- Ne már! – toporzékolt Atina. – Unatkozok odabent!
- Írtál hittanból leckét, kis hercegnőm? – kérdezte Salmo leányát.
- Ma még nem – mondta szégyenlősen Atina, tekintetét apjára emelve.
- Akkor, indulás! – mondta Salmo komolyan, majd felállt feleségével a fűből, és a gyerekeket kísérve bevonultak a villába.
– Mire felmegyek a szobádba, elő legyen véve a hittankönyved! Értve vagyok? – intette rendre Salmo a kislányt később.
- Igen, apa! – rohant fel Atina a lépcsőn.
- Miért vagy ilyen szigorú Atinával, drágám? – ölelte át Heather férje derekát.
- Mert fontos a vallásos neveltetése számomra – felelte Salmo, mikor ő is átfogta várandós asszonya derekát, majd lágyan megcsókolta ajkait.
- De még csak középsős, és alig érti a tanulnivalót – mosolygott Heather kábán.
- A családban az egyetlen, aki a hittanítással foglalkozott annak idején, az én vagyok, mivel évekig pap voltam, szerelmem – cirógatta meg Salmo asszonya arcát gyengéden. – Azt szeretném, ha a lányunk minden megfelelő tudás birtokában lehessen, arra pedig én meg tudom tanítani őt. - De a vasfegyelemre még nincsen szükség, kisfiam - szólalt meg egy hang a nappali irányából. Persze, hogy a kis Salmo szélsebesen rohant a hang irányába, felkiáltván:
- Nagyi!
- Drága kincsem! – kapta fel Elisabeth unokáját, amit az a karjaiba ugrott. – Hogy vagy, kicsikém?
- Jól, mami! – bújt hozzá a kisfiú nagymamájához.
- Atina, kicsim, gyere le – kiabált fel Heather kislányának, aki eddig duzzogva ült szobájában, - itt van a nagyi! Atina, amint meghallotta, hogy nagymamája látogatóba érkezett hozzá és öccséhez, fogta magát, és csapot-papot maga mögött hagyva leszaladt az asszony elé, aki őt is felkapta, amint karjába ugrott, hogy üdvözölje.
- Hallom, hogy édesapád szigorúan veszi a hittanítást nálad – emelte rá tekintetét Atinára Elisabeth.
- Igen, de már unom, hogy minden nap, amint hazajövünk az oviból, asztalhoz ültet és késő estig tanulunk, ahelyett, hogy inkább játszanánk valamit – panaszkodott Atina szomorúan.
- Apád pap volt annak idején, érthető, hogy szigorú – mosolygott Elisabeth Atinára kedvesen, - de, ha szeretnéd beszélek vele, hogy ne vegye ennyire szigorúan még nálad a hittanulást, elvégre még nem vagy iskolás korú.
- De anya! – rázta a fejét Salmo komolyan. – Ne kényeztesd el ennyire, mert nem lesz hajlandó tanulni, ha így folytatod.
- Salmo, Atina a te eszedet örökölte, semmi baj nem lesz vele, majd meglátod – tette le unokáit a földre Elisabeth. – Nos, gyerekek, menjetek játszani!
- Salmo mehet, de Atina megy a szobájába tanulni, mert holnap lesz hittanórája – osztotta ki az észt Salmo.
- De apu! – puffogott Atina tehetetlenül.
- Indíts! – mutatott a lépcső felé Salmo mérgesen. Atina szomorúan felkullogott szobájába, és hittankönyve fölé hajolva sírva fakadt. Elisabeth fejét rázva felsietett a kislányhoz, aki zokogva a nyakába borult.
- Jól van, életem! Ne sírj! – vigasztalta az asszony síró unokáját.
- Annyira elviselhetetlen az apu vasszigora, amióta hittanos oviba járok! – piszegett Atina. – Minden egyes nap órákig itt görnyedek az asztal fölött és tanulnom kell.
- Apád csak jót akar neked, és ezzel legyél tisztában, angyalom! – vette az ölébe Elisabeth a kislányt. – Annak idején, mikor nagyapád még élt, ő is ilyen szigorú volt édesapáddal, mint most apukád veled. Apád és megboldogult nagynénéd nem igazán rajongtak a tanulásért, inkább rendetlenkedtek tanulás helyett. Volt is sarokba állítás meg szobafogság mindkettejük részére, míg nem voltak képesek felfogni, hogy csak akkor lesz belőlük valami, ha tanulnak. Apád elektronikus műszerész és pap lett, nagynénéd pedig szociálpedagógus, amikor végre benőtt a fejük lágya és mindent megtettek azért, hogy valamire vigyék az életben.
- Ha Adele néni szociálpedagógus volt, akkor miért volt annyira gonosz anyuval? – kérdezte Atina.
- Mert nem bírta elfogadni, hogy Salmo feleségül vette édesanyádat, és itt vagy neki te és az öcséd – szeretgette meg Elisabeth most már megnyugodott unokáját. – Belebetegedett apád boldogságába, és öngyilkos lett.
- Na mi újság? – lépett be Salmo felesége kezét fogva Atina szobájába.
- Atina sírt az előbb, hogy túlzottan szigorú vagy vele, Salmo – nézett fel a fiára Elisabeth. – Nem gondolod, hogy ilyen kislánynál nem kéne még szigorú tanulási módszert bevezetni?
- De, most, hogy mondod, anya, van ebben valami – ment oda Salmo kislányához, aki duzzogva nézett rá. Salmo mosolyogva széttárta karjait, aminek leánya már végképp nem tudott ellenállni, és belevetette magát sírva.
- Ne haragudj apára, kis hercegnőm! – szeretgette meg később a zokogó gyermeket. – Bocsáss meg nekem, jó!
- Apuci! – bújt apja pólójába Atina könnyes szemekkel. – Nagyon szeretlek!
- Én is téged, kicsim! – puszilgatta meg Salmo leánya arcocskáját.
– Mától lejjebb adok a vasszigorból, amivel hit-és erkölcstanra igyekeztelek nevelni.
- Mehetek játszani az öcsémmel? – nézett fel Atina apjára kérdő pillantásokkal.
- Mehetsz – mondta Salmo kedves mosollyal arcán. A kislány erre ujjongva hatalmas puszit adott apjának, majd kiviharzott a szobából.
- Látod, fiam, milyen boldog volt Atina, mikor megengedted neki, hogy játsszon egy kicsit? – mosolyodott el Elisabeth.
- Igen, anya, szerintem is jobb, hogy igyekszem úgy jó apja lenni, hogy szinte mindent megengedek neki – állt fel Salmo is, majd behívta feleségét, és átölelte hátulról. – Amúgy van egy remek hírünk számodra Heatherrel.
- Nocsak – kerekedtek el az asszony szemei. – Mi lenne az?
- Az én drága szerelmem – puszilta meg Salmo felesége arcát lágyan, - ismét áldott állapotban van.
- Tényleg? – kérdezte döbbenten Elisabeth fiát nézve, aki gyengéden simogatni kezdte felesége hasát.
- Igen – bólintott Salmo.
- Hányadik hónapban van?
- Harmadik – felelte Heather férje helyett, akinek most odafogta a kezeit hasához.
- Elég merész vállalkozás, hogy három gyermeket szándékoztok felnevelni végül – állt fel Elisabeth komolyan.
- Tudjuk, asszonyom, de Salmo keres olyan jól a munkahelyén, hogy el tudjuk tartani magunkat, a gyermekeinket és fizetni tudjuk a házunk költségeit is – nézett fel Heather férjére, aki msot óvatosan megcsókolta ajkait.
- Akkor jó, örülök neki – ment oda Elisabeth várandós menyéhez. Salmo erre elengedte asszonyát, aki megölelte az őt megölelni szándékozó anyósát. – Gratulálok, nektek Heather! – puszilta meg Elisabeth később menye arcát. – Boldogsággal tölt el, hogy a fiamat boldognak és kiegyensúlyozottnak látom melletted. Hálás vagyok, hogy ennyire szereted őt.
- Köszönöm, asszonyom! – engedte el Heather anyósát. Salmo ekkor ismét átölelte a derekát hátulról, és megpuszilgatta arcát gyengéden. – Az ön fia is mindent megtesz annak érdekében, hogy a világ legboldogabb asszonya és anyukája legyek, immár hatodik éve. Boldog vagyok és kiegyensúlyozott a vele való kapcsolatom kezdete óta. Ő az a férfi, akire mindig is vágytam, egész életemben.
- Nekem pedig Heatheröm az a nő, akire vártam papi hivatásom alatt is egész végig, és a Jóisten megadta nekem őt – fordította szembe magával Salmo várandós feleségét. – Ő az életem szerelme, a nő, akit halálom napjáig szeretni fogok. Mindörökké.
- Úgy legyen! – bólintott Elisabeth mosolyogva, amelyre Salmo és Heather egymást átölelve gyengéd csókot váltott egymással Atina szobájának közepén állva.