Másnap reggel a leendő házasfeleket csodásan melengető napfény köszöntötte. Heather már hajnali öt óra óta fenn volt, mivel egyrészt a pocakjában mocorgó kisfia, másrészt a bennel lévő feszültség nem hagyta tovább aludni. A lány úgy döntött, hogy épp emiatt felkel és óvatos léptekkel, hálóköntösét felöltve kisétál a konyhába, hogy elkészítse reggeli kávéját, miközben elmélázott az elmúlt, közel négy éven. Felidézte magában az ez előtti időszakot, amikor megismerte leendő férjét, és azt, ahogy aztán több évre megszakadt a kapcsolat köztük. Emlékeiben felötlött az az időszak is, amikor végül közel tíz év után ismét kereszteződtek útjaik, és a dányi plébánián dolgozott, mint irodai adminisztrátor. Nagyon szerette a munkáját, szinte állandóan csak dolgozott, még szabadnapján is.
Előjöttek azok az emlékei is, melyekben Salmo mindent elkövetett, hogy megbékítse és meghódítsa forrongó szívét, végül csak sikerült neki lerobbantania a köztük magasodó falat, és azóta egy párt alkotnak. Amíg így gondolkozott, lassan lefőtt a kávé. Heather óvatosan, a derekát támasztva odasétált a kávéfőzőhöz, töltött magának egy fél bögre feketét, majd halkan leült az étkezőasztal mellé, és továbbra is gondolataiba merülve nekiült elfogyasztani. Eközben párja, Salmo is ébredezni kezdett. A frissen lefőtt kávé kellemes illata által vezényelve kikelt az ágyból, felöltötte hálóköntösét, végül kisétált a konyhába, ahol meglátta a kávéját már javában szürcsölgető menyasszonyát, amint gondolataiba merülve kémleli az ablakon túl lévő világot, miközben néha gömbölyded alakot formáló pocakját meg-megcirógatja. Lassan odasétált a kávéfőzőhöz, töltött magának az italból, aztán lekuporodott kedvese mellé. A lány ekkor megszakította az elmélkedést, majd mosolyogva ráemelte tekintetét párjára, s köszöntötte:
- Jó reggelt, szerelmem!
- Neked is, édesem! – lehelt egy gyengéd csókot végül Salmo menyasszonya ajkaira. – Hogyhogy nem alszol még?
- Hajnali fél öt óta mocorog a kisfiunk idebent, nem bír nyugodtan meglenni, és ötkor kikeltett az ágyból – simogatta Heather a hasát. – Meg aztán kicsit ideges vagyok a mai és holnapi nap miatt.
- Abszolút nem kell tartanod semmitől – cirógatta meg Salmo is a lány hasát. - Minden a lehető legjobban fog alakulni az esküvőt és lagzit illetően is.
- Salmo, én nagyon szeretnék tökéletes feleség lenni a számodra – fogta oda Heather vőlegénye kezét a hasához, - a kisfiunknak pedig a legjobb anyukája.
- Ne aggódj, hisz már most tökéletes partner vagy számomra – mosolygott a férfi, - és ha eljön az ideje, a gyermekünknek is kifogástalan szülője leszel! Nálad jobb párt keresve sem találhattam volna az egész világon! Szeretlek!
- Én is téged, életem! – csókolta meg a lány vőlegénye ajkait, majd később megjegyezte: - Szerintem, ha elfogyasztottuk a reggeli kávét, ideje készülődnünk, hogy tízre odaérhessünk a házasságkötő terembe.
- Egyetértek – segítette fel Salmo jegyesét az asztal mellől, majd ismét lágyan megcsókolta ajkait.
*
Miután a jegyesek valamelyest felocsúdtak a kevés alvás okozta álmosságukból, Salmo és Heather úgy döntött, külön helyszínen készülődnek a polgári szertartásra. A férfi ennek okán elutazott Vácra, ahol édesanyja segített neki a felkészülésben, míg Heathert leendő sógornője vette kezelésbe. Ez alkalommal Adele apró csigákba tekert kontyot készített a lánynak, melyekbe aztán egyesével beletűzögette az apró világoskék rózsákat, majd segített neki felöltözni. A sminkre csak ezután került sor, mely a ruhához illően kékes árnyalatú szemsminkből és egy natúr rózsaszín ajakfestésből állt.
Az esküvő alkalmára Heather a körmeit is megcsináltatta egy gödöllői körmössel, amely a mai és szombati ruhakölteményéhez igazítva világoskék-elefántcsontszín franciavégeket kapott, az utóbbi esetben fehéres indadíszekkel. Amint elkészült az öltözéssel, óvatosan odasétált a gardróbszekrényhez, majd magára öltötte a holnap viselendő menyasszonyi ruhájához vásárolt törtfehér törpesarkú cipőjét, és mosolyogva megfordult. Adele könnyeivel küszködve megdicsérte a ruháját, majd kezébe adta a zöldekkel tarkított, fehérrózsacsokrot. Heather ekkor vetett egy utolsó pillantást magára a folyosón lévő hatalmas tükörben, végül elindultak az udvarra, ahol már várta a két lányt Salmo és Elisabeth asszony. A nő épp fia öltönyét igazgatta, amikor Heather, nyomában Adele-lal és a lány párjával, Lionellel megjelent a lépcsőház ajtóban. Amikor meglátták a leendő fiatalasszonyt feléjük közeledni, Salmo elérzékenyülve eléje sietett, kezet csókolt neki, aztán ennyit mondott:
- Gyönyörű vagy, szerelmem!
- Köszönöm, életem! – fogadta Heather mosolyogva a kedves bókot.
- Mesésen áll rajtad ez a világoskék ruha, Heather – ismerte el Elisabeth mosolyogva.
- Ugye, anya? – fonta Salmo ujjait várandós menyasszonya ujjai közé. – A legszebb menyasszony, akit valaha láttam.
- Ezt csak azért mondod, hogy megnyugtass – mondta Heather félszegen.
- Nemcsak, hanem azért is, mert valóban csodásan nézel ki annak ellenére is, hogy terhességed hatodik hónapjában jársz – segítette be Salmo kedvesét az autójába. – Anya, mit szólnál ahhoz, ha Adele-lal és Lionellel jönnél a házasságkötő terembe?
- Nincs ellenvetésem. Ha az esküvő előtti fél órában is még menyasszonyoddal szeretnél lenni, akkor megyek velük.
- Köszönöm megértésed – ült be Salmo a volán mögé, miközben csókot váltott kedvesével. Az út viszonylag kevés időt vett igénybe az alacsony forgalom miatt. Mikor megérkeztek, Heather idegesen kiszállt párja autójából, megigazgatta lenge, szatén ruháját. Salmo, mivel látta kedvesén a feszültség jeleit úgy döntött, kint marad vele a ceremónia kezdetéig, így úgy határozott, ő vezeti be a terembe leendő feleségét, ezzel is oldva benne a rajta hirtelen úrrá lett stresszes állapotot. Amikor elérkezett a délelőtt tíz óra, a férfi belekarolt lágyan Heatherbe, majd méltóságteljes léptekkel bevonult vele a házasságkötő terembe. A lány továbbra is idegesen, feszengve, szinte valóságos törékeny virágszálként vonult az anyakönyvvezető elé, aki észrevéve a menyasszony idegességét, kénytelen volt egy negyedórával később kezdeni a ceremóniát.
A polgári szertartás ceremóniája a fellépett problémák ellenére is zavartalanul zajlott. Az esküvő végére Heather már teljesen feloldódott, sőt sokat mosolygott, aminek párja kifejezetten örült.
- És most húzzátok egymás ujjára a gyűrűket, melyek az örök összetartozás szimbólumai, s ezek jelentsék számotokra mindazt a végtelen szeretetet, szerelmet, melyből a mai napon házasságtok megköttetik! – hangzott az anyakönyvvezető felszólítása az ifjú pár felé. Erre Heather és Salmo lassan felvette a kis fehér selyem párnáról a gyűrűit, majd egymás ujjára húzta.
- Ezennel a polgári törvénykönyv által rám ruházott hatalomnál fogva kijelentem: Salmo Kozuk és Heather Gonzalez Kozuk ezennel házastársak. Csókoljátok meg egymást!
A boldog pár az elhangzott szavak után lassan szembe fordult egymással, majd egymást gyengéden átölelve lágy csókkal pecsételték meg polgári házasságukat, melyet hatalmas tapsviharral tisztelt meg az egybegyűlt vendégsereg. Salmo örült, hogy végre hivatalos úton örök hűséget fogadhatott élete nagy szerelmének, Heather Gonzaleznek, aki ráadásul három hónap múlva életet ad első gyermeküknek. Boldog volt, hogy édesanyja nagy nehezen elfogadta a tényt, ő bizony házas emberként talált magára igazán, és nem papként, ahogy mindvégig hitte felszentelése óta.
Habár éveken át pap és az utóbbi tíz esztendőben plébániai kormányzó volt, egy dolog folyamatosan hiányzott neki, az pedig a szerelem érzése és a nő, akit a mai napon hivatalos úton vett nőül, szombaton pedig egyházi szertartás alkalmával is lehetősége nyílik feleségül venni.
Heather szintén aszerint érzett, mint férje. Éveken át küzdött a férfiért, aki mostantól kezdve élete párja lett a házasságkötésük értelmében. Évekig harcolt a szerelemért, mely tetőpontjára igazán akkor emelkedett, amikor egy plébánián dolgozott vele anno. Eleinte kettőjük kapcsolata nem indult a legjobban, sőt a közös munka sem volt felhőtlen Heather kezdeti zabolátlansága, elutasító viselkedése miatt, melyen többen átláttak, köztük a legjobb barátnője, Liliana is. A lány napokig kérlelte, hogy nyissa meg szívét az akkor plébánosként tevékenykedő Salmo előtt, mely végül úgy történt meg, hogy aznap, amikor egy nagy vita alakult ki köztük, a férfi megmutatta neki, hogy milyen nagyra tartja őt, mint embert. Onnantól kezdve éles változás állt be kapcsolatukban, amely végül párkapcsolatban csúcsosodott ki. Habár a szerelmükért közel négy évig ádáz harcot vívtak az egyházzal és az akkor még ezt ellenző anyósával, megnyugtató lett a tudat, hogy a viharfelhők elhárulhattak a fejük fölül az esküvő előtti hetekben. Most, hogy megvalósult Heather legnagyobb álma, az ifjú asszony boldog volt. Boldog, mert végre családot alapíthat az ő Salmójával, és egy új, közös utat járhat vele igaz szeretetben és élethosszig tartó szerelemben.
A ceremónia után az ifjú pár kéz a kézben kivonult a városháza elé, majd a meghívottak gratulációnak fogadása után lassan elindultak autójuk felé.
- Min gondolkozol, édesem? – kérdezte Salmo, miközben az autó felé vezette újdonsült feleségét.
- Csak azon, hogy mennyire boldoggá tesz a tudat, hogy mától hivatalosan is a feleséged, azaz Mrs. Kozuk lehetek – mosolygott Heather. – Amiről azóta, hogy megismertelek, azt hittem, hogy csak egy megvalósíthatatlan álom, valóra vált.
- Ugyanezt érzem – fordult szembe Salmo feleségével, - számomra is egy álomként kergetett illúzió volt addig a percig az, hogy a kicsi feleségem legyél, míg megadta nekem az Isten a lehetőséget, hogy elnyerjem bocsánatodat és szerelmes szívedet. Mai és holnap tartandó esküvőnk egyfajta megerősítése annak, hogy nem álmodom, és valóban életem párja vagy. Ennél és leendő apaságom tényénél nagyobb boldogság sosem ért életemben. Talán még az sem volt akkora öröm számomra, mikor pappá szenteltek évekkel ezelőtt.
- Talán azért, mert mindig is hiányzott az életedből egy nő, aki olyannak szeret, amilyen vagy – lépett oda Karolina a frissen házasodott férfi mellé Lilianával nyomában.
- Igazad van, Karolina – mosolygott Salmo felesége kézfejét simogatva.
- Heather pedig az a nő, aki elfogadott az összes hibáddal, gyengeségeddel együtt – értett egyet Liliana Karolinával. – Hiba lett volna egy ilyen, őszinte szerelemmel szerető nőt elutasítanod. Nem mellesleg összeillő pár vagytok, egymásnak teremtett benneteket a Jó Isten.
- Ámen. Amúgy, hogy vagytok most, hogy nem vagyok már pap és Dány plébánosa?
- Kicsit rosszul érintett minket, hogy már nem vagy ott a plébánián, de kaptunk egy nagyon aranyos plébánost, akivel élmény a közös munka.
- Hogy hívják?
- Frank Holmay atya – felelte Karolina. – Harminc éves, és viszonylag zöldfülűnek számít, ezért segédlelkészt is kapott Ron Gateway atya személyében, amíg bele nem tanul a több falut érintő plébániai kormányzói feladatkörbe. Egyébként Ron atya majd Kókára fog menni két hónap múlva, mert a püspök oda nevezte ki plébánosnak.
- Hm… azért látom, hogy nélkülem nem alakul valami fényesen Dány hitközösségi élete – kacsintott Salmo.
- Salmo, te nagyon jó kormányzója voltál a plébániánknak több évig. Tény, hogy hiányzol nekünk, de szerintem te attól a perctől kezdve nem érzed a hivatásod hiányát, hogy összejöttél Heatherrel négy éve – mondta Liliana komolyan. – Onnantól kezdve, hogy sikerült egy párrá kovácsolódnod a barátnőmmel, fokozatosan elkezdett lelohadni a hivatás tudatod és a hivatásbéli kötelességeid iránti lelkesedésed. Nem az egyházé voltál, hanem mindmáig Heatheré vagy.
- Ez így igaz – lépett oda Lionel is kedvese kezét fogva a beszélgetőkhöz. – De az is megemlíthető a dolog kapcsán, hogy Heather sem tudott más férfire szerelemmel tekinteni, és teljesen ki volt akadva már attól is, hogy a közelében voltál és nem érhetett hozzád szerelmesen hosszú ideig.
- Most már – emelte fel Salmo felesége állát, - ennek három és fél éve örökre vége, és mától a drága kicsi feleségem lett ez a csodás asszony, aki velem szemben áll. Mostantól Mrs. Kozuk, és marad is, még a halál el nem választ minket egymástól.
- Ez most úgy hangzott, mintha az egyházi esküvőtökökön lennétek, bátyus – nevetett Adele. Erre a férfi köré gyűlt társulat hirtelen elnevette magát, majd ezt követően forrón megcsókolta újdonsült felesége ajkait.
