Négy hónappal később Heather egy egészséges kisfiúnak adott életet. A baba két és fél órás vajúdást követően, délután fél négykor jött világra, ismét apás szülés keretében, ugyanis Salmo újból végig felesége mellett akart lenni, míg az asszony megszüli második gyermeküket. Atina, Selenával játszott otthon, és feszülten várták a telefonhívást Salmótól, hogy elmondja hogyan folyt le a szülés, a kicsivel minden rendben van-e. Amint Heathert kimerülten, immár megnyugodva kitolták a szülőszobáról egy kórterembe lábadozni, Salmo elment a babaosztályra megnézni újszülött kisfiukat. A nővérke mosolyogva a karjaiba adta az alvó csecsemőt, majd kettesben hagyta a boldog apukát fiával. Salmo óvatosan bevitte feleségéhez, aki épp ekkor ébredezett, és meleg mosolyt öltve arcára figyelte a hozzá közeledő férjét, aki eközben ringatta kisfiukat. Heather lassan felült az ágyban, majd férje a kezébe adta a gyermeket. Később felhúzta melléről a kórházi hálóingét, majd elkezdte megszoptatni a kicsit. Salmo mosolyogva figyelte falatozó kisfiát, majd pillantását feleségére emelve megjegyezte:
- Annyira büszke vagyok rád, szerelmem, hogy ismét egészséges gyermekkel ajándékoztál meg.
- Örülök, hogy másodszor is örömöt tudtam okozni neked – mosolygott az asszony kisfiát etetve. – Már alig vártam, hogy végre megszülessen a kisfiunk.
- Én is – cirógatta meg Salmo a gyermek arcocskáját. – Az orvos szerint komplikációmentes volt a szülés.
- Igen, mondta nekem is, hogy minden rendben folyt, mikor kérdeztem, hogy van a fiunk – mosolygott Hether, mikor visszahúzta mellére a hálóruhát.
- Na, és tudod már, mi lesz a neve? – kérdezte Salmo sejtelmes csillogással a szemében.
- Igen – ringatta Heather az újszülöttet. – Az édesapja után legyen a neve: Salmo.
- Nahát, a lehető legjobb nevet választottad a fiunknak – mondta Salmo mosolyogva.
- Szerintem is – értett egyet Heather. Ekkor aztán nyílt a kórterem ajtaja, és Elisabeth asszony lépett be rajta, kezében egy csokor virággal. – Szervusztok! – köszönt később.
- Jó napot, asszonyom! – fogadta a gesztust Heather.
- Szia, anya! – bólintott Salmo.
- Hogy vagy, Heather? – fordult menyéhez az asszony.
- Köszönöm szépen, jól – felelte Heather.
- Nahát, milyen szép kisfiú, ez a gyermek! – lelkendezett Elisabeth, mikor odament megnézni újszülött unokáját. – Tiszta Salmo ő is, mint a nővére, Atina.
- Igen, mindketten az ő arcvonásait örökölték – mosolygott Heather, mikor a kicsi kinyitotta szemeit a karjaiban fekve.
- Megfoghatom? – tette bele időközben egy vázába a csokrot Elisabeth.
- Persze – adta oda Heather óvatosan a kicsit az asszonynak, aki ezt követően elringatta. Salmo és Heather továbbra is meleg mosolyt öltve arcára konstatálta, hogy az asszony kedves, búgó hangon magyaráz valamit fiuknak, aki tágra nyílt szemekkel figyeli őt. Később Elisabeth gyengéden visszahelyezte a gyermeket Heather karjaiba, ahol az ismét elaludt.
- Annyira édes teremtés a kisfiatok – mondta Elisabeth, - ő nagyon emlékeztet Salmo babakorára.
- Milyen gyermek volt babaként a férjem? – kérdezte Heather komolyan.
- Csendes, jó baba volt – mosolyodott el Elisabeth unokáját nézve. – Mondhatnám úgy is, hogy példás csecsemő volt viselkedésben. Úgy látszik ezeket az erényeket örökölte a kislányotok és a fiatok is. Amúgy hogy hívják a kisfiút?
- Salmo Christein, akárcsak az édesapja – felelte Heather.
- Jó névválasztás – mosolygott Elisabeth.
- Szerintünk is – bólintott Salmo. Ekkor azonban jött a nővérke, és kérte az újszülöttet, hogy kivihesse a babaosztályra aludni. Heather eleinte nem akarta, hogy az ápolónő elvigye tőlük kisfiát, végül engedett a negyvengyolcból és átadta neki. Amikor a lány kivitte a babát, Heather odabújt férjéhez, aki megfogta kezét, majd ujjait ujjai közé fonta gyengéden.
- És a szülés hogyan folyt le?- érdeklődött Elisabeth.
- Komplikációmentes, rendes szülés volt – mondta Salmo.
- Ismét bent voltál a szülőszobán a feleséged mellett, fiam?
- Igen, anya, bent voltam, mert ragaszkodtam hozzá, hogy mellette legyek a vajúdás pillanatában – mondta Salmo. – Mikor Atinát szülte, akkor is bent voltam, erősítettem őt.
- Nahát, igazán példás férj és édesapa vagy – ismerte el Elisabeth.
– Neked tényleg ez az élet az, amit élned kell életed legvégső pillanatáig, Salmo. A papi hivatásod egy kibicsaklása volt életednek.
- Igen, ezzel tisztában vagyok – simogatta Salmo felesége kézfejét gyengéden hüvelykujjával. – Harminckét évesen jöttem rá, hogy nekem Heather mellett van a helyem. Egy évig jegyben jártunk, majd úgy döntöttünk, örökre összekötjük életünket, és be kell valljam, ez volt életem eddigi legjobb döntése. Harmincöt éves voltam, mikor a kislányunk született, harmincnyolc éves koromra meg kisfiút adott nekem Isten. Ennél nagyobb blodogságot sosem éreztem életemben eddig, mint most. Rájöttem, hogy ez az út az, amit mindvégig kerestem, és itt volt a szemem előtt. A nő, akit szeretek.
- Látszik rajtad, hogy fülig szerelmes vagy a feleségedbe, Salmo – mosolygott Elisabeth továbbra is.
- Ő életem értelme – emelte fel Salmo felesége állát szabad kezével óvatosan. Heather elmosolyodott, majd mélyen férje szemébe nézett, aki folytatta mondanivalóját: - Nélküle nem tudok élni. Két hétig próbáltam, mert a húgom igyekezett közénk állni egy hazugsággal, ami majdnem megérlelte bennem, hogy elváljak Heathertől, de a szerelem miatt, amit iránta érzek, képtelen voltam ezt megtenni. Erősebb a szerelem, ami hozzá köt, mint az a harag, amit iránta éreztem, mikor azt mondta Adele, hogy megcsal engem.
- De jól tudod, hogy sosem tennék veled ilyet – fogta oda Heather férje kezét az arcához óvetosan, - ha megtenném, akkor nem szeretnélek. Az akkor csak érzelmi játék lenne, és értelme se lenne annak, hogy két gyermek szülei vagyunk.
- Ez így igaz – bólintott Elisabeth.
- Igen, jól tudom, szerelmem – csókolta meg Salmo felesége ajkait később, - ezért is éreztem úgy a második hétben, hogy valami meghalt belőlem. Ha nem jöttél volna el hozzánk kiosztani a húgomat, belebetegedtem volna hiányodba előbb-utóbb.
- Én is a tiédbe – nézett fel Heather újra férjére. – A lányunk nagyon szomorú volt, mert nem voltál mellette, esténként nem olvastál neki mesét. A karjaimba bújva itatta az egereket. Rólam nem is beszélve: nem tudtam aludni egy szemhunyást sem. Hiányzott gyengéd ölelésed, a csókjaid, kedves, szerelmes szavaid, és végül te mindezeket egybevéve.
- Sss – mosolygott Salmo, - most már örökre veled maradok, történjék bármi is. Senki és semmi nem választhat el tőled többé.
- Szeretlek! – csókolta meg Heather férje ajkait lágyan.
- Én is téged! – mondta Salmo.
- Fiam, ha beleszólhatok a beszélgetésetekbe – szólt közbe Eliasbeth, - szerintem is óriási hiba volt két héten keresztül külön élnetek egymástól Adele ármánykodásai miatt.
- De már többé nem fog előfordulni, mert innentől kezdve nem fogjuk engedni, hogy bárki is közénk álljon – mondta Salmo felesége kezét fogva.
- Remélem, mert még egy ilyen traumát elviselni, mint öt hónappal ez előtt kellett elviselnem, nem tudnék – mondta Heather, majd gyengéden hozzábújt férjéhez.