Egy csipet boldogság Karácsonyra

Néhány nappal azután, hogy Elisabeth asszony elfogadta a tényt, fia maradandóan boldog családapa felesége, Heather és kislánya, Atina mellett, Adele újból kísérletet tett, hogy szétválassza bátyját és másfél hónapos terhes feleségét, az ő hőn utált sógornőjét. Elisabeth asszony ugyan fiának tett ígéretéhez híven mindent megpróbált, hogy otthonmaradásra késztesse a lányt, az mégsem volt hajlandó anyja kérésének eleget téve otthon maradni, inkább elment bátyja és sógornője lakására, ahol szokásához híven újabb balhéba keverte magát. Heathernél az örökös szurkálódási rohamai ugyanis minden egyes beszélgetésükkor kiverték a biztosítékot, és olyankor jól elagyabugyálta az idegesítő lányt. Adele tudta, hogy sógornője a heves természetéből adódóan képes nekimenni már a legkisebb csípős megjegyzése miatt is, mégis folyamatosan olyan helyzetet teremtett, ami óriási csetepatét vont maga után. A balhénak csak egyvalaki nem örült még Heathernél is jobban, az pedig maga Salmo volt, aki nemegyszer kérte testvérét, hagyja békén várandós feleségét a midenféle piszkos, trágár szövegével, szurkálódó viselkedésével, de Adele rá sem hallgatott, ugyanúgy, mint anyjára. A hónapok persze eszeveszett gyorsasággal teltek el így a házaspár életében, mígnem elérkezett karácsony. Heather december közepén volt három hónapos terhes férjétől, aki karácsony előtt egy héttel vitte el ultrahang-vizsgálatra asszonyát, és a vizsgálatok kimutatták, hogy a kicsi rendben fejlődik, egészséges magzat.
- Már alig várom, hogy megszülessen Atina kistestvére – simogatta Salmo felesége gömbölyödő pocakját Szenteste délutánján, mikor a kandalló előtt ültek összebújva.
- Én is, szerelmem – hunyta le szemeit Heather férje mellkasához döntve fejét, miközben odafogta a kezét hasához, - de még hat hónapunk van hátra addig.
- Jaj, már annyira tűkön ülök – ölelte át végül Salmo asszonyát, aki megsimogatta kezeit lágyan.
- Miért? – nyitotta ki szemeit és nézett fel Heather férjére nevetve.
- Mert nem bírom kivárni, míg a karjaimban tarthatom második gyermekünket – cirógatta meg Salmo felesége arcát később. – Emlékszek rá, mikor Atina született, milyen nehezen jött világra. Akkor apás szülést vezetett le a szülészorvos, mivel bent voltam végig.
- Igen, emlékszem, hogy ott ültél mellettem és fogtad a kezemet – csókolta meg Heather férje ajkait. – Az orvos meg is jegyezte, hogy szinte nem is jajveszékeltem a fájdalomtól, mikor szültem Atinát.
- Nem, mert erőt adtam neked elviselni azt – mosolygott Salmo gyengéden.
- Igen – dőlt hozzá Heather férje mellkasához ismét. – Olyan jó, hogy itt vagy nekem, és annyira szeretsz engem. Életem legboldogabb karácsonya ez a mostani. – Hunyta le szemeit Heather ismét.
- Örülök, hogy boldoggá tudlak tenni és négy éve is azzá tehettelek, mikor kimondtuk egymásnak a boldogító igent Tihanyban
– fogta meg Salmo felesége kezeit.
- Csodálatos nap volt az – idézte fel esküvői emlékét Heather mosolyogva lelki szemei előtt. – Akkor töltötted harmincnegyedik életévedet.
- Te pedig abban az évben májusban voltál huszonhat éves – ringatta Salmo feleségét gyengéden, miközben az arcát puszilgatta. – Mellesleg gyönyörűséges menyasszony voltál abban a törtfehér színű, habos-babos szoknyájú menyasszonyi ruhában, amit választottál magadnak az alkalomra.
- Valóban? – kérdezte Heather.
- A legszebb menyasszony, akit valaha láttam – fonta ujjait Salmo asszonya ujjai közé óvatosan.
- Ezt csak azért mondod, mert fülig szerelmes vagy belém – nevetett Heather.
- Azért is, meg azért, mert valóban gyönyörű voltál abban a ruhában, szerelmem – mondta Salmo.
- Annyira szeretlek, édesem – nyitotta ki szemeit, emelte fel fejét és nyomott egy puszit Heather férje arcára. – Igazi lovag vagy.
- Köszönöm a bókot, szívecském – szorította magához Salmo feleségét. – Te pedig, - mondta később, immár az asszony arcát cirógatva, annak ajkait csókolgatva lágyan, - egy valódi hercegnő. Tudod, nem bántam meg, hogy annak idején megpróbáltam veled a párkapcsolatot. Sőt ellenkezőleg: életem legjobb döntése volt.
- Részemről is – bólintott az asszony elvarázsolva, amint férje szemeit fürkészte, melyek apró szerelmes csillagokat szórtak övéibe viszonzásul. Míg a szerelmesek beszélgettek, a kandallóban a lassan ropogó tűz apránként hamuvá égette a rá rakott fahasábokat, miközben melege átjárta minden porcikájukat. Heather, mintha nem érezné a ropogó tűz felé áradó melegét, óvatosan egyre közelebb bújt férjéhez. Salmo boldogan konstatálta, hogy a szenteste egymást átölelve talál rá és kedvesére, akivel nemrég múltak négy éves háazsok, és, akivel hamarosan újra szülői örömök elé néznek. Amíg a pár ily módon kényeztette egymást, Atina és Selena jót játszott és beszélgetett a kislány szobájában.
- Selena, tudod, merre vannak anyuék? – törte meg a csendet Atina.
- Igen. A nappaliban vannak, épp a kandalló előtt ülnek és meghitt beszélgetést folytatnak kapcsolatukról és születendő kistestvéredről – mondta a cselédlány.
- Nagyon szeretik egymást a szüleim, ugye Selena? – kérdezte a kislány.
- Igen, látni rajtuk, hogy fülig szerelmesek egymásba – mosolygott Selena.
- Lemgyeünk megnézni őket? – mászott oda Atina dadájához.
- Lemehetünk – vette fel a földről Selena a kislányt, majd felállt vele és lesétáltak a nappaliba, ahol Salmo és Heather még mindig egymás karjaiba bújva élvezte a kandallóban égő tűz melegét. Amikor meglátták közeledni Selenát kislányukkal, kedvesen elmosolyodtak, majd Heather megkérdezte:
- Hát ti, hogyhogy idelent vagytok, szívecském?
- Megunta a játékot – tette le a földre Selena Atinát, aki odaszaladt egymást ölelő szüleihez. Heather óvatosan ölébe vette, és megpuszilgatta:
- Mi történt, hogy meguntad a játékot, kishercegnőm?
- Veletek akartam lenni egy kicsit – felelte a kislány csibészes mosollyal arcán.
- Rendben, kicsikém - szeretgette meg Heather kislányát.
- Ti mit csináltatok idelent? – emelte rá tekintetét Atina szüleire később.
- Semmi különöset, szépségem – válaszolta apja, - csak a közös emlékeinkről folytattunk beszélgetést.
- Azt hiszem, ideje kibontani az ajándékokat, most, hogy a mi kis csillagunk lejött hozzánk – ajánlotta Heather, tekintetét férjére emelve.
- Oké – mondta Salmo.

December huszonnegyedike estéje ajándékbontással telt a Christein-család számára, ugyanis mindenki kapott valami apróságot szeretteitől. Heather párjától egy fehérarany ékszerszettet kapott, melyben egy pár zafírkővel díszített csüngős delfin-fülbevaló, egy ugyanolyan kővel kirakott delfinmedállal ellátott nyaklánc, egy fehérarany karkötő és egy gyűrű volt. Atina egy új babát, Salmo pedig egy zsenélia-pulóvert és egy könyvet kapott családtagjaitól. Amit végeztek, a férfi segített berakni legújabb ajándékai közül asszonyának a nyakláncot a nyakába, melynek medáljára a nappaliban lávő csillár izzójának fénye vakító szikrákat szórt. Később átvonultak az étkezőbe, ahol már várta őket a gőzölgő húsleves, marhasült és köretek a másodikféle mellé, szép sorba rakva az asztal közepén. A család leült, és hozzáfogott enni, majd, amikor jóllaktak, Salmo és Heather elmosogatott, aztán felvonult szobájába, ahol a bezárkózást követően egy újabb meghitt pillanatokkal teli este következett számukra.
- Olyan szép ez a karácsony este – csókolgatta Salmo felesége ajkait, aki karjaiba bújva pihent, annak kezét fogva, ujjait ujjai közé fonva.
- Igen, mert együtt vagyunk, boldogok vagyunk, szeretjük egymást, és várjuk újabb trónörökösünk világra jöttét, minden nap egyre jobban – mondta Heather mosolyogva, miközben férje elengedte kezét, óvatosan benyúlt a takaró alá, és gyengéden cirógatni kezdte a hasát. – Annyira gyengéd vagy, élvezet érezni a cirógatásaidat – hunyta le a szemeit Heather később, mikor férje keze megállt hasán, és forró csókot váltottak egymással.
- Gyengéd vagyok, mert ezt érdemled életem – folytatta Salmo felesége gömbölyödő pocakjának cirógatását, - és még ennél sokkal, sokkal, sokkal de sokkal több gyengédséget, törődést, szerelmet, szeretetet érdemelsz, mint amit jelenleg kapsz tőlem.
- Jaj, te kis hízelgős – nyúlt be a takaró alá Heather is, majd fogta oda hasához férje kezét, - olyan aranyos vagy!
- Valóban? – kérdezte Salmo.
- Igen, a világ legédesebb pasija, és csak az enyém! – ült fel Heather óvatosan, hogy nehogy megsértse hasát, melyen még mindig ott nyugodott férje keze.
- Persze, hogy csak a tiéd, és maradok is, míg a halál el nem választ tőled – csókolta meg Salmo felesége ajkait lágyan.
- Esküdj meg arra, hogy soha, semmilyen körülmények között nem fogsz elhagyni, bármi is történjék kapcsolatunk alatt! – emelte fel Heather végül kezét, mellyel ezelőtt párja kezét fogta oda hasához.
- Megesküszöm a szerelmünk erejére, hogy sosem hagylak el, akármi történjék is – emelte fel kezét Salmo is, egybefonta ujjait felesége ujjaival, majd újból megcsókolta ajkait.