Éjféli románc

 Heather kettesével szedte a lépcsőfokokat az iroda felé vezető úton. Egyik kezében irattömb, a másikban a reggelről maradt fél bögre kávéja, melyekkel igyekezett bejutni a helyiségbe, hogy nekilásson végre napi teendőinek. Most először fordult elő, hogy nem nyitotta meg pontban kilenckor az irodaidőt, és nyitotta ki a kasszát, ami frusztrálta is valamennyire. Gyorsan lehuppant székébe, és hozzáfogott az aznapi teendőinek elvégzéséhez. Villámgyorsan legépelte a napi jelentést a tegnap elvégzett adminisztrációja kapcsán, melyet aztán elküldött feletteseinek, ezután pedig szélsebes mozdulatokkal előkapta a havi számlákat rejtő mappát, és az asztalára sebtében ledobott irattömbre kanyarított egy pár fontos adatot, melyekkel aztán átszaladt a parókiával szemben lévő templomba, ahol a sekrestyéssel elbeszélgetett, majd megkérte, intézze el a havi pénzforgalom lekérését a bankban. Miután megbízta kollégáját a feladat elvégzésével, ő maga visszasietett a plébániára, és folytatta a napok óta félbe hagyott munkáját. Mivel annyira összesűrűsödött a mulasztások miatt feladatainak száma, hogy ismét nem bírta utolérni magát, irodaidő után újabb túlórába fogott, amely most kivételesen nem volt kedvese ínyére. Habár Salmo nagyra tartotta a lányt rendkívüli szorgalma miatt, most valahogy mégsem tette az boldoggá, hogy segít neki ügyeket intézni, számlákat és iratokat rendezni, épp ezért úgy döntött, ténylegesen felvesz valaki mást a helyére, mert egyre inkább úrrá lett rajta az érzés, hogy nem bír meglenni a lány szerelmes érintései, gyengédsége nélkül, mivel az elmúlt időszakban igencsak éjszakába, sőt hajnalokba nyúltak túlórával töltött napjai, és kevés ideje jutott szerelmére. Amikor felhozta neki az új alkalmazott felvételi lehetőségét Salmo, a lány kiborult a hír hallatán, sőt egy alkalommal borzasztóan összevesztek emiatt, de a férfit ebben a pillanatban csak az érdekelte, hogy megszüntesse a folyamatos túlórákat kedvese életében, és ideje nagyobb részét kapcsolatukra szánja. A mizéria végül nyár közepéig tartott, amikor is Salmo belátta, hogy még lasszóval sem lesz képes távol tartani szerelmét az irodai munkavégzéstől, ezért úgy döntött, hogy engedi neki azt, hogy legalább addig, amíg meg nem szakítja hivatását, a parókia irodáján dolgozzék továbbra is. Heather ezért cserébe megígérte kedvesének, hogy nem fog többet hosszú órákat tölteni a munkájával, csak, amennyire úgy látja, szüksége van annak érdekében, hogy behozhassa esetleges lemaradásait.

Amikor elérkezett annak a napja, hogy a pár a kapcsolatának egyéves évfordulóját megünnepelje, Salmo újabb ajándékkal rukkolt elő szerelmének. Ezúttal kivételesen nem kért tanácsot Heather barátnőjétől, hanem maga vette célba Gödöllő egyik ékszerboltját, méghozzá nem akármilyen ékszer, hanem egy csinos eljegyzési gyűrű után kutatva. Úgy érezte, most jött el a pillanat, hogy ténylegesen bizonyosságot szolgáltasson szerelmének abban, hogy valóban azt érzi, meg szeretne végre állapodni mellette, valamint bebizonyítsa azt is, hogy iránta érzett szerelme erős, megingathatatlan alapokon nyugszik. Ki is választott egy rendkívül szikrázóan csillogó, gyémánt-és zafír kövekkel ékesített fehérarany karikát, melyet az eladónak átadott, akivel egy különleges bársony gyűrűtokba rejttette el szívből szóló ajándékát. A becses szerzeménnyel fülig érő szájjal tért haza, melyet Liliana azonnal észre is vett, és megtudakolta tőle, minek köszönhető ez az óriási vigyor, mely olyan hatalmas volt, hogyha a füle a feje két oldalán nem lett volna ott, egyből körbe éri a fejét vízszintben.

- Gyere velem, Lili, ha nem akarod, hogy Heather rajta kapjon minket! – rángatta magával Salmo Lilianát a szobájába, ahol előhúzta zsebéből a vörösbársony ékszerdobozt, és a lány kezébe nyomta.

- Úristen, Salmo! – esett le Liliana álla a meglepetéstől, amikor meglátta a dobozka tartalmát. – Ez a gyűrű meseszép!

- Már nem bírok tovább egy napot sem papként elviselni, szeretném feleségül venni Heathert. – mondta Salmo elérzékenyülve. - Érzem, hogy abban a pillanatban, ahogy nőül veszem majd, lesz életem legszebb és boldogabb napja is egyben.

- Szerintem tutira el fogod kápráztatni a barátnőmet ezzel a gyönyörűséggel, ha az ujjára húzod – csukta le végül Liliana a dobozka fedelét.

- Biztosra veszem én is – mosolygott Salmo büszkén. – Másfelől pedig, már boldoggá tenne a tudat, ha többé nem lenne ennek a parókiának az alkalmazottja, hanem csak a kapcsolatunkkal és leendő családunkkal foglalkozna majd.

- Hát, ennek nem fog örülni – fonta karba Liliana a kezeit, amint visszaadta az apró kockadobozt a férfinek. – Már csak azért sem, mert nem akar háztartásbeliként otthon lebzselni, és csak gyermeket nevelni, hanem dolgozni akar ő is. Az most szép és jó dolog, hogy feleségül kéred, de tudtommal május végén volt egy összeveszésetek is pont amiatt, mert előrukkoltál azzal a remek ötlettel, hogy távol akarod tudni őt az irodai munkától, és más munkaerőt keresel a helyére.

- Ez így van, de utána megbeszéltük, hogy mégsem lesz abból semmi, mert ígéretet tett, hogy igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy közös erővel egálban tudjuk tartani a munka és magánélet egyensúlyát – mondta Salmo komolyan. – Meg különben is: jól tudta, ha egyszer összejön velem, az első adandó alkalommal otthagyom érte a hivatásomat, és megadok neki mindent annak érdekében, hogy boldognak lássam annyi év nélkülözés után, melyet miattam élt meg.

- Ezzel tisztában vagyok, de szerintem elhamarkodod a döntést – mondta Liliana a papot figyelve, aki ismét felnyitotta az ékszerdoboz fedelét, és álmodozó arcot vágva kivette belőle a vakítóan csillogó karikát, miközben leült az ágyára. – Még alig vagytok együtt egy éve, sőt… november elején múlt egy éve, hogy végül mindketten színt vallottatok végre egymásnak, és egy párt alkottok. Ne siettesd őt!

- Képtelen vagyok létezni nélküle, értsd meg, kérlek! – vizsgálgatta Salmo a gyűrűt, továbbra is ábrándos arcot vágva. – Egészen addig a pillanatig, amíg be nem tette a lábát a parókiára, s dolgozni kezdett nálam, tagadtam, hogy mennyire hiányzik és szeretem őt. A sorsom azzal pecsételődött meg, mikor elkezdte a munkát itt; onnantól kezdve úgy éreztem mindent el kell követnem, hogy megszerezzem magamnak. Hosszadalmas harcok árán sikerült is, és most azt érzem, hogy nem akarom elengedni; soha többé.

- Hidd el, megértelek! – ült le Liliana Salmo mellé. – Viszont még mindig azt érzem, siettetni akarod az eseményeket. Szerintem még várj! Várd ki a megfelelő pillanatot, amikor az ujjára húzhatod a becses ajándékodat! Abban biztos lehetsz, hogy azonnal igen-t fog mondani, hiszen neki is minden vágya, hogy a feleségedként élje le élete hátralévő részét.

Salmo most, az ábrándozás varázsát megtörve a mellette ülő lányra pillantott, aki ajkán derűs mosollyal próbálta meg rábeszélni őt, hogy semmiképp se siesse el a lánykérést, mert azzal úgy lehet, mindent romba döntene. Fogta magát később, vetett egy utolsó pillantást a gyűrűre, berakta dobozába, felállt és elrakta az íróasztalának fiókjába. Amíg tett-vett, kopogtattak az ajtaján. Kinyitotta, majd megörült, mikor meglátta ki az, ugyanis kedvese volt az a havi jelentésekkel, melyekre épp az aláírását kérni jött be hozzá.

- Ma reggel elmentem a templomba, és megkértem a Ilanát, hogy menjen el a bankba, és kérje le a havi pénzforgalom adatait napra lebontva – lapozgatta az igazolásokat a lány, - és a hónapban egész jó összeg folyt be a számlánkra. Továbbá a püspök is kapott hiteles másolatot a kimutatásokról, és… - sorolta a napi megoldott feladatokat később, de nem tudta befejezni mondandóját, mert idő közben Salmo ott termett mellette, megfogta jobb kezét, odavonta magához, átölelte és rátapasztotta ajkait az övéire. Abban a minutumban Heather a kezében lévő ízlésesen összerendezett dokumentumköteget kiejtette kezéből, melynek papírjai össze-vissza peregve estek le a szerelmesek lába köré, miközben ő maga ügyet sem vetve a széthullott papírokra átölelte párja nyakát, és hosszú percekig álltak ott, a halom közepén egymást ölelve, csókolva.

- Salmo - érintette össze a homlokát később Heather a papéval elvarázsolva, - teljesen elvonod a figyelmemet a munkáról, amikor ilyen tüzesen csókolsz!

- Mert nem bírok ellenállni neked, ha a közelemben vagy– mondta Salmo búgó hangon, miközben csókolgatta a lány ajkait. – Képtelen vagyok visszafogni magam, egyszerűen annyira elveszed az eszemet szikrázó szépségeddel.

- Nézd meg, mit csináltál! – nevetett Heather, ahogy lepillantott a körülöttük szanaszét heverő papírok végeláthatatlan tömegére. – Kezdhetem elölről a papírok összerendezését, mert egy lökött manus vagy, és nem bírtál várni, még leteszem az asztalodra őket.

- Bocsásson meg, asszisztens asszony, kérem! – vihogott Salmo is. – Legközelebb jobban odafigyelek majd, hogy ne történjen ekkora baleset!

Heather fejét rázva kibontakozott a férfi karjaiból, és leguggolt összeszedni és sorba rendezni a szétszóródott dokumentumokat. Amint végzett, fogta, lerakta a pap asztalára őket, és ismét az őt megbabonázva pásztázó férfi felé fordult.

- Ma este találkozhatunk? – érdeklődte később, mikor újból átfogta a derekát Salmo.

- Ma este sajnos későig nem fogok ráérni – mondta a férfi szomorúan, - egy hittanom és jegyes oktatásom lesz: az egyik hattól, a másik nyolctól. De, ha nem alszol el addigra, ígérem belátogatok majd hozzád és jó éjt-puszit adok ajkaidra, hogy nyugodtabban alhass.

- Oké – szorította magához Heather kedvesét, aki szintúgy cselekedett, mint ő maga, - teljes szívemből szeretlek!

- Én is téged, angyalkám – szeretgette meg Salmo a lányt, majd végül útjára engedte.

*

Salmo elgondolkozva ült székén a plébánia imatermében. A körülötte helyet foglaló jegyespárok észre is vették, hogy valami nem oké a plébánosukkal, ezért rákérdezett egyikük, miért van ennyire elmerülve a gondolataiban. A pap nem akart beszélni arról, mennyire hiányzik neki kedvese, akivel alig múlt egy éve, hogy együtt van, mert tudta, hogyha egyszer híre megy a faluban annak, hogy a lány és ő annak ellenére, hogy ő maga lelkivezető, ráadásul plébánosi rangja van, összeszűrte a levet, hatalmas balhé kerekedik a dologból rövid idő alatt, ezért inkább hárított egy kitalált történettel.

Heather, míg kedvese az imateremben jegyesoktatást tartott, úgy döntött, elővesz egy könyvet a polcáról, és nekiül olvasni pár oldalt. Átöltözött hát hálóruhába, s kisétált egy bögre teáért a konyhába, majd visszatért szobájába, és bekuckózta magát ágyának melegébe.

Éjfél is elmúlt már, mikor Salmo végre befejezte a jegyes oktatást a leendő házaspárokkal, akik közül kettő máris kapott időpontot az esküvő lebonyolítására a következő év márciusára, illetve májusára. Amikor felért az imateremből, útja egyenest szerelmének, Heathernek a szobája felé vezetett, majd bekopogott az ajtaján.

- Nyitva van! – mondta Heather. A pap kedves mosollyal ajkán belépett az ajtón, becsukta, és odasétált a lány ágyához, majd kezeivel két oldalán megtámasztva magát édes csókot lehelt ajkaira.

- Annyira hiányoztál, kicsim – mondta később, miközben homlokát a lányéhoz érintette lágyan. – Alig vártam, hogy ismét veled lehessek, és szerethesselek.

- Te is hiányoztál nekem, édesem – mosolygott Heather elvarázsolva. – Nem tudtam elaludni, mert féltem, hogy elfeledkezel ígéretedről.

- Tudhatnád, hogy sosem feledkeznék meg rólad, semmi pénzért, mert nem tudok létezni nélküled – csókolgatta Salmo szerelme ajkait ismét. – Amúgy mit csináltál, míg vártál?

- Próbáltam olvasni pár oldat az egyik könyvemből, de nem tudtam koncentrálni, mert minden gondolatom körülötted járt, és azon, mikor jössz már végre, és leszünk együtt újra – mondta Heather a férfi kezeit simogatva.

- Megyek, és lefürdöm, aztán sietek vissza hozzád – mondta Salmo, miközben megölelte a lányt gyengéden. – Megvársz?

- Persze, hisz tudod, a karjaid védelmező ölelése nélkül nem tudok aludni egy szemhunyásnyit sem – nézett bele végül Heather kedvese szerelmesen csillogó szemeibe. A pap lassan felállt a lány ágyáról, majd kisétált szobájába, levetkőzött, és megfürdött. Két perc sem telt belé, és ismét szerelme szobájában találta magát, ahol bebújt a lány mellé az ágyba, és karjával magához vonta, azután gyengéden átfogta a vállát. A lány óvatosan vállára hajtotta fejét, és rövid idő sem telt belé, mély álomba szenderült.

Salmo boldogan konstatálta, hogy újból egy kellemes éj elé nézhet, hiszen kedvese hozzábújva alszik, és ő maga pedig egyre jobban kötődik hozzá érzelmileg. Az elmúlt hónapokban annyira megszerette őt, hogy mind’ inkább úgy érezte, nem hiányzik neki mindaz, amit a hivatása adott neki eddig, amióta lelkészi pályára adta fejét. Annyira nem érzete a hivatásbáli elköteleződés és a hivatástudat kettősét, hogy nem érdekelte az sem, ha legközelebb mindenki megtudja, rátalált az igaz szerelem, és egy olyan lány oldalán, akiről senki sem sejtette eddig, hogy vele egyszer majd összejöhet. Mert Heather volt számára a tökéletes nő, aki apránként, de biztosan elérte nála, hogy felvállalja minden érzését, melyeket papként táplál iránta, és aki megmutatta neki, milyen dolog küzdeni azért a szerelemért, ami napról napra erősebben égett mindkettőjükben egymás iránt. Megtanította arra, hogy fogadja el a tényt, miszerint elsősorban férfi, aztán lelkész, s ezen felül neki is lehetnek testi vágyai, sóvárgásai aziránt, hogy erős, mindenen átívelő szerelmet és vonzalmat tápláljon egy nő irányában.

Míg gondolkozott, lassan, hogy ne keltse fel a karjaiban édesdeden szunyókáló lányt, letekintett rá, és lágyan elmosolyodott. Felidézte lelki szemei előtt az első estéjüket, amikor végre először érezhette a lány érintéseit testén, és azt a nyugalmat, amit az akkor még bimbózó románcuk adott nekik azon az éjjelen. Eltöprengett az első együtt töltött karácsonyukon is, amikor minden mindegy volt neki, és hitélet béli kötelességei helyett rakoncátlan kamasz módjára inkább a lánnyal való turbékolást választotta. És még hányszor, de hányszor volt engedetlen a kapcsolat kezdete óta, megszegve ezzel engedelmességi esküjét is, mely már önmagában is elég lett volna ahhoz, hogy a feljebbvalója megszüntesse szó nélkül a vele való együttműködést, elidegenítse hivatásától, de az mégsem lépett semmit. Gondolataiból felocsúdva végül lágy csókot lehelt szerelme homlokára, elhelyezkedett az ágyban, majd ő is mély álomba szenderült.

*

Másnap reggel Salmo a megszokottnál korábban ébredt. Lassan, hogy aludni hagyja még kedvesét, kikelt mellőle, odalopózott az ajtóhoz, hangtalanul kiosont rajta, majd ugyanígy becsukta. Mikor kiért a szobából, összetalálkozott Lilianával, aki halkan köszöntötte őt, majd megkérdezte:

- Ismét együtt töltöttétek az estét?

- Igen, de nem történt azon kívül semmi érdemleges, hogy összebújva aludtunk reggelig – ecsetelte Salmo a fejleményeket, miközben a konyha felé sétáltak.

- Nagyon szereted őt, igaz? – érdeklődte Liliana, amikor már az étkezőasztal mellett ültek, és kávéztak.

- A világon mindennél, még a hivatásomnál is jobban imádom ezt a lányt – mondta Salmo sóvárogva. – Már nagyon várom, hogy ujjára húzzam az eljegyzési gyűrűt. Tudod, mikor tegnap a következő jegyes csoporttal volt órám, a párokat figyelve elgondolkoztam azon, mennyire boldogok már attól a tudattól, hogy a házasság kapujában állhatnak, és ott lehetnek egymásnak szabadon, minden kötöttség nélkül. Ekkor felötlött bennem is, hogy ideje volna ráhúznom az én kedvesem ujjára is a gyűrűt, amely napok óta a fiókom mélyén lapul. Lili, azt érzem, nem tudok tovább nyugodtan lenni, és várni a tökéletes pillanatra. Szenteste a tettek mezejére fogok lépni, mert már egyre nehezebb elviselnem azt, hogy pap vagyok. Meg akarom osztani életemet Heatherrel, és kilépni a hivatásom árnyékából örökre.

- Szerintem jól döntesz, ha karácsonykor jegyzed őt el – értett egyet Liliana az ötlettel, - mert ez az ünnep pont ideális lehet mindkettőtök számára, hogy egy lépéssel a házasságkötés kapujába léphessetek és újabb élménnyel gazdagíthassátok életeteket.

- Szerintem is – mosolyodott el a pap.

- Most viszont megyek a dolgomra, mert ma rengeteg a takarítani való a plébániatemplomban – törte meg az elmélkedést a lány, - és még sehol sem tartok vele, pedig már lassan kilenc óra.

- Jól van, menj csak – engedte útjára Salmo Lilianát.