Elisabeth megtérése 1. rész – Őszinte vallomás

Adele ellazulva feküdt a kedvesével közös hotelszobájában a legutolsó szeretkezést követően. Lionellel lassan egy hónapja tartott romantikus kapcsolata, és harmadik napja voltak a festői szépségű német város, Köln turistái. Ez idő alatt, míg a szerelmesek a városban tartózkodtak, elmentek múzeumba, moziba, étterembe, sőt néha egy éjszakai fürdőre is adták fejüket az egyik nívós szállodakomplexum strandján. Az együtt töltött idő olya mértékben összekovácsolta őket, hogy a kiruccanás után szinte kicserélve tértek haza onnan. Elisabeth továbbra is mindent kész volt elkövetni, hogy legalább lányát észhez térítse, és rábeszélje, igenis tisztességtelen a Lionel iránt érzett mérhetetlen szerelme, és igazán lehetne példás katolikus szellem, aki kiveri azt a badarságot a fejéből, hogy pappal szűri össze a levet. Elég neki az, hogy Salmo már lassan végleg letér a hivatása útjáról, nem még neki is teljesen elmenjenek otthonról és oly mértékben elcsavarja a kókai plébános fejét, hogy aztán esküvő legyen ebből!

Adele most először érezte azt, hogy teljesen elege van anyja viselkedéséből, így úgy határozott, kerül, amibe kerül is, de sarkára áll és úgy istenesen beolvas édesanyjának. Habár nagyon szerette a hetvenkilenc éves asszonyt, mégis úgy érezte, nem engedheti, hogy újra eltépje a közte és Lionel atya között ismét kialakult heves szerelmet.

Ezalatt a dányi plébánián sem állt meg az élet. Heather május elején töltötte be terhességének harmadik hónapját, és Salmo ezúttal már mindent elkövetett, hogy teljesen visszatartsa kedvesét az irodai munkavégzés stresszétől, de a lány továbbra sem állt kötélnek, és kijelentette, legalább a terhesség ötödik hónapjáig becsülettel szeretne dolgozni. Karolina sokszor a fejét rázva figyelte az irodán vitatkozó párt, akik egy idő után jót nevettek gyerekes civódásukon, amit minden esetben Salmo azon akarata váltott ki, miszerint Heathert ő szeretné eltartani a jövőben. Adele és Lionel természetesen sokszor megfordult a plébánián, hogy meglátogassa a lány bátyját és annak kedvesét. Előfordult, hogy négyesben mentek el egy másik településre pihenni, kirándulni, vagy szimplán beülni valahová és kivesézték négyük szerelmi történetét. Ez idő tájt történt ugyanis, hogy Salmo úgy döntött, végleg elköszön hivatásától, és Vácra látogatott a közös kirándulás előtt, hogy elindítsa a hivatásmegszakadással kapcsolatos folyamatot. A püspök nem örült ugyan, hogy egy fővel csökken az egyházmegye plébániáin tevékenykedő lelkészeinek száma, sőt egyenesen megpróbálta rábeszélni, hogy még egy darabig maradjon ezen az úton, a pap azonban arra hivatkozott, hogy hamarosan szül a menyasszonya, nem szeretne több időt tölteni az egyház szolgálatában, így nem volt más választása, el kellett engednie őt. Heather a kapott hír hallatán kiborult, ugyanis tudta, hogyha párja hivatása megszakad, az az ő parókián való munkásságát is megváltoztatja, s végérvényesen is le kell mondania a további plébániai feladatvégzésről.

Ma azonban csak élvezte a csodás májusi időjárást, a lágyan melengető napsütést, valamint annak tényét, hogy egy felhőtlen napot tölthet jó barátjával, sógornő jelöltjével és vőlegényével a budapesti Hotel Sargrasso koktélteraszán és kávét, teát szürcsölhet társaságukban.

- Hogy érzitek magatokat, most hogy újra együtt vagytok? – érdeklődte Salmo az újdonsült szerelmesektől, amikor a hotel bárteraszán üdítőt fogyasztottak.

- Felemelő élmény annyi év kihagyás után ismét az én kicsi Adele-ommal lenni – mosolygott Lionel kedvese kezét fogva. – Újra azt érzem, hogy boldog és kiegyensúlyozott vagyok, plusz most találtam rá igazi önmagamra. Csak annyi a különbség, hogy nem a szemináriumból szökdösök ki esténként, hogy lássam az én kicsi szerelmemet.

- Tényleg megcsináltad ez Adele-ért? – kerekedtek el Heather szemei a döbbenettől.

- Meg, bizony – nevetett Adele. – Kilenc évig udvarolt nekem az első kapcsolatunk idején, abból hét éven keresztül folyton meglógott az éj leple alatt a papneveldéből, és éjszakákat töltöttünk együtt Vác különböző pontjain.

- Nem semmi manus vagy te, hallod – ismerte el Heather nevetve.

- Emlékszem rá, hogy a rektor nagyon mérges volt rám, amikor a reggeli Angelus alkalmával nem jelentem meg a kápolnában a kispapokkal, hogy csendes ájtatosságon vegyek részt. Közel voltak nem egyszer ahhoz, hogy engedetlenségemért eltanácsoljanak az intézetből.

- Bár megtették volna – nézett fel sejtelmesen Adele mosolyt öltve az arcára a papra, -azóta már rég a férjem és gyermekeim apja lennél.

- Igazán? – csókolta meg játékosan Lionel a lány ajkait.

- Szerintem igen – bújt hozzá Adele kedveséhez.

- Hm… ha a bátyád is előbb ismerte volna meg Heathert, lehet, dupla esküvőt tartottunk volna tíz éve – vihogott Lionel.

- Na, látod, ebben nem kételkedem – értett egyet Salmo, menyasszonya gömbölyödő pocakját cirógatva.

- Kicsit lehettél volna okosabb is, bátyus.

- Ezt hogy érted, hugi?

- Szerintem Adele úgy érti, hogy már az első találkozásotok idején udvarolnod kellett volna Heathernek – mondta Lionel.

- Csak volt egy bökkenő a dologban: akkor nem mertem előtte felvállalni az érzéseimet, meg…

- Na, ne gyere nekem azzal, hogy pap voltál! – pirított rá Adele a bátyjára összeszűkült szemekkel. – Most is az vagy még egy ideig, de az akkori éned totális ellentéte, ugyanis szemrebbenés nélkül felvállaltad a Heather iránt érzett szerelmedet, vágyaidat!

- Igaza van Adele-nak – értett egyet Lionel kedvesével. – Viszont a merszed azért nem volt meg hozzá, mert bátortalan voltál, és féltél, hogy elutasít.

- Meglehet.

- Salmo, testvéredként sokszor megfordultam több településen is, amelyeken plébános voltál. Sokszor beszélgettünk Heatherről, és akkor tudtam meg, hogy te bizony totál bele vagy bolondulva – fogta meg Adele bátyja kezét gyengéden, - csak annyira vaskalaposan kötődtél a hivatásodhoz, hogy emiatt képtelen voltál érzelmileg kompromisszumra. Ezért nem vállaltad fel évekig a szerelem érzését, s nem kerested Heathert.

- Úgy érzem, tanultam a hibámból – engedte el húga kezét, majd emelte maga felé kedvese állát a pap, - és most már durván három és fél éve járok együtt ezzel a csodálatos teremtéssel, aki ráadásul hamarosan megajándékoz egy csöppséggel. Leírhatatlan öröm számomra, hogy hamarosan apa lesz belőlem. – Erre lágyan megcsókolta ajkait.

- Tudod, ahogy elnézlek benneteket – mosolygott Adele, - egyre inkább az az érzés hasít belém, hogy teljes mértékben összeillő pár vagytok. Arról nem is beszélve, hogy borzasztó nagy összhang van köztetek, és ugyanilyen harmonikus a kapcsolatotok.

- Már a megismerkedésünk óta egy húron pendülünk – mosolygott Heather kedvese arcát cirógatva, - olyannyira, hogy rögtön kitaláljuk egymás gondolatait.

- Azt tapasztaltuk – nézett fel Adele párjára, - igaz, Leo?

- Igen. Konkrétan egymás mondatát fejezitek be sokszor.

- Ez azért van – mosolygott Salmo, - mert úgy érezzük, a másik félben találtuk meg lelkünk másik felét.

- Efelől kétségem sincs – nevetett Adele. Erre a négyesfogat, mintegy vezényszóra elnevette magát, majd felálltak az asztaluktól és sétára indultak a budai vár felé. A kirándulásból estefelé tértek vissza a hoteljükbe, ahol megvacsoráztak, majd elfoglalták szobáikat, amelyeket még a kiruccanás előtti héten foglalt le Salmo, Lionel kérésére.

- Annyira helyes pár Lionel és Adele – mosolygott Heather lágyan, amikor alváshoz készülődött. Salmo az ágyban pihent és könyvet olvasott, miközben a fürdőszobában készülődő menyasszonyára várt. – Szerintem is. Még mindig azt vallom, hogy hatalmas hiba volt őket elválasztania édesanyánknak egymástól anno.

- Nyakamat tenném rá, hogy édesanyátok jelen pillanatban is őrjöng a tudattól, hogy mindkét gyermeke olyan személyt szeret, akit nem lenne szabad – sétált ki Heather a fürdőszobából egy selyem hálóingben, miközben gyengéden a hasát cirógatta.

- Szerintem az Adele-t ugyanúgy hidegen hagyja, mint engem is – nyújtotta oda Salmo a kezét kedvesének. A lány lassan bebújt mellé az ágyba, majd szorosan hozzábújt. A férfi ezután lágyan simogatni kezdte vállát, majd folytatta: - Láttad, hogy képtelenek egymás nélkül létezni, annyira erős köztük az egykor kezdetlegesnek felvezetett kapocs.

- Azt tudtad, hogy Lionel is hamarosan otthagyja a papságot?

- Nem, de ez várható volt. Régi álma, hogy a húgomat feleségül vehesse.

- Akárcsak a tiéd, hogy engem nőül vehess – mosolygott Heather.

- Igen. Igazából amúgy ezt attól fogva érzem így, hogy évekkel ezelőtt megismertelek. Már azóta kergetem ezeket az ábrándokat, és lám, most megvalósulnak.

- Remélem, boldoggá tudlak majd tenni, ha összeházasodunk.

- Nem boldoggá tudsz, már eleve boldog vagyok – emelte fel Salmo menyasszonya állát, - és a legboldogabb az egész világon. Nagyon szeretlek!

- Én is téged, édesem! – csókolta meg Heather vőlegénye ajkait.

*

Az elkövetkező napok nagyon jól teltek a két szerelmespár számára. Adele és Lionel május tizenhetedikén ünnepelte kapcsolata első hónapját, Salmo és Heather pedig ebben a hónapban volt három és fél éve együtt. A két páros ennek megünnepléseképp beült egy étterembe, és megünnepelte a különleges alkalmakat. Adele és Heather nagyon élvezte, hogy szerelmese a tenyerén hordozza őt, sőt valósággal figyelik minden óhajukat-sóhajukat. A pesti kirándulás közel egy hónapja alatt a két lány kapcsolata nagyon megerősödött, és nagyon jó barátnőkké lettek, aminek a két fél párja nagyon örült. Salmo különösen örömtelinek érezte, hogy testvére egy pillanat alatt a szívébe fogadta menyasszonyát, mivel nagyon szerette volna, hogy legalább vele találja meg a közös hangot, ha már édesanyjukkal nem tudta. A kirándulásról május utolsó vasárnapján tértek haza végül, és a két lány megbeszélte, hogy Heather szüléséig szinte napi rendszerességgel fognak találkozni. Salmo boldogan konstatálta a köztük egy hónap leforgása alatt, szinte testvérivé alakult kapcsolatot, amelyet sokszor emlegetett, ha Lionellel töltötte napjait. Először fordult az elő részéről, hogy nem, mint paptestvérét, hanem egy átlagos hétköznapi, életerős férfiként kezelte, ami nagyon jól esett a fiatal papnak.

Eközben Elisabeth asszony szinte forrongott, amikor lánya hazatért az egy hónapos kirándulásáról. Nem tetszett neki, hogy Adele egy lázadó kamaszként, mintsem felelősségteljes komoly nőként viselkedik, és hidegen hagyja az, hogy Lionel pap. Minél jobban tiltotta, Adele annál jobban kötődött szerelméhez, mely kapcsolat az eltelt egy hónap alatt oly mértékben megerősödött, hogy Lionel úgy döntött, keres egy lakást magának és a lánynak, aztán feladva a plébániai ottlakást, összeköltözik vele.

- Te nem vagy normális! – őrjöngött Elisabeth, mikor Adele épp a bőröndjében pakolászott.

- Miért is? – egyenesedett fel a lány, farkasszemet nézve anyjával. – Azért, mert észhez tértem, és Lionellel akarok élni?

- Azért teszed mindezt, hogy tönkre tedd anyádat?! Tönkre tedd a családunk jó hírét – toporzékolt az asszony. – Azt hittem, többet nem fog az utadba sodródni ez a suhanc és örökre elfelejt.

- Nem azért teszem, hogy neked vagy a családomnak rosszat tegyek. Fogd már fel végre, hogy Lionel és én annak ellenére, hogy pap, fülig szerelmesek vagyunk egymásba! Hiába álltál közénk évekkel ezelőtt, nem tudtad eltépni a szálat! Vagy mégis mit hittél? Talán azt, hogy kilenc évet el tudott volna felejteni úgy, hogy közben az első kapcsolatunk idejétől fogva egymáséi vagyunk? – fonta karba Adele a kezeit. - Ki tudta volna dobni az ablakon annak ellenére, hogy papként helytelenül cselekszik? Elmondom én neked: nem. Sosem tudott elfelejteni, sőt annyira szerelmes volt belém, hogy ott akarta hagyni a teológiát, és feleségül akart kérni, de te beleavatkoztál, és elszakítottál tőle.

- Amikor a papneveldéből kiszökdösött hozzád, nagyon mérges lettem – mondta Elisabeth, miközben elengedte lánya kezét, és az ablakhoz lépett. – Feldühített az, hogy egy kispap fut utánad, aki ráadásul köztudott volt, hogy próbált a hivatásának megfelelően élni már az intézetben is, de nem tudott. A rektor úr szerint rég ki kellett volna csapniuk engedetlen és szabályszegő életvitele miatt, de én megakadályoztam ezt. Rögtön beszéltem ennek érdekében Mrs. Großworth-szal, aki rábeszélte Lionelt, maradjon a teológia mellett, és szakítson veled. Tudom, hogy ez nem volt részemről helyes, és, hogy mennyire szerettétek egymást éveken át.

- Amikor egy hónapja újra találkoztatok, mert eljött hozzánk, hogy a bátyád kapcsolatáról beszéljen velem, akkor sejtettem, hogy képtelenek lesztek ellenállni egymásnak, a szenvedélynek, ami összeköt benneteket. És lám, igazam lett. Te is olyan embert szeretsz, akit tilt az egyház tőled, és Salmo is olyat szeret, akivel nem lehetne szerelmi kapcsolata.

- Most valahogy azt érzem, az a keménység, gorombaság és pökhendiség, amit a kapcsolataink ellenzése váltott ki belőled, hirtelen elvész – lépett oda Adele anyjához.

- Igazából csak most jöttem rá, hogy milyen gyorsan elveszíthetek két olyan személyt az életemből, akiket annak idején hat esztendő korkülönbséggel hoztam világra, mint gyermekeim, ha nem fogadom el a tényt, hogy ők úgy boldogok, ahogy jelenleg élnek – mosolygott Elisabeth. – Téged és a testvéredet pedig annyira szeretlek, hogy nem akarlak elveszíteni titeket! Nem szeretném azt érezni, hogy a viselkedésem miatt mindketten teljesen eltávolodtok tőlem, mert abba beleőrülnék.

- Gyere ide, anya! – tárta szét a karjait Adele. Elisabeth erre gyengéden megölelte leányát. – Hidd el, ha megismered Salmo menyasszonyát, nagyon imádni fogod őt, mert valójában egy tüneményes nő, és nem mellesleg a bátyám és ő imádják egymást.

- Gondolod, hogy nem fog megint elküldeni a fenébe, mint régen? – nézett rá Elisabeth leányára szomorúan.

- Ha elmondod neki, miért szeretnél vele beszélni, bízom benne, hogy nem teszi meg.

Azzal Adele ismét megölelgette imádott édesanyját, aki akkor, abban a szent minutumban, annyi év harc után, melyet fia és lánya románcának megszakadásáért folytatott, végre megtért. Megtért, és belátta, hogy gyermekei maradandóan boldogok választottjaik mellett, és ezt a boldogságot sosem törheti meg semmiféle küzdelem, ádáz harc révén.

Adele később kibontakozott édesanyja karjaiból, összepakolta személyes tárgyait, ruháit bőröndjébe, aztán édesanyja pillantásainak kíséretében végül elhagyta a szülői házat, hogy új életet kezdhessen régi szerelmével, Lionel Großworh-szal, akivel több, mint tizenkét éve őrülten szerelmesek egymásba, és nem mellesleg a pap döntésének értelmében a mai naptól fogva élettársi kapcsolatba lépnek.