Miután Heather és Salmo elzavarta a férfi párját ismét megalázni szándékozó Elisabeth asszonyt, a nap hátralevő része nyugalomban telt a szerelmesek számára. Heather a délutánt a lehullott hó eltakarításával és az irodai feladatainak elvégzésével, Salmo pedig a plébánosi tisztjével járó kötelezettségeinek teljesítésével töltötte. Az irodán a feladatok oly mértékben összesűrűsödtek, hogy Heather ismét úgy döntött, párja tiltakozása ellenére is, újabb túlórába fog, hogy a szabadság és a karácsonyi időszak előtti két hétben felgyülemlett munka egy részét elvégezhesse. Este hat körül, amikor Salmo az esti szentmisét ment celebrálni, kiült a konyhába a laptopjával és egy bögre tea társaságában nekifogott az elmaradt elszámolások elvégzésének. Este tíz órára végzett is a tervezett feladatokkal, majd a jelentéseket e-mailben elküldte a felettesének, aztán gépéből kilépve elgondolkozott a múlt történésein. Gondolataiban felötlöttek azok a percek, amikor még ellenséges, elutasító volt az akkor még plébánosaként kezelt vőlegényével, valamint azok az időszakok is, melyekben Salmo valósággal kapart azért, hogy megbékítse és meghódítsa forrongó szívét-lelkét, ezért minden egyes nap valamilyen apró ajándékkal próbált a kedvében járni. Eltöprengett azon is, amikor ugyanígy, mint a mai napon túlórába bocsátkozott felhalmozódott adminisztratív feladatai miatt, egy pillanat alatt megtört benne a jég, végül egy csodálatos estét töltött el aznap Salmo-val, akivel azóta egy párt alkot a sok, őket ért nehézség és fájdalom ellenére is. Ekkor felemelte bal kezét, és gyengéden végigsimított a jegygyűrűjén, és felidézte a pár napja történt spontán jött eljegyzését, amikor is talpig overálban, a hótakarításhoz teljesen beöltözve ugyan, de karjaiban vitte be szerelmese a szobájába, majd elszántan cselekedve feleségül kérte. Az a nap még annál a sok, romantikus körülmények között eltöltött éjszakánál is nagyobb örömet okozott neki, hiszen teljesült az a vágya, miszerint csak pár lépés válassza el a házasságkötés kapujától, ráadásul azzal a férfivel, akit évek óta szíve legmélyéből szeret. Amíg így elmélkedett, Liliana belépett a konyhába, és odasétált az étkezőasztalhoz, majd köszöntötte barátnőjét:
- Szia, Heather! Te még mindig dolgozol?
- Szia, Lili! – fogadta a köszönést Heather mosolyogva. – Már nem, mindent elintéztem, amit elterveztem mára.
- Hallottam Salmo-tól hogy itt járt az édesanyja délelőtt, és elég erősen beléd kötött – tért a tárgyra Liliana.
- Igen – mondta Heather komolyra vált arccal, - és mindennek tetejében meg is akart ütni, amikor közöltem vele, hogy sosem fogja elérni azt a vágyát, hogy elszakítson a fiától, mert Salmo nem fogja engedni, hogy bármilyen módon is közénk ékelődjön.
- Erre ő mit mondott?
- Minden voltam számára, csak Heather Gonzalez nem – kortyolt bele Heather a teájába. – Sőt a jegygyűrűmet észre vételezve megjegyezte, nem érti, hogy tudtam annyira az ujjam köré csavarni a fiát, hogy a végén ezt az ékszert ujjamra húzza. Sőt, mindenféle marhaságot összehordott: hogy Salmo csak hiteget, játszik az érzéseimmel, és valójában csak a hivatásának él.
- Úristen – húzta el a száját Liliana a történetet hallva. – Ez a nő nem komplett!
- Szerintem sem – mondta Heather továbbra is teáját iszogatva, - mert ép elméjű ember elfogadja fia döntését, bárhogy is dönt későbbi életével kapcsolatban. Salmo úgy döntött, nem akar tovább pap lenni, hanem vissza akar térni a hétköznapi életbe, ahol senki sem szólítja tovább úgy: plébános úr, atyám. Épp ezért borzasztóan fájt neki az is, amit tavaly karácsony előtt művelt vele Elisabeth asszony. De visszatérve a délelőtti botrányra, Salmo végig látott mindent a templom kapujából, és amikor kezet emelt rám, dühösen közbe avatkozott.
- Elisabeth asszony ekkor úgy próbálta meg beadni neki, hogy én kötöttem bele, én kezdeményeztem a műbalhét, holott Salmo mindennek szemtanúja volt.
- Szánalmas – rázta meg a fejét Liliana. – Ez a nő bármilyen aljasságra képes azért, hogy Salmót örökre az egyház szolgálatában tudhassa, tőled elhatárolva.
- Igen, és az a szomorú, hogy mindezt szemrebbenés nélkül teszi – babrálta Heather a jegygyűrűjét.
- Nagy szerencse, hogy Salmo az anyja minden ármánykodása ellenére is kitart melletted, és nagyon szeret téged – figyelte Liliana Heather jobbját, mellyel továbbra is oda-vissza forgatta a jegygyűrűt. – Plusz elszántan kész szembe szállni is szerelmetek védelmében akár az egész világgal is.
Ekkor azonban megjelent a konyhában Salmo. A pap lágy mosolyt öltve odasétált az étkezőasztalhoz, megkerülte, majd letelepedett menyasszonya mellé az egyik székre, és gyengéd csók kíséretében megérdeklődte:
- Sikerült elvégezned a mára eltervezett feladataidat, szerelmem?
- Igen, szívem – válaszolta Heather. – Már mindegyikkel végeztem. Még megyek, olvasok pár oldalt, aztán szerintem alszom.
- Hallottam Heathertől, hogy mi történt délelőtt, amikor itt járt anyukád – nézett rá Liliana a papra, aki most megfogta menyasszonya kezét ujjait annak ujjai közé fonva, - és azt is, hogy durván összeakaszkodott vele a plébánia előtt.
- Igen – bólintott Salmo, - az a sajnálatos, hogy mindennek a szem-és fültanúja voltam, mivel akkor tájt mentem kinyitni a templomot. Megütötte a fülemet anyám rikácsolása, és az a kötekedő hangnem, amivel Heathert kezelte. Megfordultam, és láttam, hogy pökhendi módon körbejárta, majd sértegetni kezdte. Ezt nem tudtam tovább tolerálni, és közbe léptem, amint megláttam, hogy ismét meg akarja ütni.
- Úgy érzem az elmondottakat hallva, hogy Elisabeth asszony sosem fog nyugodni addig, míg el nem éri a célját és el nem választ benneteket egymástól valami átlátszó hazugsággal minden küzdelmetek ellenére is– mondta Liliana a szerelmeseket figyelve.
- Abból nem fog enni, - simogatta Salmo menyasszonya kézfejét hüvelyujjával- mert nem engedem, hogy ezt megkísérelje. Amikor összevesztem vele és megfogadtam, hogy a véleménye ellenére is, de eljegyzem Heathert, és nőül fogom venni, ha addig ismer el fiaként. Elvégre már nem vagyok az a kis ötéves gyerek, akit kedve szerint irányíthat.
- Ez így igaz – mondta elismerően bólogatva Liliana. – Nos, én azt hiszem, mára befejezem a napot, és elmegyek aludni.
- Rendben – mondták a szerelemesek – jó éjszakát.
- Nektek is! – köszönt el Liliana, majd elhagyta a konyhát. Eközben Salmo kedveséhez fordult, majd lágyan megcirógatta arcát, és megkérdezte:
- Mit szólnál hozzá, ha ma együtt töltenénk az éjszakát?
- Nem zárkózom el előle – mosolygott Heather kábán. – Amúgy is vágyom már egy kis meghitt együttlétre veled.
- Én is, szépségem – közelítette meg a férfi a lány ajkait. – Alig vártam a mai feladataim befejezése után, hogy veled legyek, és tervezgethessük közelgő esküvőnket.
- Nekem is sokat jártál az eszemben munka közben – csókolgatta Heather vőlegénye ajkait, - nagyon hiányoztál, pedig csak egy köpésre voltál tőlem.
- Gyere – állt fel Salmo, majd segítette fel kedvesét az asztaltól, - és élvezzük ki a mai esténket!
Azzal a karjaiba kapta imádott menyasszonyát, és óvatos léptekkel besétált vele a szobájába, hogy aztán újra elöntse őket a hév, és átadják magukat a vágyaik végeláthatatlan tengerének és újabb szerelmes estét töltsenek el együtt.
*
Az újabb szerelmes estét követően Heather korán ébredt. Úgy döntött, a mai napon hamarabb elkezdi irodai tevékenységét, így óvatosan, hogy ne ébressze fel a szeretkezés után ellazultan alvó párját, felkelt, összeszedte a földről ruháit, felöltötte hálóköntösét, és karján a ruhadarabokkal hangtalanul kiosont a hálószobából és átsétált saját lakrészébe. Amint beért szobájába, ott kiválasztott magának egy újabb szettet a megannyi csodálatos formaruha közül, aztán bevonult a fürdőszobába, hogy rendbe tegye magát. Gondolataiban felderengett az évekkel ezelőtti időszak, amikor először találkozott szerelmével, és az, hogy mennyire tagadta előtte érzéseit, mígnem ráeszmélt, hogy nem szimpla baráti szeretet köti Salmóhoz, és nem is testvéri szeretetkötelék, hanem vonzódik hozzá, és mindennek tetejében fülig szerelmes belé. Addig a percig, amig nem nyilatkoztatta ki különleges, és csodaszép ajándékokkal, nem vette le velük a lábáról, s végül nem léptek jegyességre egymással, úgy vélte, tisztességtelen ez a dolog, hogy ő pappal osztja meg életét úgy, mint élettárs, viszont az eljegyzést követően egyre jobban elkezdte azt érezni, hogy ez a dolog számára inkább egy idillikus, varázslatos érzés, melyből csupán egyetlen lépésnyire van közelgő esküvője. Ennek az utóbbinak a tudata mélyen átjárta egész lényét, miközben el-elmosolyodott miközben arcát megtörölte a mosdókagyló mellé felakasztott krémszín törölközőjében. Az elmélkedések sorával tarkított készülődés közben azonban, arra lett figyelmes, hogy nyílik szobájának ajtaja, valaki halk léptekkel beoson rajta, célba veszi a fürdőszobáját, majd óvatos gyengédséggel átöleli hátulról a derekát. Óvatosan felemelte hát a fejét, és a mosdókagyló fölött függő tükörbe tekintett, ahol kedvesét vélte felfedezni a gyengéden ölelő kezek tulajdonosaként.
- Máris megszöktél tőlem? – kérdezte Salmo búgó hangon, miközben csókot lehelt menyasszonya arcára.
- Dehogy – fordult meg Heather, - csak nemes egyszerűséggel nem akartalak felébreszteni, olyan édesdeden aludtál. Meg aztán arra gondoltam, hogy a januári számlákat átnézem, lekönyvelem a hónapban befolyt egyházi hozzájárulások összegét, és lekérem a bankban a havi számlakivonatot. Most nem akarok az irodaidőben ezzel is foglalkozni, mert ezen kívül is rengeteg adminisztrációt zúdított a nyakamba a püspök.
- Jaj, te kis buzgó mócsing – vigyorgott Salmo, - sosem tudod félredobni azt az átkozott munkát… egy pillanatra sem. Pedig valaki nagyon vágyik arra, hogy csak ő tölthesse ki az életed minden percét és napját.
- Igen, plébános úr? – kérdezte Heather szurkálódó hangnemben.
- Adok én neked, megállj csak! – mondta Salmo szintén piszkálódva, miközben hirtelen felkapta a lányt.
- Tegyél le! Tegyél le! – kapálózott az nevetve.
- Nem teszlek, még a végén ismét meglógsz előlem! – vihogott a férfi.
- Salmo! Mondtam, hogy dolgom van ma reggel. – fúrta bele párja szemeibe a lány mélyen a tekintetét.
- Majd elvégzed, ha engedélyt kapsz a plébános úrtól. – Vitte ki Salmo a szobájába a lányt, majd folytatta: - És most a plébános úr azt szeretné, ha még egy kicsit vele törődne szíve hölgye, mielőtt munkába áll az irodán.
- Valóban? – kérdezte Heather kábán, miközben letette az ágyára, s mellé telepedett vőlegénye.
- Igen – mondta Salmo, azzal vad csókolózás közepette elhemperedtek az ágyon.
