Lassan haladt a gyászoló nép a Sende-i temetőben. A menet elején hófehér márványkoporsóban nyugodott a harminckét esztendős Adele Christein holtteste. Salmo kiborulva figyelte a koporsót, melyre arany színű betűkkel ennyi volt rávésve: Adele Christein, élt 32 évet, és nem volt képes elhinni, hogy hét éve elhunyt édesapja után a húgát is el kell temetnie. Heather férje kezét fogva vonult a koporsó mögött, és halk imádkozással kísérte, az egykor őt utáló sógornőjét utolsó útjára. A menet most megállt a kereszt tövében, ahová annak idején Salmo édesapját, Alexandert temették, és ahol már várta a kiásott sírhely a lány koporsóját. A sírhely fölött a temetést levezető pap halotti beszédet mondott, majd megszentelte, és végül a gödör mélyére engedtette azt. Salmo felesége nyakába borulva zokogott, úgyszintén édesanyja is. Két gyermeke, a féléves Salmo és a hároméves Atina távolról figyelte a gyászoló családtagokat, amint kiborulva néztek a gödör mélyén eltűnő hófehér márványkoporsó után, melyen ezt követően a föld hangos dobogása hallatszott. Elisabeth asszony lassan elengedte menyét, és egy rögöt dobott be leánya koporsójára, aztán sírva visszasietett annak karjai közé zokogva. Heather nem győzte vigazstalni a nyakába borult férjét és anyósát, akik még most sem voltak képesek elhinni, hogy Adele nincs többé. A szertartás után a pap odasétált a családhoz és részvétét nyilvánította nekik. Selena odavitte a kicsiket Salmóéknak, akik megszeretgették őket, majd fogták, és bevitték őket a templomba, ahol gyászmise kíséretében mondtak végleges búcsút a lánytól. Néhány hónappal később azonban, mikor Salmo és Heather elment Sende-re, hogy meglátogassa a msot már egymás mellett nyugvó Alexander és Adele sírját, Salmo egy szál virággal kezében odasétált a sírhoz és a fejfát simogatva, könnyezve mondott egy imát húga lelki üdvéért, aztán a virágot a sírra helyezte, majd odahívta feleségét magához, aki szó nélkül odasétált és megölelte, megszeretgette őt.
- Annyira hiányzik a kishúgom! – sírt Salmo felesége vállára dőlve. – Olyan hihetetlen, hogy nincs többé.
- Tudom, szerelmem – istápolta Heather zokogó férjét. – De itt van még neked édesanyád, a két gyermekünk és én is, és itt leszünk veled, mindenkor.
- Annyira szeretlek, kicsi angyalkám! – emelte fel a fejét Salmo szipogva.
- Én is téged – simogatta meg Heather Salmo arcát gyengéden. – Gyere, menjünk!
- Hadd búcsúzzak el a húgomtól! – fordult meg Salmo, és simogatta meg Adele fejfáját, majd búcsút vett tőle: - Drága kishúgom, nagyon szeretlek én is, bárhol legyen is lelked. Tudom, hogy számorda elfogadhatatlan volt a házasságom Heatherrel, de én választottam ezt az életet, ezt a boldogságot hat évvel ez előtt, és öt éve, hogy összeházasodtunk. Haláloddal minden más lett, de te mindig velünk leszel. Itt leszel a szívünkben, a lelkünkben. Szeretlek, Adele-om, ezt ha befogad a mennyek országa, ha nem is, sose feledd el, kérlek!
- Úgy legyen! – bólintott Heather, ujjait gyengéden férje ujjai közé fonva, majd lassan kisétáltak a temetőből. Hazafelé menet Heather vezetett. Salmo elgondolkodva ült felesége mellett az anyósülésen, és igyekezett felidézni az időszakot, mikor még Adele és ő gyerekek voltak. Hány olyan gyerekes csínyt követtek el együtt, amiért aztán szülői szidást kaptak, vagy sarokba állították őket a rosszaságukért cserébe büntetésből.
- Min jár az eszed? – kérdezte Heather, amint beálltak egy jelzőlámpa előtt kígyóz sorba Vác főutcáján.
- Azon, amikor Adele és én gyerekek voltunk – törölgette Salmo a könnyeit. – Kis rosszcsontok voltunk. Édesanyámék, ha rajtakaptak minket a rosszaságon, mindig megbüntettek, ha kiderült számukra, mit is követtünk el. Annyira szerettük egymást, hogy mindent együtt csináltunk.
- Átérzem fájdalmadat, de azzal, hogy a húgod meghalt, ismét lezárult egy fejezet életedben – nézett szét Heather egy kereszteződésben, mielőtt jobbra fordult férje autójával. – Ahogyan ezt a temetéskor és nemrégen is mondtam, én, a gyermekeink és édesanyád még itt vagyunk neked, és melletted állunk.
- Olyan jó, hogy itt vagy nekem, Heatheröm – emelte rá Salmo a tekintetét feleségére. Heather lassan behajtott villájuk udvarába, majd, amint leállította az autó motorját, kikapcsolta biztonsági övét és megfogta férje kezét.
- Salmo, én szeretnélek újra a régi Salmo Christeinként látni. A férfiként, akihez nőül mentem öt éve, és akinek két gyermeket szültem annak idején. Nagyon szeretlek, és mindent meg fogok tenni azért, hogy végre új erőre kapj egy idő után – csókolta meg végül Heather a férje ajkait vigasztalóan.
- Köszönöm, életem – ölelte magához Salmo feleségét, immár kissé megnyugodva.
- Tudod, hogy, amióta ismerjük egymást, számíthatsz rám, és most, hogy a feleséged vagyok, örökké, míg a halál el nem választ tőled, így lesz – simogatta Heather férje hátát behunyt szemekkel.
- Annyira szeretlek, és foglak, életem legvégső pillanatáig – puszilgatta meg Salmo asszonya arcát. Ekkor azonban kinyílt a villa ajtaja és Selena lépett ki rajta a kis Salmo és Atina társaságában. A kisfiú alig egy hónapja tanult meg járni, és mint a villám, úgy szaladt szülei elé, akik közül Salmo azonnal fel is kapta őt a földről és megszeretgette.
- Na, mi volt a temetőben? – érdeklődte Selena, aki mellett Atina szélsebesen kirontott a villából, hogy ő is élvezhesse a szülői szeretetet, melyet édesanyjától meg is kapott.
- Salmo még mindig nehezen fogja fel, miért halt meg Adele, de lassanként csak feldolgozza – mondta Heather Atinát szeretgetve.
- Persze, hisz mégiscsak a húga volt – mosolygott Selena a boldog szülőket figyelve, akik megállás nélkül kényeztették gyermekeiket.
– Hogy vagy, Salmo? – fordult Selena a férfihez, akit épp lefoglalt kisfia.
- Már jobban, de még ez nem az igazi – cirógatta Salmo kisfia arcocskáját cirógatva, - de igazság szerint azért mégiscsak erőt ad nekem, hogy van egy gyönyörűséges feleségem és két gyermekem, akiket az Isten ajándékozott nekem. Ők majd segítségemre lesznek, hogy apránként feldolgozhassam húgom halálát.
- Persze, hogy segíteni fogunk, hisz a szeretet ereje képes a legnagyobb csodákra az ember szívében és lelkében egyaránt – nézett fel Heather férjére mosolyogva. Salmo most először, azóta, hogy húga elhunyt, nagy nehezen kedves mosolyt csalt ajkára, majd karján kisfiukkal megölelte imádott feleségét.