Néhány nappal azután, hogy a kis Salmo megszületett, hazaengedték a boldog anyukát pár napos kisfiával együtt, így végre szerető férje és immár három esztendős kislánya mellett lehetett a kényelmetlen kórházi ágya helyett, aminek rajta kívül csak a másodszor is boldog apává vált férje, Salmo örült jobban. A férfi, mikor hazahozta a kórházból feleségét és újszülött kisfiukat, felkísérte a szobájukba, majd a kicsit óvatosan átvette az asszonytól és ugyanilyen óvatossággal belehelyezte az ott lévő hófehér bölcsőbe, amelyben elringatta. A kicsi azonnal el is aludt. Ezt követően Salmo odasétált feleségéhez, átölelte a derekát, majd gyengéden megcsókolta ajkait. Heather mosolyogva férje karjai közé bújt, majd behunyta szemeit.
- Min gondolkozol? – kérdezte a férfi később, mikor az asszony újra felnézett rá.
- Semmin – felelte az, - csak annyira jó végre itthon lenni veled, a fiunkkal és a kislányunkkal pár nap kórházi tartózkodás után. Olyan jó érezni gyengéd ölelésedet, csókjaidat. Nagyon hiányoztak esténként a cirógatásaid, rossz volt a szülés után pár napot még a szülészeten lábadozni.
- De most már itthon vagy és a kisfiunk is megszületett, kibővült a családunk, és végre újra boldogok vagyunk együtt – csókolta meg Salmo felesége ajkait lágyan. – Annyira szeretlek, drága szerelmem!
- Én is téged, életem! – mosolygott Heather. Később a boldog pár kéz a kézben odasétált kisfia bölcsőjéhez, és megnézték a kicsit. A baba még mindig jóízűen szunyókált bölcsőjében, úgy, ahogy azelőtt lefektette bele édesapja.
- Olyan büszke vagyok rád, hogy ismét megajándékoztál egy gyermekkel – simogatta Salmo felesége kézfejét. – Életemet teljessé tetted azzal, hogy két csodálatos gyermek édesapja lehetek, melyeket te szültél nekem. Itt van párnapos fiunk, akinek a nevemet adtad, itt van hároméves kislányunk, Atina, és végül te, aki már lassan öt éve a feleségem vagy annak ellenére is, hogy akad a családunkban, aki házasságunk ellen van.
- Én is büszke vagyok, hogy négy és fél éve a férjem és emellett a gyermekeim édesapja vagy, ennél nagyobb öröm nincs az életemben – mondta Heather, fejét férje vállára döntve. Eközben, míg a pár beszélgetett és kisfiát figyelte, hogy alszik, csengettek. Selena kezét törölgetve rohant, hogy ajtót nyisson, majd döbbenten látta, hogy Adele áll a bejárati ajtóban.
- Maga? – kérdezte megrökönyödve.
- Van nevem is, te kis senkiházi cseléd! – húzta fel az orrát Adele.
- Na ne mondja! – pökhendiskedett Selena. – Úgy tesz, mintha nem tudnám, kicsoda maga.
- Na, ha tudod, ki vagyok, akkor azt is tudod, miért vagyok itt. Vagy félre lökjelek az ajtóból és ordítozzak, hogy a bátyámhoz jöttem? – kiabálta magából kikelve Adele, amelyre persze sírva felébredt a kis Salmo.
- Adele! – sietett le Salmo húgához. – Te mit üvöltözöl itt?
- Azt, hogy ez a pimasz kis cseléd nem akart beengedni, hogy beszéljek veled, Salmo – mondta a lány Selenát méregetve szűk szemekkel.
- Mondd, Adele, te normális vagy? Felébresztetted a kicsit, és nem bírtam őt megnyugtatni, csak sokára. – sietett le Heather is, karjában kisfiát ringatva, aki még most is piszegett.
- Nocsak, megszülted végre azt a kis fattyút, akit vártál a bátyámtól? – emelte rá tekintetét Adele unokaöccsére fanyalogva.
- Figyelmeztetlek, nem tűröm, hogy bántsd a a családomat! – emelte fel a hangját Salmo. – A fiam meg nem fattyú, ahogyan te állítod.
- Nahát, milyen harcias férfi lett belőled hirtelen, bátyus – kerekedtek el Adele szemei a döbbenettől..
- Igen, harcias vagyok, mert a családom a mindenem, Adele, fogd már fel végre! – veszekedett Salmo húgával, amely miatt a kis Salmo újra rákezdett a sírásra.
- Sss, kicsim, ne sírj! – nyugtatta Heather síró kisfiát. – Itt van anya!
- Ne sírj, kicsim! Itt van anya! Pfuj, de hányhatnám van ezektől a nyálas szavaktól! – fintorgott Adele.
- Talán az a bajod, hogy a bátyádnak két gyermeket szültem? Hogy jó anyja vagyok alig pár napos kisfiunknak és a hároméves lányunknak, Atinának? – kérdezte Heather kisfiát szeretgetve.
- Nem az a bajom, te átkozott liba, hanem az, hogy a bátyámat elszeretted a hivatásából és feleségül mentél hozzá! – indult meg Adele az unokaöcsét nyugtatgató asszony felé, de Salmo útját állta.
- Takarodj innen, Adele! – emelte fel a hangját Salmo tajtékozva.
– Utoljára mondom, hogy felfogd: többé büdös életben ne lássalak a házamnak még a környékén sem, vagy ellenkező esetben idegszanatóriumba záratlak egész életedre! Megértettük egymást?
- Jól van, édesem, nyugodj meg! – csitította Heather felbőszült férjét.
- Ez hihetetlen – puffogott Adele. – Te minden lében kanál ribanc, legalább egyszer ne szólnál bele a bátyámmal való beszélgetésembe.
- Adele, a testvéred a férjem, akár elfogadod a tényét, akár nem! – mondta Heather komolyan a kis Salmót dajkálva. – Két gyermekünk van, és boldog házasságban élünk. Hiába igyekszel tönkretenni idillünket, nem fog sikerülni, mert Salmo nem fog újra úgy táncolni, ahogy te fütyülsz neki.
- Na ne mondd! – tromfolt Adele, akinek belekapaszkodott karjába bátyja és igyekezett a bejárati ajtó felé tuszakolni őt. – A testvérem nem sokáig lesz a férjed, mert mindent el fogok követni, hogy a boldogságotok útjába álljak, ezt jól jegyezd meg, te lotyó!
- Most már elég legyen, Adele! – tolta ki az ajtón Salmo forrongó húgát. – Menj el innen! Hagyj engem végre békében élni a családommal!
- Jól van, Salmo Christein, megyek – fejtette le magáról bátyja ujjait Adele dühösen, - de azt tudd, hogy szánalmas a viselkedésed, és rettenetesen utálatos dolog számomra, hogy ennyire vak vagy, hogy nem veszed észre, a feleséged egy ócska ribanc, aki képes bármelyik pappal ágyba bújni. Heather úgy érezte, végképp betelt a pohár. Kisfiát gondolkodás nélkül, óvatosan Selena kezébe adta, odadübörgött az ajtóhoz és belekapaszkodott sógornője hajfonatába, és annál fogva kicibálta a lakásból.
- Te nem normális liba! Megmondtam, hogy sosem lennék képes kikezdeni más férfiakkal, főleg nem papokkal, mert fülig szerelmes vagyok a testvéredbe! – ráncigálta Heather a lány haját. – Vésd már bele abba csinos kis fejedbe, hogy merre hány méter, mert, aki előbb szanatóriumba dug, mint te újból igyekeznél Salmo idegeire menni a hülyeségeiddel, az én leszek!
- Eressz el! – jajgatott Adele könnyes szemekkel.
- Eleresztelek, de csak a kapuban – rángatta oda Heather sógornőjét a kapubejárathoz. Később hajfonatát elengedve kilökte rajta, és ennyit mondott: - Ja, és jól jegyezd meg, amit mondok: ha még egyszer meglátlak itt, megy a drót az elmegyógyintézetbe, hogy egy pszichopata miatt veszélyben van családi életem, és elvitetlek!
- Na ne mondd! –játszotta meg a félős kislányt Adele. – Nézd, hogy reszketek! Nagyon megijedtem!
- Takarodj! – vágta be a kaput Heather sógornője orra előtt fújtatva. – Eszem megáll! Hülye kis céda! – füstölgött később fejét rázva Heather a kapu gombkilincsét markolászva.
- Mi a baj? – kérdezte Salmo később, mikor kiment megnézni, hol marad felesége ennyi ideig.
- Semmi különös, csak a húgodtól szabályosan falra mászok, szerelmem – engedte el Heather a kilincset kisvártatva.
- Ne idegeskedj, szerelmem! – fordította szembe magával Salmo asszonyát. – Tudod, hogy a fiunknak szüksége van az anyatejedre, és, ha ideges, feszült vagy, akkor elapad a tejed, és nem tudod táplálni a gyermekünket.
- Igen, tudom – bólintott az asszony, akinek most férje ujjait ujjai közé fonva gyengéden megfogta kezét,- de Adele a sírba tesz értetlenségével és elmebajos viselkedésével. Láttad, hogy most is mekkora patáliát csapott, és a legszörnyűbb, hogy nem bírtál vele. Megint én avatkoztam közbe, és szokásunkhoz híven tettlegességig fajult a harc köztünk, mert megtéptem ismét. - Igazság szerint már én sem bírom elviselni őt, akármennyire is szeretem, mert a húgom – engedte el Salmo felesége kezét, majd megölelte és keserves zokogásba kezdett. – Amíg csak barátok voltunk, addig semmi baja sem volt, de onnantól kezdve, hogy a párom, a feleségem és gyermekeim anyja lettél, elborult az agya. Te is tudod, ismered, hogy milyen lány ő alapjában véve. Nem rossz lány, csak nem bírja elfogadni, hogy egy párt alkotunk már lassan hat éve.
- Sss – vigasztalta Heather a vállán könnyező férjét, - nyugodj meg, hallod? A szívem megszakad érted, ha sírni látlak, érezlek.
- Heather – nézett rá végül feleségére Salmo, - én úgy döntöttem, megteszem a lépést, amivel befenyítettem, mikor még a fiunk a hasadban fejlődött.
- Vagyis? – simogatta Heather férje könnyáztatta arcát.
- Beadom idegszanatóriumba – vette le szemüvegét és törölgette meg szemeit Salmo. – Ott jobb lesz neki, megkapja majd a szükséges ellátásokat, hogy helyrejöjjön az agya.
- Ez a legjobb döntés, amit hozhattál életem a húgoddal kapcsolatban – bólogatott elismerően Heather, akit férje újból megölelt. – Így legalább végre nyugodtan élhetünk majd a családunk körében. - Reménykedem benne, hogy így lesz – szorította magához Salmo feleségét.