Harc a szerelemért

Szép nyári nap volt Vácott. Az egyik luxusnegyedbeli ház hatalmas kertjében egy férfi játszott kislányával, aki élvezte, hogy apukája csiklandozza, cirógatja, olykor eldajkálja és megszeretgeti. A csöppség aranyló hajfürtjein megcsillantak a nyári nap sugarai, amint a férfi égnek emelte és megcsiklandozta a hasát arcával. Boldog volt, hogy van egy csodálatos kislánya, és ugyanilyen szépséges felesége, akivel immár három éve házasok. A férfit Salmo Christeinnek hívták, aki annak idején még papként ismerte meg gyermeke édesanyját, Heather Gonzalezt. Eleinte mindketten tagadták, hogy lenne köztük több is, mint ismerősi kapcsolat, sőt egyszer Salmo arra hivatkozva, hogy butaságot művelnek azzal, ha tartják a kapcsolatot, megszakította egy időre az összes lehetséges kapcsolattartási módot az akkor huszonnégy esztendős lánnyal. Heather kiborult a dolog hallatán, és napokig próbálta tisztázni vele a probléma okát. Majd egy év is eltelt már, mire Salmo végül összeszedte minden bátorságát, és bevallotta Heathernek, hogy fülig szerelmes belé. A lány mérhetetlenül boldog volt, hogy megtudta, mit érez iránta az atya, és közös megegyezéssel, mikor ő is színt vallott, végül úgy döntöttek, minden akadályozó tényező ellenére, amely köztük magasodik falként, megpróbálják a párkapcsolatot, amelyről aztán álmukban sem gondolták volna, hogy annyira komoly kapcsolat lesz, hogy aztán házasságot kötnek a végén. Ez három évvel ez előtt történt, majd egy évvel azután, hogy összekötötték életüket, megszületett első közös gyermekük, a kis Atina. Salmo mérhetetlenül boldog, és büszke volt újszülött leányára és feleségére, aki mindenféle komplikáció nélkül hozta világra a kicsit. Atina kisbabaként igazán példás csecsemő volt, sosem sírt, vagy, ha mégis, akkor annak két oka volt: éhes vagy pedig a pelenkája tele volt. Édasapjának a szeme fénye volt a kislány, aki időközben lassan óvodás korúvá cseperedett. Huncutul nevető, szürkéskék szempárját és arcvonásainak nagy részét édesapjától, aranyló hajkoronáját pedig édesanyjától örökölte. Nagyon ragaszkodott édesapjához, aki, ha tehette minden szabadidejét egyszem büszkeségével töltötte. Atina imádott együtt játszani apukájával egy finom reggeli, ebéd vagy uzsonna után, melyet sokszor a villájuk teraszán költöttek el idilli családi környezetben. Bár ezt az idilli kapcsolatot a fiatalok kapcsolatának kezdete óta a két fél családja kitartóan ellenezte, ők egyre erősödő szerelmüknek köszönhetően a mai napig kitartottak egymás mellett. Salmo húga, Adele azonban nem igazán volt kibékülve testvére választottjával, Heatherrel. Amikor látogatóba ment hozzájuk, folyamatosan fúrta, belekötött az ifjú asszonyba, aki visszaadta sértegetéseit, mivel nem hagyta magát a sárga földig lealázni családja füle hallatára. Adele természetesen valamiért mindig megtalálta a módját, hogy rendesen felhergelje sógornőjét, így a köztük lévő balhé sokszor tettlegességig fajult. Heather erős jelleme Adele-tól tiszteletet követelt volna meg, de a lány, utálatát hangoztatva minden egyes látogatásakor keresett ürügyet, hogy hajba kaphasson sógornőjével, aki ennek köszönhetően úgy megutálta őt, hogy egyenesen rimánkodott férjének, dobja ki a villából őt. Ez a mai nap folyamán sem volt másképp. Adele és Heather épp reggelizett, mikor ismét pattanásig feszült a hangulat a két nő között:
- Tehetek én róla, hogy a bátyád három évvel ezelőtt a hivatása helyett engem választott?
- Tehetsz, te utolsó ribanc – emelte fel a hangját Adele, - a bátyám évekig pap volt, és te tönkretetted életét azzal, hogy magadba hülyítetted, házasságot kötöttetek és ezután egy évre felcsináltattad magad, majd megszülted a lányotokat.
- Az a kislány, ha tetszik, ha nem is, az unokahúgod – pattant fel az asztaltól Heather fújtatva, mint egy veszett rinocérosz, - és nem tehet arról, hogy a szülei őrülten szerelmesek egymásba, valamint arról sem, hogy a világon van.
- No, igen – pattant fel Adele is farkasszemet nézve sógornőjével, - Atina valóban nem tehet arról, hogy egy büdös riherongy az anyja, aki papokra hajt.
- Te átkozott senkiházi liba! – hajította pofon Heather Adele-t visszakézből teljes erőből. – Ne merészelj még egyszer sértegetni, főleg nem a családom füle hallatára, mert elintézem Salmonál, hogy soha többé ne tehesd be a lábad a házunkba. Világos?
- Te... kis patkány! – emelte fel a kezét ütésre készen Adele, de Heather elkapta a csuklójánál fogva, majd megfenyegette: - Na idefigyelj, Adele Christein, ne merészelj megütni, mert különben eltöröm a kezedet, ha még egyszer megpróbálsz kezet emelni rám!
- Hé, hé, hé, lányok! Csigavér! – szaladt oda Salmo szétválasztani kakaskodó feleségét és húgát. – Mit műveltek? Mi ez az egész?
- A drága húgod, szerelmem, minden ok nélkül lekurvázott – mondta Heather továbbra is Adele csuklóját szorítva teljes erőből. – Azt vágta a fejemhez, hogy a lányunk nem tehet arról, hogy én egy világi szajha vagyok, és papokra hajtok.
- Ez igaz, Adele? – emelte rá a tekintetét Salmo húgára.
- Minek tagadjam, ha így van? – fortyant fel Adele fájdalmas szisszenések közepette.
– A feleséged egy utolsó ribanc, aki boldog, ha pappal melegítheti fel ágyát.
- Most már elég, Adele! – torkolta le a vitát Salmo. – Nem tűröm, hogy sértegesd a feleségemet! Fogd fel végre, hogy Heather életem párja, a kislányom édesanyja! Boldog, kiegyensúlyozott házasságban élünk, fülig szerelmesek vagyunk egymásba már négy éve. Azzal, hogy összeházasodtunk három évvel ez előtt teljesült nagy álmom: családot alapítottam az én egyetlenemmel.
- Családot alapítottál, de a hivatásod útjáról ezzel teljesen letértél – dohogott Adele csuklóját masszírozva, mikor Heather végre elengedte a kezét, és visszaült helyére, aztán folytatta a reggelizést. – Közel tíz éven keresztül Istent szolgáltad, papként élted életedet, most meg totálisan bele vagy bolondulva a feleségedbe.
- És ez netán bűn, hogy nagyon szerelmes vagyok a nőbe, aki két éve egy kislánnyal ajándékozott meg engem? – ült le Salmo felesége mellé, akinek később átfogta a vállát.
- Ha pap lennél, akkor nyilvánvalóan az lenne – kapta fel táskáját Adele, - de így, hogy már nem vagy az, csak nekem okoz gondot, hogy itt nyalod-falod a drága kicsi feleségedet, akit rühellek a párkapcsolatotok kezdete óta! – Azzal felállt a székéből, és bosszúsan elviharzott a villából. Heather elszontyolodva férjére nézett, aki lágyan megcirógatta arcát, majd ugyanilyen gyengédséggel megközelítette és megcsókolta ajkait.
- Annyira szeretlek, életem! – ölelte magához később Heather férjét sírva.
- Én is téged, szerelmem! – simogatta Salmo zokogó felesége hátát. – Ne sírj! A húgom majd megbékél a gondolattal, hogy te és én boldog házas életet élünk már lassan négy éve, és van egy tüneményes kislányunk, Atina, akiért élek-halok, mint, ahogyan érted is.
- Tudom, hogy mi vagyunk a mindened – törölgette meg később könnyáztatta szemeit Heather egy zsebkendővel, majd fújta ki orrát. – De a húgod a kapcsolatunk kezdete óta utál engem, és az utóbbi időben kivívta tőlem is az utálatot magának. Nem képes elfogadni, hogy itt van nekünk Atina, itt vagyunk egymásnak, szeretjük egymást, most, hogy már nem vagy pap, ez a kapcsolat hivatalosan elfogadott tény az egyház berkein belül is. - Én választottam ezt az utat, és ezt az életet akarom élni – fogta meg Salmo felesége kezét, aki ujjait az övéi közé fonta gyengéden, majd arcához emelte kézfejét, és megsimogatta vele lágyan azt. – Veled akarom leélni életem hátralevő részét, ha tetszik Adele-nak, ha nem.
- Én pedig veled szeretnék boldog lenni életem végéig, Salmo – simogatta meg Heather férje kezének fejét, mely még mindig az ő ujjaival volt egybekulcsolódva. – Eleinte számomra olyan hihetetlen, varázslatos volt annak a tudata, hogy egy párt alkotok veled néhány éve. Egy év jegyben járás után végül feleségül mentem hozzád, és világra hoztam arra egy évre szerelmünk első gyümölcsét, Atinát. Nélküled nem tudom, és nem is tudnám elképzelni életemet.
- Én sem nélküled – állt fel Salmo, majd segített felállni feleségének is az étkezőasztaltól, aztán sétára indultak a házuk mögött elterülő hatalmas fényes zöld fűvel bevetett ösvényen. – A világ legboldogabb embere vagyok melletted, és velem senki sem tudna versenyre kelni, ha boldogságról van szó.
- Igazából velem sem – fordult szembe Heather férjével, aki most a másik kezét is megfogta, ujjait gyengéden az ujjai közé fonva. – Te és Atina vagytok a legszebb ajándék, amit valaha kaphattam az élettől. - Nekem pedig ti, drága szerelmem – engedte el Salmo felesége kezeit, majd hirtelen felkapta a földről, aztán odaszaladt vele egy hűs árnyékot adó fa alá, gyengéden letette a fűbe, leült mellé, majd óvatosan maga felé emelte állát. Később gyengéd csókolózás közepedte elhemperedtek a fűben, ahol Salmo az asszony fölé hajolt, átfogta derekát, és ennyit mondott:
- Tiszta szívemből szeretlek, Heatheröm!
- Én is téged, Salmóm! – csókolgatta Heather férje ajkait mosolyogva. – Örökké szeretni foglak, míg a halál el nem választ tőled. Salmo kedves mosollyal arcán ismét megcirógatta felesége arcát, aztán megcsókolta azt. Heather ekkor szorosan magához ölelte őt, majd elgyengülve állta, hogy a férfi lágyan csókolgassa nyakát, végül ajkait, miközben rámászott és óráknak tűnő pillanatokig csak csókolták, szeretgették egymást.

- Hol van anyu és apu, Selena? – kérdezte Atina délután a szolgálólányt, aki vigyázott rá már egészen babakorától kezdve.
- A kertben láttam őket legutóbb, kicsim – mondta Selena az ölében ülő kislány arcát gyengéden. – Nagyon egymásba voltak feledkezve, szerintem nem lenne tanácsos megzavarni meghitt pillanataikat. Kell egy kis idő egymásra is nekik azon kívül, hogy te itt vagy nekik.
- Tudom, Selena – mosolyodott el a kislány csibészesen.
- Jaj, te, tiszta édesapád vagy, mikor mosolyogsz – szeretgette meg Selena a kis Atinát. – Nagyon hasonlítasz rá, főleg a szemeid és arcvonásaid olyanok, mint az övéi. Egyedül a hajad aranyló fürtjei édesanyádé. Ekkor azonban nyílt a gyerekszoba ajtaja, és rajta Atina szülei léptek be kéz a kézben. A kislány felpattant dadája öléből, majd eléjük sietett. Salmo felkapta kislányát a földről, aztán magához ölelte, és feleségére pillantott:
- Látod, életem, itt van az én igazi büszkeségem, a mi kislányunk, akiért két éve élek-halok. Nélküle és nélküled nem lenne teljes az életem.
- Nekem sem nélkületek – cirógatta meg Heather mosolyogva kislánya arcocskáját, végül megcsókolta férje ajkait. Selena kedves mosolyt öltve arcára figyelte a boldog szülőket, akik a gyerekszoba ajtajában állva szeretgették kislányukat, aztán kisvártatva sarkon fordultak, és kivitték levegőzni a kertbe. Ott Salmo letette Atinát a fűbe játszani, miközben ő és felesége leültek a kislánytól nem messze álló tölgyfa alá, és az asszony fejét a férfi vállára helyezve, annak kezét fogva figyelte, ahogyan kislányuk játszik a fényes zöld fűben. Salmo ekkor óvatosan feltérdelt, felesége mögé mászott, majd óvatosan átölelte derekát hátulról, miután mögé telepedett. Heather kezeit simogatva hozzásimult mellkasához behunyt szemekkel, és elmosolyodott.
- Hol jár az esze az én drága szerelmemnek? – puszilgatta Salmo felesége arcát.
- Sehol, csak élvezem kényeztetésedet, szerelmed erejét – mondta Heather továbbra is férje kezeit simogatva.
- Ne hazudj, édesem, ismerlek – mondta Salmo búgó hangon, - és jól tudom, hogy gondolkozol valamin.
- Mondom, hogy nem – nyitotta ki szemeit Heather, és emelte rá tekintetét férjére. – Csak élveztem gyengédségedet, kényeztető puszijaidat.
- Akkor jó – csókolta meg Salmo végül az asszony ajkait. – Olyan jó látni, ahogy a lányunk játszik itt a kertben, és érezni a közelségedet, életem. – Mondta végül, és magához vonta a feleségét később.
- Nekem is jó érezni azt, hogy kényeztetsz, szeretsz még annak ellenére is, hogy a húgod nm bír elviselni engem, hogy a kapcsolatunkat mindkettőnk családja ellenzi – nyomott egy puszit Heather Salmo arcára.
- Nem érdekel a családunk véleménye, elvégre nem ők élnek együtt veled, hanem én. Én, aki a férjed és a gyermeked édesapja vagyok. Ők nem tudják mit jelent harcolni az ellenérvekkel szemben, melyekkel szerelmünk akadályát akarták képezni, hogy ne lehessen ilyen idilli, boldog életünk egymás mellett, mint jelenleg van; de mi tudjuk. Nekünk lassan öt éve folyamatosan küzdenünk kell életünk minden egyes csepp boldogságért, azért, hogy közös úton haladhassunk életünk utolsó pillanatáig – mondta Salmo felesége kezeit cirógatva, melyek közül a jobb kezének gyűrűs ujján megcsillant a napfényben az arra húzott fehérarany, zafírkővel díszített gyűrűje.
- Szeretlek! – mondta Heather ismét férje mellkasához bújva.
- Én is téged, kicsi szerelmem – puszilgatta meg Salmo felesége arcát újra.