Karolina

A délután hátra lévő része nyugodt körülmények között zajlott a dányi plébánia életében. Heather, mivel Lionel látogatása miatt hanyagolta a napra betervezett feladatait, úgy döntött, nekiül a január havi számlakivonatok adatainak a lekönyveléséhez, miközben a következő napra is elkezdi előkészíteni az újabb megoldandó ügyeket. Délután négy órára sikerült is minden feladatát letudnia, majd kinyomtatta az újonnan készített papírokat, lefűzte a számlakivonatot, és jelentést írt a püspöknek az elvégzett feladatokról. Az aláírásra szánt dokumentációt aztán összekészítette, majd bevitte párjának, letette az íróasztalára, hogy a pap aláírhassa őket.

Ez idő alatt Salmo sem tétlenkedett: az elkövetkező napokban ugyanis miséről misére, hittanról pedig hittanra járt, hogy utol tudja érni magát, mivel az elmúlt hetekben eléggé elhanyagolta hivatását, mert ki szerette volna élvezni a kedvesével töltött idejének nagy részét, mialatt kapcsolatuk minden eddiginél erősebbre változott.

A nyugalmas napok azonban csak február közepéig tartottak az irodán, hiszen a hónap közepétől beindult az élet a plébánián, és az ügyet intézni kívánó hívek egymásnak adták a kilincset: volt, aki gyászszertartást, misét, temetést kért, de akadt olyan is, aki csak lelki útbaigazítást szeretett volna Salmótól a hitéletben történő minél produktívabb részvétel folytatásának reményében. Heather munkája olyan mértékben megszaporodott, hogy a lány nem győzte végezni az ezzel járó adminisztráció végeláthatatlan folyamatát, ami azt eredményezte, hogy kénytelen volt sokszor újabb túlórákba bocsátkozni annak érdekében, hogy utolérje magát a temérdek feladat elvégzésében. Sokszor éjt nappallá, nappalt pedig éjszakává téve hajtott a minél alaposabb teljesítmény elérésének érdekében, kapcsolatára vajmi kevés időt fordítva ezzel, amivel aztán fokozatosan sikerült kiváltania szerelmese nem tetszését. Hiába volt ugyanis példás a szorgalma, és elmondható róla, hogy igenis szívét-lelkét beleteszi a munkájába, Salmót ez a kevés együtt töltött idő, amit magával vontak a lány sorozatos túlórái, nem tette boldoggá, sőt inkább napról napra jobban frusztrálta. Február végére a frusztráció olyan mértéket öltött benne, hogy aztán hosszas tépelődés után döntést hozott a kapcsolat megtartása érdekében. Ezért úgy határozott, felmenti a lányt a további irodai tevékenység végzése alól március tizedikével. Heather ezt a hírt nagyon rosszul fogadta, és napokig könyörgött párjának, hogy engedje őt dolgozni, de kérése süket fülekre talált nála.

- De édesem, kérlek… – kérlelte a párját egy szép február végi napon. Salmo azonban nem engedett a negyvennyolcból, így Heather megsemmisülve vette tudomásul, hogy hamarosan meg fog szakadni plébániai adminisztrációs feladata. Habár szomorú volt, hogy párja nem engedi dolgozni, titkon azért reménykedett, hogy egyszer megenyhül, és a parókia körül kisebb feladatokat láthat majd el szerelmese engedélyével.

- Szívem, megígérted, hogy nem fogsz felmondani nekem, amíg plébánosként tevékenykedsz – mondta Heather bánatosan, amikor kinn ültek a plébánia hátsó teraszán kedvesével egy hintaágyon, és beszélgettek a történtekről.

- Édesem, értsd meg, hogy nem akarom, hogy továbbra is az itteni iroda alkalmazottja légy! Azt szeretném, hogy inkább a kapcsolatunkra és közelgő házaséletünkre, leendő családunkra koncentrálj! – emelte fel Salmo lágyan menyasszonya állát, akinek arcán megcsillantak az oda cseppent könnyei. – Szeretnék én gondoskodni rólad és a gyermekeinkről.

- De nem szeretnék csak háztartásbeliként élni, és élni és kizárólag a gyermeknevelésre fordítani minden energiám. Dolgozni szeretnék, hisz te is tudod, hogy mennyire szorgalmas, elhivatott vagyok a munka iránt, soha egy panaszod nem volt rám, mert mindig naprakész voltam benne. – mondta Heather komor tekintettel, miközben szemeiből potyogtak a könnyek. – Legalább azt engedd meg kérlek, hogy néha besegítsek az újonnan érkező asszisztensednek vagy Lilinek a takarításban.

- Jó, nem bánom – törölgette le Salmo menyasszonya arcáról az oda patakzó könnyeit, - de csak nagyon, nagyon néha. Sőt, tovább megyek: engedélyt kapsz a mai naptól arra, hogy betanítsd a helyedre érkező új jövevényt, és amíg bele nem tanul feladatába, mellette maradhatsz. Szüksége van a szakértő segítségedre, hogy megismerje a plébánián folyó irodai tevékenység csínját-bínját.

- Köszönöm, szerelmem – mosolyodott el Heather végül.

- Amúgy csak megsúgom, hogy az új munkaerőnk nem fog a parókián lakni – kacsintott Salmo játékosan, - ami azt jelenti, hogy a szoba, ahol laksz továbbra is a tiéd maradhat.

- Hogy micsoda? – nézett fel meglepetten Heather vőlegényére. – Ezzel azt akarod mondani, hogy…?

- Igen, azt – mosolygott Salmo. – Előtted eddig soha senki nem lakott még itt a vendégszobában, mint munkaerő. Ebben a tekintetben te vagy az első és utolsó is munkásságom alatt, aki ebben a kiváltságban részesült.

- És azt megtudhatom ki volt ennek a remek ötletnek, miszerint itt lakhatok a parókián, az ötletgazdája? – kíváncsiskodott Heather.

- Igen, de ígérd meg, hogy nem fogod érte oda-visszakézből nyakon vágni, ha megismered – vigyorgott Salmo.

- Szóval azt akarja ezzel mondani a plébános úr, hogy az ön agyából pattant ki ez az ötlet? – kérdezte Heather nevetve.

- Akkor most lebuktam. – ismerte be Salmo vihogva. - Bevallom, igen mivel minden nap szerettelek volna magam mellett tudni, látni. Igazság szerint teljesen bele voltam betegedve a hiányodba, amikor önhibámból megszakítottam hosszú időre a köztünk lévő kapcsolatot. Amikor két éve ugyanúgy munkaerőt kerestem, ahogyan jelenleg is, akkor jelezte felém Liliana, hogy te jó lehetnél az itteni feladatra. Én belementem, majd kitaláltam, hogy itt maradhatsz a plébánián, amennyiben elvállalod a kínált lehetőséget.

- Te… kis zsivány! – csipkedte meg Heather Salmo arcát. – Szóval ez is a terved része volt, mint az, hogy engem válassz az interjú után.

- Iiiggen. – mondta Salmo habozva, majd folytatta: - Viszont, amikor megkezdted velem a közös munkát, akkor feltűnt nekem, hogy nagyon vehemens, agresszív voltál a kezdettől fogva. Rosszul esett, fájt a viselkedésed, mert nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, sőt, amikor el akartam mondani, mennyire szeretlek, te elutasítottál, sőt szó szerint megaláztál viselkedéseddel. Már-már azt éreztem, valósággal megvetsz, gyűlölsz a múltban elkövetett hibáimért.

- De, hiszen ez nem igaz – cirógatta meg Heather Salmo arcát, - sosem tudtalak gyűlölni, megvetni pedig pláne, hiszen a szívem tizennégy éve csak a tiéd, és marad is halálom napjáig. Sőt… én is tartozom neked egy vallomással. Sosem mertem bevallani neked, hogy te vagy életem nagy szerelme, mert féltem, hogy érzéseim, viszonzatlanul maradnak, és amolyan plátói szerelemként maradnak jelen életemben. Az általad agresszívnek, elutasítónak vélt viselkedéssel csak kendőztem minden érzést, mert nem akartam, hogy rájöjj, valójában fülig szerelmes vagyok beléd.

- Jaj, te kis butus – szorította magához Salmo szerelmét. – Szerinted akkor, ha plátói és elérhetetlen lenne számodra a szerelmem, küzdöttem volna a mai napig azért, hogy felkeltsem érdeklődésedet és meghódítsalak?

- Most már biztosra tudom, hogy nem – mondta Heather, miközben szorosan az őt szeretően ölelő, védelmező karok közé bújt, -sőt, amikor mindent elkövettél, hogy megenyhíts, titkon élveztem, hogy tenyereden hordozol, és csodás ajándékokkal halmozol el. Teljesen levettél a lábamról, és ezáltal elérted azt, hogy végérvényesen is a tiéd legyen szívem, testem és lelkem egyaránt.

- Szóval akkor mindezeket a tényeket számításba véve vegyem úgy leendő Mrs. Kozuk asszony, hogy nem haragszik erre a lökött plébánosra, aki ön mellett ül és épp szeretgeti? – kérdezte Salmo kíváncsian.

- Nem, mivel nincs rá okom – rázta a fejét Heather mosolyogva. Ekkor a pap lágyan felemelte kedvese állát, majd ugyanilyen játszi könnyedséggel csókot lehelt ajkaira. – De azért még mindig vágyom arra, hogy ne csak alkalmi munkát engedj vállalnom. Tényleg nagyon szeretnék valamivel foglalkozni, amíg nem hagyod itt a papi hivatásodat.

- Úgy látom, lasszóval sem foglak visszatartani a munkavégzéstől – mondta Salmo ravasz mosolyt öltve arcára.

- Ezt jól látja a plébános úr – nevetett Heather párja szemeit fürkészve.

- Ebben az esetben szólok a sekrestyésnek az állásinterjú után, hogy te fogod ellátni áprilistól az ottani feladatokat – egyezett bele a pap kedvese kérésébe.

- Annyira aranyos vagy, köszönöm, életem. – csókolta meg Heather párja ajkait lágyan. – Nagyon szeretlek!

- Én is téged, angyalkám – mosolygott Salmo végül. Amíg a szerelmesek egymásba feledkezve beszélgettek, addig Liliana az egész plébániát tűvé téve értük, keresni kezdte a szerelmeseket. Kis idő sem telt belé, végül a hátsó teraszon meg is találta őket, miközben lihegve konstatálta:

- Végre megtaláltalak benneteket!

- Mi a baj Liliana? – emelte rá Heather a barátnőjére tekintetét.

- Nincs semmi baj, csak Ms. Wögel, akit párod behívott állásinterjúra kettő órára, megérkezett – lihegte Liliana.

- Köszönöm Liliana a tájékoztatást, elmehetsz! – köszönte meg Salmo a kedves gesztust. – Kérlek, kísérd be a tárgyalóteremebe a vendéget, és tájékoztasd, hogy hamarosan ott leszünk.

- Rendben. – sietett vissza Liliana a plébániára.

*

Karolina Wögel meglehetősen idegesen ült a tárgyalóteremben, miközben az interjú folyt. Szemeivel folyamatosan az őt interjúztató Salmo balján helyet foglaló Heather balját bámulta, amelyen megcsillant az ablakon át beszűrődő halovány napsugár. A lány élete jelentős részét plébánosok mellett töltötte, elég tapasztalata volt abban, hogy ilyen formátumú munkát végezhessen, de szokatlan volt számára az, hogy olyan pap mellett kezdje meg újabb feladatvégzését, akinek menyasszonya van, s mindezt szemrebbenés nélkül képes felvállalni. Aztán itt van az elődje, aki szemmel láthatóan fapofával pásztázza egy szó nélkül, s közben jól lehet, már véleményt is formál róla a frusztrált viselkedése miatt. A csendet végül az irodai székében ülő Salmo törte meg, aki az előtte heverő önéletrajzot átfésülve aztán megkérdezte:

- Nos, akkor megfelel önnek a felkínált munkalehetőség, melyet a parókia kínál önnek?

- Igen, plébános úr – bólintott a lány félszegen.

- Holnap akkor várom önt, reggel kilencre. – állt fel a pap, majd fogott kezet a lánnyal. – Esetlegesen merült még fel kérdés önben a munkával kapcsolatban?

- Igen, plébános úr – felelte a lány továbbra is idegesen figyelve Salmo párját. – A bérezésről lehet tudni valamilyen információt?

- Igen, Ms. Wögel. Járandósága teljesítmény alapú, amely azt jelenti, hogy aszerint kerül a bére kifizetésre, hogy mennyire hatékony és szorgalmas munkája teljesítésében – válaszolta Salmo komolyan. – S, mielőtt a fontosabb simításokat végeznénk, szeretném hozzátenni az imént hallott információkhoz, hogy plébániánkon mindenki tegez mindenkit, ez alól én sem vagyok kivétel, viszont megkövetelem a formaiságokat mindent, a plébánián tevékenykedő alkalmazottól, vagyis: mindenki Salmo atyának szólít. Persze ez alól a párom kezdetektől fogva kivételt képezett, mert neki engedtem meg egyedül, hogy a nevem mögül elhagyhassa a titulusomat jelző kifejezést.

- Továbbá a párom fogja önt oktatni, betanítani az itteni feladatok ellátására, melyet egy hónap múlva önállóan kell majd végeznie, ha mindent sikerült megtanulnia, amit megtanított. Precizitást és pontosságot követelek mindenkitől, aki velem dolgozik, ehhez legyen szíves tartani magát!

- Rendben, Salmo atya! – állt fel Karolina remegő térdekkel, majd vette fel kezébe táskáját. – Viszontlátásra!

- Önnek is, Ms. Wögel. – engedte útjára Salmo a feszült lányt, majd menyasszonyára tekintett. Heather-ön tisztán látszott nemtetszése a lánnyal kapcsolatban, de ezt mindaddig nem nyilatkoztatta ki, amíg látótávolságán kívül nem került. Salmo, amint észrevette, hogy kedvesének nem tetszik az új munkaerő, felállt, odasétált hozzá, majd megkérdezte:

- Valami gond van Ms. Wögellel kapcsolatban?

- Igen – felelte Heather komor tekintettel.

- Éspedig?

- Csak az a bajom, hogy nem értem, miért vetted fel dolgozni a plébániára? – tért a tárgyra Heather leplezett féltékenységgel. – Végig idegesen tördelte a kezeit, plusz akkor, amikor azt kérted, beszéljen az eddigi tapasztalatairól, összevissza hadovált magáról.

- Azért döntöttem mellette, mert a referenciái alapján több éves plébániai múlttal rendelkezik – válaszolta Salmo komolyan, miközben megfogta menyasszonya kezeit, - és, mert reménykedem benne, hogy ugyanolyan lelkesen és szorgalmasan fog a munkájához állni, mint te ezelőtt. Viszont úgy érzem, van itt más is, ami nem hagyja nyugodni lelkedet – mondta Salmo később puhatolózó hangnemmel hangjában.

- Valójában igen, van más is: rettentő féltékeny vagyok a lányra – ismerte el Heather. – Félek, hogy elszerethet tőlem…

- Ne beszélj butaságokat! – nevetett fel Salmo hitetlenkedve. – Amit a teraszon ülve kijelentettem, azt továbbra is fenntartom. Te vagy és leszel életem egyetlen és nagy szerelme, és ezen sem Ms. Wögel, sem más nem fog változtatni – azzal magához vonta, majd szorosan megölelte imádott menyasszonyát.