Szombaton Lionel és Adele nagy örömmámorban úszva ébredt, ugyanis elérkezett az ő életükben is az a fordulópont, amikor is végre kimondhatják egymásnak az összetartozásukat megpecsételő, boldogító igent. Annak érdekében azonban, hogy zavartalanul történhessen meg a pár előkészülése, Lionel úgy döntött, ez alkalommal haza utazik szüleihez, hogy ott készülhessen elő a nagy alkalomra. A párjával közös albérletében ez idő alatt Heather, Liliana és Salmo segített előkészülni Adele-nek az esküvőre. Az ifjú asszony sógornője kérésére az egy hónappal ezelőtt viselt törtfehér ruháját öltötte magára, amely csakúgy, mint egy hónapja finom esése miatt kirajzolta a hasának gömbölyded vonalait. Haját a templomi menyegzőjétől eltérően most teljes kontyba tekerte, majd a mellé betűzte a pálmalevelet formázó, cirkónia kristályokkal díszített hajtűjét.
Adele haját ez alkalommal úgy döntöttek, apró loknikba tekerik, majd ezekből a tincsekből kontyot formálnak, melynek kis csigáiba beletűzdelik az apró rózsákat, s végül eléjük a kis diadém került. Heather óvatosan feltűzte a diadém mögé a fátylat, majd, mikor a lány felvette cipőit, feltette Liliana segítségével a hatalmas uszályt a háta mögé, s elrendezte a körülbelül vele egy hosszúságú fátylat is vállait eltakarva vele. Adele ezt követően odalépett a tükör elé, és megcsodálta elkészült öltözetét.
- Nagyon ügyes munkát végeztetek, lányok. Le a kalappal előttetek!
- Ugyan, Adele – lépett oda Liliana a leendő fiatalasszony mellé, - nem tesz semmit. De azért azt leszögezem, hogy igazán gyönyörű menyasszony vagy. Pompásan áll rajtad ez a ruha.
- Köszönöm – fordult meg Adele, miközben felnyalábolta a földről hosszú fátylát. – Annyira boldog vagyok, hogy végre én is hamarosan házas nőként élhetem életemet, és készülhetek a gyermekem megszületésére Leo-val.
- Meghiszem azt – nyugtázta Heather hasát cirógatva. – Annál örömtelibb pillanat nincs egy nő életében, mint amikor családot alapíthat azzal a férfival, akit szeret.
- De – sétált oda Salmo feleségéhez, - ez fordítva is igaz. Hiszen egy férfinek is az a legnagyobb boldogság, ha oltár elé vezetheti a nőt, akivel onnantól kezdve közös úton szándékozik lépdelni élete legvégéig.
- Egyetértek, édesem – fogta meg az asszony párja kezét gyengéden. Ekkor Salmo óvatosan megsimogatta gömbölyded alakot formáló pocakját, majd ugyanilyen módon lágy csókot lehelt felesége ajkaira.
- Azért, hogy ne érezd olyan nehéznek a ruhádat, inkább csatoljuk fel a hátad mögé az uszályodat! Mit szólsz? – kerülte meg Liliana Adele-t.
- Tedd azt. Lili! – mosolygott a lány.
- Szerintem, - ment oda Salmo húgához végül, - amondó vagyok, induljunk el a városházára, ne várassuk tovább leendő férjedet!
- Rendben, bátyus! – karolt bele Adele bátyjába.
*
Salmo örömkönnyeivel küszködve vezette be egyszem, imádott húgát a házasságkötő terembe. Az ifjú ara méltóságteljes léptekkel, kezében a fehér flamingókból összeállított, zöldekkel tarkított csokrával haladt a két oldalt lerakott, a meghívott vendégsereg által elfoglalt székek között, arcára lágy mosolyt öltve, miközben karjára rá volt hajtva hosszú fátyla, hogy ne akadjon fel benne vonulás közben. Háta mögött az uszály egyfajta palástként terült szét a vörös szőnyegen, miközben a mennyezeti lámpa fénye szikrázó fényt szórt a ruhája redőit összefogó apró gyöngyökön. Lionel a házasságkötő terem pultjánál állt és figyelte leendő feleségét, aki a rá öltött ruhájában leginkább egy királyi fenségnek hatott, s akit most bátyja odavezetett hozzá, majd lelkére kötve, hogy vigyázzon erre a csodálatos teremtésre, átadta neki kezét.
A férfi megígérte leendő sógorának, hogy míg él óvni fogja kedvesét minden stressztől, traumától, és boldoggá fogja tenni élete legvégső pillanatáig. Miután fogadalmát megtette, odanyújtotta balját szerelmének, majd szembe fordultak az anyakönyvvezetővel, és kéz a kézben hallgatták végig a polgári ceremóniát. Az esküvő végeztével egymás ujjára húzták a fehéraranyból készült gyűrűiket, majd édes csókkal pecsételték meg összetartozásukat.
A fiatal pár egyházi esküvőjére délután kettőkor került sor, az általuk lefoglalt étterem hátsó kertjében. A csodás szeptember közepi utónyári időben kifejezetten jó választásnak tűnt, hogy a szabad ég alatt köttessen meg a frigy, így a vendégek székeit a gyepre leterített arany szegéllyel ellátott, fehérbársony szőnyeg két oldalára helyezték le. Adele immár a polgári szertartáson férjévé lett Lionel oldalán vonult a pulpitus elé, nyomában kéz a kézben vonuló bátyjával és sógornőjével, akik ez alkalommal is, mint előző ceremóniáján, tanúi voltak házasságkötésüknek. A szertartást a zsámboki plébános, Marcel Bergamount atya vezette le, aki a szentmise alkalmával nem egyszer vicces történetekkel kápráztatta el az egybegyűlteket és a házasulandó feleket. A mise végén következett a fiatalok esküvői fogadalma, s Adele asszonnyá avatása, mivel a fátyla olyan kialakítású volt, hogy annak felső rétegét gond nélkül az arcába tudták hajtani. Ezen a ceremónián Salmo és Heather segédkezett.
- Lionel, ezennel megcsókolhatod a menyasszonyt – hangzott Marcel atya engedélyadása, miután a pár egymás ujjára húzta a házasságukat megpecsételő fehérarany karikagyűrűit. Lionel erre óvatosan megfogta felesége kezét, szembe fordultak egymással. Ezt követően Lionel lassan felhajtotta felesége arcából az oda hajtott fátyol-réteget, majd édes hitvesi csókkal pecsételték meg házasságukat. – Amit Isten egybe kötött, ember szét ne válassza! – írt le egy keresztet a pap a levegőben, megáldva ezzel a szerelmesek frigyét, majd hozzájuk fordult: - Gratulálok nektek!
- Köszönjük, Marcel! – fogott kezet Lionel egykori kollégájával.
- Kívánom, hogy legyetek nagyon boldogok! – mondta el jó kívánságait a pap volt paptestvérének és ifjú feleségének. Lionel nagy örömmel fogadta Marcel kedves szavait, majd megkérte, hogy tartson velük a fogadásra. A pap boldogan fogadta a most már házasságra lépett férfi kérését, majd miseruháit levetve először Salmóhoz látogatott, akinek felesége igencsak meglepte hatalmasra nőtt pocakjával. Salmo elmondta neki, hogy már kevesebb, mint két hónap választja el kedvesét a szüléstől, de, mivel nem tudták a múlt hónap elején családi okok miatt megtartani a lakodalmi fogadást, ezért húgáékkal egybe véve kívánják azt lefolytatni. A pap megértette a választás okát, de azért a férfi lelkére kötötte, nagyon vigyázzon feleségére, hogy a bulin nehogy véletlenül előre hozottan beinduljon nála a szülés, mivel valóban olyan nagy már a hasa, mintha várandóssága utolsó napjait töltené.
Adele és Lionel eközben egymás kezét fogva odasétált az esküvői diadalívhez, mely alatt szembe fordultak egymással, és édes csókot nyomtak egymás ajkaira, miközben az elmúlt időszakról beszélgettek:
- Alig hiszem el, hogy oly sok év küzdelem után végre a kicsi feleségem vagy, drága Adele-om!
- Én is, hogy minden körülmény ellenére is, de a férjem lettél örökre – csókolta meg Adele férje ajkait, - és várhatjuk gyermekünk világrajöttét boldogan, szeretetben.
- És maradok is, míg a halál el nem választ tőled – azzal a boldog férfi hirtelen felkapta várandós feleségét, majd karjaiban az asszonnyal besétált a fogadás helyszínéül szolgáló étterembe, ahol hatalmas örömrivalgás fogadta őket. Ezt követően Lionel, még mindig karjaiban tartva ifjú feleségét forró csókot nyomott annak ajkaira, majd odavitte az asztalfőre, ahol lassan beleültette az egyik székbe.
- Figyelem! Figyelem! – csörgetett meg később egy talpas poharat kanalával. – A mai nap több szempontból is különleges, ugyanis azon kívül, hogy az én drága szerelmemmel az örök hűség útjára léptünk, egy másik pár is tűkön ülve várja, hogy toast-ot mondjak rájuk!
Azzal az Adele jobbján helyet foglaló Salmo és Heather párosához lépett, akiknek megfogta kezét, felsegítette őket, majd folytatta: - Ez a csodálatos házaspár itt, a múlt hónapban egy családi probléma miatt nem tudta maradéktalanul kiélvezni házassága létrejöttének örömeit. Épp emiatt megragadom az alkalmat, hogy köszöntsem őket az egybe gyűltek előtt. És igen: amit a mai esküvőn is kijelentett Marcel atya, az legyen most és mindörökké igaz Salmo és Heather házasságára is! Amit Isten egybe kötött, ember el ne válassza!
Lionel a köszöntőt követően megemelte poharát, majd a párhoz fordult, akikkel ezt követően koccintott: - Azt kívánom, hogy ez a házasság, melynek útjára egy hónap különbséggel, de ráléptünk, drága sógor, maradjon örök életű!
- Ámen! – bólintott Salmo, miközben felesége kezét fogta, és simogatta annak kézfejét.
- Kezdődjék hát, a mulatság! – intett oda Lionel a zenekarnak. Erre a násznép, mint akinek a feneke alatt bonba robbant, felpattant és óriási mulatozásba kezdett.
Amíg a dínomdánom folyt, és a meghívott vendégek neki álltak táncolni, Heather félre hívta férjét, és kimentek beszélgetni az étterem teraszára, ahol Salmo rágyújtott egy szál cigarettára.
- Annyira jó érzés azt látni, hogy a húgod felhőtlenül boldog.
- Igen. Úgy tűnik, kiheverte a múlt hónap elején őt ért sokkot. – fújta ki a füstöt Salmo, miközben feleségét ölelgette.
- Nagyon félt, hogy elveszítheti a babát, de szerencsére nem így lett, és hamarosan terhessége félidejébe lép – nyugtázta Heather komolyan. – Az orvos is mondta, hogy nagyon szerencsés abból a szempontból, hogy az esküvőnkön ő ért sokk nem zárta tragédiával az amúgy is fájdalmas helyzetet.
- Ez igaz – nyomta el a csikket Salmo egyetértően bólogatva. – Egyfolytában csak anyánkon járt az esze, és borzasztó rosszul érintette, hogy évekkel ezelőtt kicsinált engem, és jóformán tönkre tette az akkori boldogságunkat.
- De ez már a múlté, hisz augusztus eleje óta a feleséged vagyok, és szeretnélek a világ legboldogabb férjének látni – mosolygott rá Heather az őt ölelő férjére.
- Én már akkor a világ legboldogabb párja voltam, amikor lehetőségem nyílt összejönni veled – csókolta meg Salmo felesége ajkait. – Életem legszebb napjai akkor köszöntöttek be, amikor először az enyém lettél, és megfogadhattam neked, hogy soha senkinek nem fogom engedni, hogy elszakítson tőlem. S lám, itt vagyunk egymásnak jóban-rosszban egy életre.
- Salmo! Heather! – hallatszott egy hang a távolból. Adele volt az. Menyasszonyi ruhájának szoknyáját lágyan megemelve, immár hosszú fátyla és uszálya nélkül szaladt testvére és sógornője felé, őket keresve, mivel elérkezett a lakodalom fénypontja, a torta felszelése. – Végre megtaláltalak benneteket. Gyertek, felszeljük a tortát… illetve tortákat!
- Tessék? – kérdezte Salmo döbbenten.
- Jaj, bátyus – kapaszkodott bele Adele testvére jobbjába – arra gondoltam, hogy mivel szeptember elején múltál negyvennégy éves, legyen megünnepelve a te szülinapod, az esküvőd és az én házasságkötésem napja is egyben.
- Nem kellett volna emiatt költségbe verned magadat, húgocskám – mondta Salmo elérzékenyülve.
- Az én drága bátyám megérdemli ezt a kedves gesztust tőlem és férjemtől. – Vezette be testvérét Adele az étkezőbe, majd a mulatozók felé fordult, miután a zenekar egyik tagjától kért egy mikrofont: - Tisztelt egybe gyűlt vendégsereg! Ez úton szeretném megragadni az alkalmat, hogy felköszöntsek egy csodálatos embert, akinek gyermekkoromtól kezdve óriási hálával tartozom szeretetéért, kedvességért, s nem utolsó sorban azért, mert a világ legeslegjobb és aranyosabb testvére!
Azzal bátyja felé nyújtotta kezét, aki örömkönnyeivel küzdve sétált oda a színpad elé, a vendégek némelyikének kíváncsi tekintete által kísérve. Adele gyengéden megfogta kezét, majd szemeibe nézett és felköszöntötte:
- Drága bátyuskám, az Isten tartson meg téged még sokáig erőben és egészségben, hogy maradandóan élvezhesd a közös örömöket a feleségeddel, az én imádott sógornőmmel és születendő kisfiatokkal együtt. Nagyon boldog negyvennegyedik születésnapot!
- Köszönöm, húgocskám! – ölelte meg Salmo egyszem kishúgát könnyezve. A fiatalasszony ekkor odahívta sógornőjét is, aki csatlakozott a pároshoz, és megszeretgette könnyező férjét. Salmo ekkor elkérte a testvérétől a mikrofont, majd szemeit törölgetve, feleségét ölelgetve köszönetet mondott a megható születésnapi köszöntőre:
- Számomra igazán felemelő érzés, hogy egykori szolgálati helyem hívői közösségének egy része előtt és persze a drága feleségem előtt köszönhetem meg ezt a megható pillanatot, melyet tőled kaptam, testvérkém. Viszont nekem a világon mindennél nagyobb boldogság, öröm annak a tudata, hogy mellettem van az a nő, aki fényt hozott életembe, s megtanított a hivatásomon keresztül is, de igazán szeretni. A legszebb ajándékot kaptam négy éve az élettől, melyet ember kaphat: igazán szerető szívet, mely csordultig van az irántam táplált erős szeretettel, szerelemmel; s egy csodálatos nőt, aki mára már egy hónapja a feleségem. Ennél nagyobb öröm azt hiszem, nem szükséges az életembe! Köszönöm, drága kicsi Heather-öm, hogy vagy nekem!
Azzal mikrofonnal a kezében, továbbra is könnyezve szorosan magához ölelte imádott feleségét. A nőt, akit a világ összes kincsénél is jobban szeret, s akit most már örök életére fog is, míg a halál el nem választja őket egymástól.
