A lakodalmi fogadás rövid idő alatt a tetőfokára emelkedett a váci Royal Castle Restaurantban. A két házaspár kifejezetten jól érezte magát, sokat táncoltak a meghívott vendégekkel és párjaikkal. Éjfél körül a két házaspár elvonult egy, az ebből az alkalomból az átöltözéshez lefoglalt szobába, ahol Adele és Heather átöltözött a menyecskeruhájába. Adele ruhája egy kalocsai mintákkal varrott, térdközépig érő szoknyával és selyem köténykével ellátott ruha volt, melyhez egy fehér színű, szintén hímzett párta is társult. Ruhája a lenge anyaga miatt suhogott körülötte, amint megfordult, hogy megnézze magát a szoba tükrében. Míg méregette elkészült öltözetét, lágyan végigsimított gömbölyödő pocakján, miközben felidézte magában a percet, mikor megfogant benne a Lionel és közte égő őrült szerelem gyümölcse.
Eközben a másik menyasszony, Heather is igyekezett átöltözni saját menyecskeruhájába, ami nem is inkább klasszikus menyecskeruha volt, hiszen három részből álló ruhakombináció volt, melyet egy távolkeleti viseleteket forgalmazó boltban vásároltak. Haját a ruhához illően kontyba tekerte barátnője, majd homloka közepére egy piros pontot rajzolt egy vérvörös rúzs segítségével, pontosan a két szeme közé. A ruhához tartozó, aranyszálakkal átszőtt, piros palástszerű kiegészítőt ezután óvatosan köréje tekerte, majd egyik felét gondosan a szoknyába tűrte, a másik, hosszabbik végét, a vállán keresztülvetve a fejére kanyarította, amint az aranyozott fejdíszt a hajába tűzte.
- Hogy festek, Lili? – kérdezte az asszony, amint elkészültek az öltözéssel.
- Meseszép vagy ebben a száriban, barátnőm! – mondta elismerően Liliana a kész művet csodálva. – Valósággal ragyogsz benne. Nagyon jó választás volt. Főleg azért, mert ezzel nem a klasszikus menyecskehagyományt követed, hanem saját ízlésed szerint mutatod meg a násznépnek azt, hogy mennyire különleges egyéniség vagy.
- Köszönöm – sétált ki a fürdőszobából Heather, megemelve szoknyája alját. Mikor kiért, Adele kerek szemekkel végig mérte sógornőjét, majd odasétált hozzá, és megjegyezte:
- Ez a ruha valami fantasztikusan áll rajtad, sógornőm!
- Ugye? – kérdezte Liliana mosolyogva.
- Igen – fogta meg Adele sógornője kezét, majd pörgette meg a tengelye körül. A szoknya és a rajta keresztül tekert száripalást tökéletes szimbiózisban úgy pörgött körülötte, mint egy hatalmas kerék. – Nagyon csinos és igen fejedelmi költeménnyé teszik az arany szálak, melyek átszövik a palástot. Meg sem látszik terhessége, mert tökéletesen elfedi a ruha.
- Igyekeztem a legmegfelelőbbet kiválasztani – igazgatta meg Heather ruháját. – Meg amúgy is minden vágyam volt ilyen ruhába bújni a nagy napomon.
- Hát, most valóra vált ez a vágyad – mosolygott Adele.
- Amúgy te is nagyon csinos vagy – jegyezte meg Heather. – Illik hozzád ez a ruha.
- Köszönöm! – bólitott Adele megköszönve a bókot. Ekkor nyílt az ajtó, majd a két asszony párja lépett be rajta. Salmót valósággal elvarázsolta felesége a rá öltött ruhakölteményben, mely miatt örömében elérzékenyülve lassan odasétált, és szorosan megölelte az újasszonyt.
- Annyira gyönyörű vagy ebben a ruhában, édes kicsi szerelmem! – törölgette később könnyeit. – Valósággal tündökölsz benne.
- Köszönöm a bókot, Salmóm – csókolta meg Heather könnyező férje ajkait.
- Annyira boldog vagyok, hogy örökre az én drága kicsi feleségem és leendő gyermekem édesanyja lehetsz – fogta meg Salmo felesége kezét lágyan, miközben ujjait annak ujjai közé fonta.
- Én pedig a tudattól, hogy a férjem vagy – emelte meg szoknyája alját az újasszony ismét. Salmo ekkor lassan kivezette a szobából, majd, mikor testvéréék is csatlakoztak hozzájuk, lesétáltak a násznéphez, akik hatalmas üdvrivalgással köszöntötték a két újpárt. A meghívottak biztatására a két büszke férj maga felé pörgette ifjú feleségét, majd forró csókot nyomtak ajkaikra. Amint az egybegyűltek eufóriája lejjebb adódott, folytatták a mulatságot. A két pár női tagját sokan felkérték táncolni, miközben megdicsérték Heather különleges menyecskeruháját.
Amint a boldog asszonyoknak sikerült megszabadulnia a táncpartnerétől, végre csatlakozni tudtak az asztalfőn ülő párjaikhoz, akik épp arról beszélgettek, hogy ki hová szeretne elmenni nászútra, ha megszületik gyermeke. Salmo említette sógorának Madridot, Kölnt, Helsinkit és Párizst is, viszont ő úgy gondolja, hogy mivel felesége egész jól beszéli a finn és svéd nyelveket, és nem mellesleg mindkét ország kultúrája nagyon közel áll szívéhez, meglepi őt egy kéthetes finnországi és svédországi úttal nászútjuk alkalmából.
A buli hajnali négy órakor ért véget, mivel a vendégek kitartottak egészen az utolsó zeneszámig mulatozásaikban. Amint az utolsó meghívott is elment, a két páros felállt, majd a hátsó ajtón keresztül kisétáltak a kertbe, ahol a lenge késő nyári fuvallat megcirógatta arcukat. Salmo most lassan szembe fordult feleségével, akinek arcát gyengéden megsimogatta, majd ennyit mondott:
- Én gyönyörűséges hercegnőm! Annyira boldoggá tesz a tudat, hogy most már végérvényesen is a kicsi feleségem, és egyben a legeslegszebb menyecske is te vagy. Különleges ruhád kiemeli azt a különlegességet, melyet magadban hordozol, s ez számomra hatalmas öröm. Szeretlek!
- Én is téged! – csókolta meg Heather férje ajkait.
- Egyet kell, értsek Salmóval – sétált oda Lionel felesége kezét fogva a szerelmesekhez. – Valóban csodálatos és különleges ruhád van. Ahogy Adele-om is mondja, fejedelmi külsőt kölcsönöz neked.
- Azért te sem panaszkodhatsz a feleségedre – tette fel Heather a feje tetejére száripalástját, - hisz ő is bájosan néz ki ebben a magyaros hímzéssel ellátott ruhácskában. Igazi magyaros menyecske.
- Oh, köszönöm, sógornőm! – pukedlizett Adele mosolyogva. – De azért te egy másik kultúrát képviseltél az estélyen, és emiatt is sergettek meg annyian a meghívott vendégeink közül. Nem bírtak veled betelni.
- Mert nem is lehet vele betelni – húzta ki magát Salmo büszkén, - egyszerűen ragyogott ebben a ruhában.
- Ma szerintem sikerült két kultúrát összefonni az újasszony-öltözékünk lévén – mondta Adele mosolyogva. – Ez a két kultúra színt vitt a hétköznapinak tűnő esküvői forgatagunkba.
- Igen, ez így van – bólintott Heather.
Ekkor a két pár ismét az éttermen kívüli világ felé fordult, mely most a hajnal pirosló fényében leginkább egy csöndesen ébredező világnak tűnt. A kelő nap sugarai lassan megcsillantak Heather szárijának aranyszálain, majd végig cirógatták az asszony orcáját kellemes melegséggel. A két boldog férj a lágyan melengető napsugarakat érezve óvatosan magához ölelte a két újasszonyt, majd lassan elindultak az étterembe. A helyiség felé, ahol szakadatlan dínomdánommal ünnepelték nemrégen négyük örökhűségét és azt a szerelmet, mely egy életen át elkíséri majd őket ezután. Egy utolsó pillantást vetettek még az étkezőre, majd lassú léptekkel felsétáltak a szobába, ahol összeszedték cuccaikat, aztán óvatos léptekkel, hogy ne keltsenek zajt, elhagyták a fogadót. Így ért véget egy igaz szerelem története, mely két szerelmespár között alakult ki, s melyből aztán házasságra léptek egymással. Egy szerelemé, mely két, a papi hivatásának élni próbáló férfit ejtett rabul, és lökött két, a számukra a hivatásuk megszakadásáig tiltott nő karjaiba. Két nőébe, akik iránt hevesen égő szenvedély és vágy is perzseli ezen kívül őket, s végül, akiknek innentől örök szerelemmel, hűséggel tartoznak a világ végezetéig.
Mert a szél a kis tüzeket kioltja, a nagyokat pedig fellobbantja…
***
VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK
