Miután Salmo és Elisabeth kibékült, a férfi úgy döntött, közli a hírt menyasszonyával is, akinek kezdetben nem volt ínyére a hirtelen jött békülés. Sőt nem egy alkalommal hangot is adott nemtetszésének azzal, hogy ő bizony képtelen megérteni a hirtelen jött megtérést, és nem hisz az asszonynak, és nem akarja látni anyósjelöltjét a közösen bérelt lakásukban. Adele napokig győzködte a várandós lányt afelől, hogy legalább annak a szerelemnek nevében, amely évek óta összeköti őt a bátyjával, adjon esélyt az édesanyjuknak, de Heather hallani sem akart erről. Sokszor makacs durcázásba kezdett, ellenállt a kéréseknek, de Salmo aztán megérttette vele, hogy Elisabeth szeretne közelebb kerülni hozzájuk, már csak abból az okból kifolyólag is, mert unokája fog születni, és szeretne minél több időt tölteni majd a csöppséggel. A lány párja hatására végül július elején úgy határozott, csak leül beszélgetni az asszonnyal. Ehhez mérten történt az, hogy egy szép július eleji napon Salmo elvitte Vácra, ahol Elisabeth-tel még az azelőtti napon megbeszélték, hogy egy parkban fognak találkozni, nem messze a Damjanich tértől. Heather ezen a napon pasztell színű virágokkal díszített lenge kismamaruhát, pasztellkék teletalpú, enyhén magas sarkú cipőt viselt. Haját a nagy meleg miatt kontyba tekerte, és feltűzte tarkójára, hogy ne melegítse a nyakát. Elisabeth egy padon ülve várta a lányt, aki bizonytalan lépésekkel, derekát néha megtámasztva sétált felé a járókövezeten.
- Szervusz, Heather! – köszöntötte a lányt, amint odaért hozzá.
- Jó napot, asszonyom! – fogadta a köszöntést Heather, miközben lágyan cirógatta hasát, melyben nemrég mozdult meg a magzat. Mielőtt a nagy találkozóra sor került volna, Salmo elvitte a szokásos rutin ellenőrzésre, melyen ultrahang segítségével igazolást nyertek Adele pár héttel ezelőtt tett kijelentései, melyek szerint a Heather szíve alatt fejlődő gyermek neme fiú. Salmo nagyon örült az orvos által közölt hírnek, szinte repdesett a boldogságtól, mikor kiderült számára is gyermeke neme. – Salmo azt mondta, látni óhajt. Hát tessék, itt vagyok.
- Ülj le, kérlek! – állt fel, és segítette oda a padhoz Elisabeth a lányt.
- Köszönöm kedvességét! – ült le Heather derekát támasztva.
- Látom, már egyre nehezebben mozogsz a várandósságod miatt – konstatálta Elisabeth a történteket. – Tudjátok már, mi a pocaklakótok neme?
- Igen – mosolygott Heather. – Kisfiú.
- Hatalmas a fiam boldogsága akkor.
- Igen. Salmo repked az örömtől, hogy kisfia fog születni nemsokára. De árulja el, miért rángatott el Vácra? Mit akar tőlem tulajdonképpen?
- Heather – fogta meg Elisabeth a lány kezét, aki meglepve figyelte, amint végül rákulcsolódnak kézfejére az ujjai, - ha még nem késtem el vele, szeretnék tőled bocsánatot kérni. Tudom, hogy nem viselkedtem úgy, ahogy illett volna, de meg kell értened az én helyzetemet is. Salmo évekig Isten szolgálatában állt, az egyház tanait hirdette, tanította másoknak. Épp ezért nagyon nagy érvágás volt, mikor először láttalak benneteket csókolózni a dányi parókia irodájában évekkel ezelőtt.
- Ez akkor sem kellett volna, hogy okot szolgáltasson önnek arra a terrorizálásra, amit ezután művelt folyamatosan – mondta Heather komolyan. – Tudhatta volna, hogy Salmo, ha felbukkanok az életében, mindent meg akar majd tenni, hogy meghódítson és összejöhessen velem.
- Tudtam, hogy előbb-utóbb ennek be kell következnie, de nem akartam tudomást venni róla, sem a fiam érzéseiről – állt fel Elisabeth ismét, majd segített felállni a lánynak is, hogy aztán lassú sétára induljon vele, - ahogy arról sem, hogy az egykori hivatása ellenére emberből van, s érző lény.
- Nemcsak, hogy emberből van, elsősorban férfi, aztán volt pap. Erre nekem kellett rávezetnem őt, ahogy arra is, hogy fogadja el magát olyannak, amilyen. Rettentő önbizalomhiányos, szeretetéhes és lelkileg igencsak a hivatásával küszködő férfinek ismertem meg, akiből üvöltött, hogy valaki mentse meg ebből a helyzetből. Viszont ön semmit sem vett észre mind ebből, mert nem mutatta ki maga felé egyetlen alkalommal sem, mindig a pozitív és életvidám Salmót láthatta maga előtt, akinek akarta is látni.
- Amikor átléptem a dányi plébánia épületének küszöbét, Salmo kezdettől fogva udvarolt nekem… vagyis próbált udvarolni. Azzal vett le teljesen a lábamról, amikor ezzel a nyaklánccal megajándékozott. – Azzal leakasztotta a nyakából az első Salmótól kapott ajándékát, majd az asszony kezébe adta. Elisabeth elcsodálkozott az apró medálon, és azon mekkora szerelem ég fia szívében, az általa ezelőtt mélységesen megvetett lány iránt. – A láncon függő medál különleges – mutatott az állított forever-jel két vastagabb felére-, mivel a kettőnk keresztnevének kezdőbetűje olvasható rajta. Ez a kis medál az örök szerelmet és összetartozást jelképezi.
- Nahát, valóban ennyire odáig van érted a fiam? – csodálkozott Elisabeth a kis medált vizsgálgatva. – Ezt nem tudtam. Legalább is addig a pontig fogalmam sem volt róla, amíg szembe nem szállt velem érted.
- Ez még csak a kezdet volt – emelte fel jobb kezét később. – Látja ezt a karkötőt?
Elisabeth alig észrevehetően, továbbra is meglepett arcot vágva bólintott. – Ez az ékszer volt a második ajándék, amivel meglepett. Sőt emellé kaptam tőle egy különleges fülbevaló-párt is. Egy szóval szó szerint húsz körömmel kapart értem, s végül megkapott. De ön a gátlástalanságával és gonoszságával mindent elkövetett, hogy távol tartsa tőlem, holott biztosra veszem, tisztában volt Salmo érzéseivel.
- Tudtam róla, hogy fülig szerelmes beléd, mert nem egy alkalommal áradozott szépségedről, kivételes szorgalmadról, kedvességedről, mikor Vácon járt szabadnapján, de valahogy csak egy potenciális ellenséget láttam benned, akit veszélyesnek ítéltem meg fiam hivatását tekintve. De rájöttem, hogy nem vagy az. Sokkal inkább az a partner vagy, akiről felszentelése előtt is álmodozott.
- Mert csak álmodozhatott, mivel belekényszerítette a hivatásába.
- Az a lány, akitől elválasztottam évekkel ezelőtt nem érdemelte volna meg a fiamat. Neki azt mondta, szereti, de én nem egyszer rajtakaptam más férfivel.
- És erről sosem volt mersze beszélni Salmónak?
- Soha… féltem, hogy nem fogja megérteni a helyzetet, mert vakon hitt a lánynak. Ő csak a szíve után ment, és nem vette észre, hogy érzelmi bábnak használja. Ez a kapcsolat a szemináriumi éveinek másodévéig tartott úgy, hogy közben folyamatosan csalta az a kis ribanc.
- Mennyi ideig játszott vele?
- Középiskola tizedik osztályától voltak együtt. Úgy öt évig.
- És azt gondolta, én is csak játszom az érzéseivel? Csak, mert ez a lány megtette, és rám is azt gondolta, hogy képes vagyok kihasználni a fia szeretetét, szerelmét?
- Bevallom, ez is átfutott az agyamon – ismerte el Elisabeth, miközben visszaadta a nyakláncot Heathernek, - de, ahogy már mondtam, rá kellett jönnöm, hogy te más vagy. Kitartasz mellette, rajongásig szereted, és minden szempontból boldoggá teszed.
- Mert ezt is érdemli – tette vissza a láncot a nyakába a lány. – Salmo egy különleges egyéniség, szeretni való, és emellett felelősségteljes, gyengéd is. Őszintén szeret, kényeztet, és a legfontosabb, hogy apának való. Amióta tudja, hogy apa lesz négy hónap múlva, rengeteget segít otthon.
- Igaz, hogy otthagyta a hivatását?
- Igen. Június végén vált hatályossá az erről szóló püspöki határozat – cirógatta Heather a hasát gyengéden, amelyre az ott fejlődő pici rúgott egy aprót.
- Mikorra van kitűzve az esküvőtök dátuma?
- Mivel Lioneltől is függött az egész dolog, így július harmincegyre tették a polgári, augusztus egyre pedig az egyházi esküvőt. Lionel azért döntött így, mert szeptember első felében ő is feleségül akarja venni Adele-t, és végig kell járnia a hivatásmegszakadással járó összes procedúrát addigra. Úgy tudom, már kérvényezte is a dolgot, csak még nem jött róla papír, hogy hol tart a dolog.
- Számomra olyan furcsa, hogy végül mindkét gyermekem tilosban járt, és mindketten számukra szinte elérhetetlennek tűnő embert szeretnek. Salmónak itt vagy te, mint akkori értelemben vett világi asszony, a lányomnak pedig ott van az egyetemista korában megismert nagy szerelme, Lionel Großworth atya, akivel két hónap után jegyességre lépett.
- Lionel a lánya számára sosem tudott atya lenni, csakúgy, mint esetemben Salmo. Ott is hatalmas szerelem égett, ön mégis elválasztotta őket egymástól, holott tudta, hogy Adele-ért bármire képes ez a férfi. Még arra is, hogy szeminaristaként elszökjön a hivatása elől, és a lányával töltse idejét.
- Tudom, és jelen helyzetben áldásomat adtam rájuk – fordult szembe Elisabeth leendő menyével. – És most veled szemben is itt állok, és ha idehívod a fiamat, akkor szeretném elmondani, amit Adele-éknak elmondtam.
Heather erre elővette telefonját, majd felhívta párját. Salmo, mint akit puskából lőttek ki, úgy szaladt oda, hogy megtudja, miért hívta kedvese. Elisabeth erre megfogta a jobbját, Heathernek pedig a balját, majd összefonta kezeiket, és a két egybefonódott kezet fogva megjegyezte:
- Kisfiam és kislányom. Ezennel áldásomat adom kettőtök frigyére, kapcsolatára, és kívánom, hogy legyetek boldogok, míg éltek! Salmo, vigyázz erre a rendkívüli teremtésre, mert egy igazi kincs áll melletted, egy olyan nő, aki megérdemli minden szeretetedet és szerelmedet. Heather átadom neked az egyetlen szem fiamat, akit gyermekkorától hithű katolikusnak, felelősségteljes férfinek neveltem, aki hála neked most megtalálta élete igazi értelmét. Mindig vigyázz rá, légy igaz és hű felesége, gyermekének pedig méltó és kiváló édesanyja!
Azzal elengedte a fiatalok kezét, akik ezt követően forró csókkal pecsételték meg Elisabeth asszony áldását. Salmo ezt követően Heather kérésére ismét kettesben hagyta őt az édesanyjával, aki ismét megkérdezte:
- Meg tudsz bocsátani nekem az ellened elkövetett sérelmekért?
- Nézze, asszonyom, őszinte leszek önnel! – kezdte Heather. – Nagyon sokat szenvedtem ön miatt az elmúlt közel négy év során, rengetegszer fajult tettlegességig a köztünk kialakult helyzet, de ennek ellenére nem tekintek önre haraggal. Sőt inkább büszke vagyok önre, mert ilyen rendkívül romantikus és gyengéd emberré nevelte Salmót, amilyen. És tudja, hálás is vagyok ezért a pozitív dologért.
- Köszönöm, lányom – mondta Elisabeth könnyeivel küszködve. – Most már teljesen nyugodt a lelkiismeretem, és remélem, örökre boldoggá fogod tenni a fiamat.
- Én is reménykedem abban, hogy mellettem megtalálja hosszabb távon mindazt, amit pappá szentelése előtt nem tudott. – Mondta Heather mosolyogva, majd kedvesen megölelte anyósjelöltjét. Elisabeth örült, hogy mindannak ellenére, hogy rettenetesen mogorván, pökhendi mód viselkedett annak idején majd három évig a lánnyal, mégsem tekint rá ellenségeként. Abban a percben azt érezte, hogy talált magának egy harmadik gyermeket is, akit lányaként szerethet, s akire e büszke lehet, mert ennyire szereti a fiát. Ebben a pillanatban végül megfogadta, hogy többet soha nem fog beleavatkozni sem a fia, sem pedig a lánya életébe, hanem felelősségteljes nagymama és anyós lesz innentől fogva, akire minden körülmények között számíthat a menye és veje egyaránt.
