Heather a reggeli meghitt pillanatokat követően csak nem sokkal tíz óra előtt tudta megkezdeni eltervezett napi feladatait az irodán. Kezében a szokásos reggeli kávéadagjával ment kinyitni a helyiség ajtaját, miközben gondolatai a romantikus pillanatok körül cikáztak. Élvezte, hogy kedvese kényezteti, törődik vele, és szinte mindent megad neki, ami tőle telik. Azt érezte ebben a pillanatban, hogy ennyire boldog és kiegyensúlyozott még soha, egyetlen párkapcsolatában sem volt, mint jelenleg. Továbbra is gondolataiba merülve benyitott az irodaajtón, majd asztalára helyezte a bögréjét, bekapcsolta számítógépét és munkához látott.
A mai napon nem nagyon voltak ügyintéző hívek a plébánián, ezért a lány kihasználva a helyzetet hozzáfogott megírni a januári könyvelést az egyházközségi hozzájárulásokkal kapcsolatban. Közben Salmo a konyhában ténykedett. A pap úgy döntött, készít reggelit magának és szerelmének, amelyet tervei szerint az irodán kívánt elfogyasztani a közös munka során. Készülődés közben el-elmosolyodott és felidézte lelki szemei előtt a másfél éve történt eseményeket, amikor is annyi év kitartó harc után meghódította menyasszonya szívét, aki kezdetben teljes erejével igyekezett ellenállni a vágynak, mely benne oly intenzíven lobogott iránta. Teljes erejével úgy, hogy közben egy konok és ádáz harcot vívott vele, kerülte a társaságát, lázadt minden cselekedete ellen. Lázadt az érzései ellen, amelyek titkon szétfeszítették legbelül, mígnem hosszú ideig tartó udvarolgatások árán csak közel engedte magához egy hosszú munkanap estéjén, és testük-lelkük egybeforrt az első szerelmes együttlét során. Azóta már, ha akarta sem tudta volna elrejteni előle a szüntelen tűzzel égő vágyát, szerelmét, hiszen onnantól fogva nem volt menekvés és önmegtartóztatás, csak a mindent elsöprő szenvedély, szerelem, a testiség mely összetartja őket egy életre.
Amikor végzett az étel elkészítésével, Salmo tálcára rakta az étket, és óvatos léptekkel kivitte az irodára. Heather nagyon megörült párja kedvességének, majd, amint elvette tőle a neki kínált ételadagot, nekilátott, hogy elfogyassza. Étkezés közben a pap álmodozó arcot vágva figyelte a lányt, aki felnézett rá, majd kedves mosolyt öltve arcára megkérdezte:
- Hol jár az eszed?
- Rajtad és sugárzó szépségeden – felelte Salmo továbbra is ábrándozva. – Alig várom már, hogy magam mögött tudhassam a hivatásomat, és feleségül vehesselek.
- Addig még sokat kell várnunk, hogy ez megtörténjen – mondta Heather, miközben belekortyolt narancslevébe. – Ne feledd, hogy rád még igényt tart az egyház, és a híveid is nehezen engednének el köreikből.
- Tudom – mondta Salmo elszontyolodva, - de az utóbbi időben egyre inkább azt érzem, hogy nem tudok a teendőimre koncentrálni, és kiesik az irányítás a kezeim közül. Béklyónak, mintsem élvezetes feladatnak tartom hivatásomat és a vele járó kötelezettségeimet; egy tehernek, ami december óta csak nehezedik rám mázsás súlyként, és fokozatosan maga alá temet.
- Amikor pappá szenteltek, akkor azt érzetem, valóban boldoggá tesz annak ténye, hogy elvégeztem a teológiát, lelkész lettem, és azon felül, hogy az vagyok, ami jelenleg is, segíteni tudtam embereknek, mint lelkivezető. Éveken át feddhetetlen erkölcsű emberként, szinte izolálva éltem napjaimat, aztán jöttél te fényt csempészve sivár napjaimba. Balga módon menekültem előled hosszú évtizedekig, miközben fokozatosan ráébredtem, hogy valójában nem miattad futok a semmibe, hanem pusztán azért, mert fellobbantottad bennem a lángot, melyet utoljára pappá szentelésem előtt éreztem. A lángot, mely azóta is heves lánggal égő tűzként lobog, és hajt feléd a mai napig. Csak az fáj, hogy régen nem voltam képes bevallani magamnak, sem pedig neked, hogy szívem mélyéből szeretlek attól a perctől fogva, hogy először találkoztunk tizennégy éve.
- Tudod, most azt érzem, hogy a legőszintébben jelenleg álltál a múltban történt helyzethez – fogta meg Heather párja kezét. – Most először érzem azt, hogy képes vagy szembe nézni hibáiddal, és részletekbe menően kimondani mindazt, ami aztán évekre megpecsételte az akkoriban köztünk kialakult kapcsolatot. De úgy vélem, ezt az őszinte vallomást akkor, frissében kellett volna elém tárnod, amikor ráébredtél valódi érzéseidre, és nem most, amikor már rég megbocsátottam neked a múltban történteket, és menyasszonyod vagyok.
- Ezt szeretem benned…
- Mit? – kérdezte a lány mosolyogva.
- Ezt a mérhetetlen bölcsességet, kedvességet, és empatikus hozzáállást, melyet a szépséged ragyogása csak még csodálatosabbá formál szememben – szorította meg Salmo menyasszonya kezét gyengéden. – Később azonban magához vonta, majd gyengéden megölelte őt, s ennyit mondott: - Nagyon szeretlek, angyalkám!
- Én is téged, Salmóm! – mondta Heather. Még hosszú percekig álltak egymást ölelve az íróasztal mellett, ám egy telefonhívás miatt kénytelenek voltak megszakítani romantikus légyottjukat. A vonal másik végén Salmo egyik hívője volt, aki gyászmisét és temetést szeretett volna kérni elhunyt férje lelkiüdvéért. Heather, továbbra is párja ölelése által tartva, elővett gyorsan egy jegyzettömböt és tollat, majd leírta rá az információt, melyet aztán párja elé terjesztett.
- Mrs. Drottingham azt szeretné, ha te vezetnéd le a gyászszertatást, melyet megboldogult férje lelkiüdvéért kér. Az érdekelné, mikor tudnád megoldani a dolgot? – érdeklődte, miközben Salmo a nyakát birizgélte ajkaival.
- Szerda délután, két óra? – mondta Salmo búgó hangon.
- Azt mondja, rendben – mondta Heather kábán, amikor letette a telefont, és szembe fordult vőlegényével. – Kérlek, hagyj koncentrálni, sok a feladatom!
- Már mondtam neked, hogy nincs szükséged a munkádra, hisz hamarosan a feleségem és gyermekeim anyja leszel– cirógatta meg Salmo kedvese arcát gyengéden, - nem szeretném, ha továbbra is a plébánián dolgoznál.
- Szerelmem, úgy vélem, ezt már egyszer kitárgyaltuk, és akkor beleegyeztél, hogy a hivatásod megszakadásáig veled dolgozzak – mondta Heather kisvártatva.
- Én a helyedben nem ellenkeznék a párom akaratával – mondta egy hang az ajtóban állva. A szerelmesek ekkor a hang irányába tekintettek, majd kedvesen elmosolyodtak, ugyanis annak tulajdonosaként Lionel atyát vélték felfedezni. A fiatal pap épp bibliakört jött tartani a parókiára kettőtől, de mivel még volt bő egy órája az óra kezdetéig belátogatott az irodára a jegyespárhoz. Liliana a héten szabadnapot kapott, ezért egy új takarító hölgy mutatta meg neki az utat, mikor megérdeklődte, hol találja őket, aki hétfő óta helyettesítette a lányt távolléte alatt. Lionel kedvesen megköszönte a segítséget, majd az útbaigazításnak híven elsétált az irodához.
- Szervusz, Lionel atya! – Köszönt Salmo vidáman, továbbra is menyasszonyát ölelgetve. – Mi járatban errefelé?
- Szervusztok! – köszöntötte Lionel kollégáját és annak párját. – Megkértek, hogy tartsak bibliaórát kettőtől, de még van addig durván egy órám, ezért kihasználtam a lehetőséget és jöttem meglátogatni benneteket; plusz megtudni, hogy vagytok édesanyád megalázó karácsony előtti viselkedése után.
Erre Salmo elengedte kedvese derekát, megfogta balját, majd óvatosan Lionel atya felé nyújtotta, amelyen megcsillant a gyűrűsujjára húzott fehérarany gyűrűn a melengető téli napsugár. A pap először teljesen elképedt a látottakon, majd elismerően megjegyezte:
- Hűha… hát gratulálok nektek! Kívánom, hogy legyetek nagyon boldogok együtt!
- Köszönjük, Lionel! – mosolygott Heather, miközben vőlegénye ujjait ujjai közé fonva megfogta a kezét.
- Rátok fér már az igazi boldogság azután, amilyen lejárató kampányt rendezett Elisabeth asszony tavaly, csak mert merted felvállalni azt, hogy igenis Heather életed párja, és nem a hivatásod a legfontosabb számodra, Salmo atya – ült le Lionel atya az egyik székre kollégáját pásztázva.
- Igen – nézett bele Salmo lágy mosolyt ötlve arcára kedvese szemeibe. – Évekkel ezelőtt, pappá szentelésem alkalmával szentül meg voltam győződve arról, hogy az igazi boldogságot számomra az az út jelenti, melyen aztán évekig jártam. Úgy éreztem, hogy Isten szolgálata és annak a puszta gondolata, hogy csak a hivatás és az azzal járó kötelezettségek léteznek, és mindig eszerint próbáltam élni, tudomást sem venni férfi mivoltomról. Mindenki felé azt sugalltam, én vagyok Salmo Kozuk atya, és bárhol teljesítek is szolgálatot, minden településen úgy kell szólítaniuk: atyám vagy plébános úr.
- Ezt követeltem ettől a rendkívüli és angyali teremtéstől is, aki attól a perctől fogva, hogy megismertem, fényt hozott az egykor monoton hétköznapjaimba. Olyan fényt árasztott szét szívemben, lelkemben, melyhez foghatót évek óta most érzek újra. Ez a csodálatos fény maga a szerelem, amelyet hosszú ideig képtelen voltam beismerni és felvállalni előtte és saját személyem előtt, mert kötött az eskü, amelyet egyházunknak tettem le, s fogadtam meg, hogy megtartom mindenáron is. Mindössze másfél évvel ezelőttig tartottam is, ugyanis akkor megtört a jég, és fél év kitartó küzdelem után sikerült meghódítanom azt a hűen szerető szívet, mely azelőtt haraggal, elutasítással, makacssággal és konoksággal volt telve.
- Heather megtanította nekem már a kapcsolatunk kezdetén, hogy elsősorban férfi, aztán lelkész vagyok, és igenis tudok még szerelemmel szeretni, hiába tagadom. Neki köszönhetően jöttem rá, hogy a valódi boldogságot az a mérhetetlenül erős, tiszta és őszinte, mindent elsöprő szerelem jelenti, amely azóta egyre hatalmasabb tűzzel ég, szinte felperzseli szívemet és lelkemet.
- Hallom, tegnap délelőtt megint itt járt Elisabeth asszony és ismét belekötött Heatherbe – tért a tárgyra Lionel.
- Ez így igaz – bólintott Salmo, miközben megsimogatta kedvese kézfejét hüvelykujjával. – Heather épp a havat takarította a parókia előtt, amikor megjelent, és anyám nem hagyta szó nélkül a köztünk pár napja létrejött jegyességet. Sajnos szem-és fültanúja voltam az egész mű balhénak, és akkor telt be a pohár, amikor újra kezet emelt rá, és meg akarta ütni, csak mert megvédte előtte kapcsolatunkat.
- Összevissza hadovált minden marhaságot – egészítette ki Heather vőlegénye mondandóját, - hogy Salmo csak játszik velem, nem szeret, és csakis a hivatásának akar élni, nem velem. Sőt, amikor jól megmondtam neki a magamét, akkor kijelentette, hogy addig nem fog nyugodni, amíg el nem választja tőlem Salmót. Szinte tajtékzott, mikor elzavartuk innen.
- Jézusom! – hüledezett Lionel elkerekedett szemekkel. – Ennek az asszonynak nincs ki a négy kereke! Már megbocsáss Salmo atya, hogy ezt mondom, elvégre mégis csak az édesanyádról van szó.
- Ne kérj bocsánatot, hiszen ezt azóta jól tudom, amit karácsony előtt művelt – mondta Salmo komolyan. – Akkor megalázott a híveim előtt, és mindenki azzal volt elfoglalva, hogy pap létemre boldog kapcsolatban élek az én kicsi szerelmemmel. Heather hálaadás napján fel is lépett védelmemben a közösség előtt, és szerencsére azóta nem történt ilyen eset.
- Gondolom, nagyon kiborultál az incidens hallatán.
- Igen, rettenetesen feldühített édesanyám viselkedése, sőt ez által vezényelve el is mentem Vácra és jól kiosztottam – mesélte Salmo a történteket, - majd megmondtam neki, hogy ha tetszik neki, ha nem is, feleségül kérem és veszem Heathert. Ekkor fogadtam meg végérvényesen is, hogy soha senkinek és semminek nem fogom engedni, hogy közém és Heather közé álljon.
- Jól tetted – mondta elismerően Lionel. – Ne is engedd, hogy bárki és bármi elválasszon benneteket egymástól, elvégre nagyon nehezen tudtad csak megbékíteni és meghódítani a szívét! Hosszú időbe telt, míg mindketten rájöttetek, jobb, ha bevalljátok egymásnak az igazat egymás iránt táplált, valódi érzéseitekkel kapcsolatban, és adtok esélyt a köztetek már régóta égő igaz szerelemnek, amely tényleg mindenen átível. Megérdemlitek a boldog közös életet, és azt, hogy minden olyan tényező ellenére, mely válaszfalat állít közétek, harmonikus párkapcsolatban élhessetek, mert látszik, hogy egymásnak szánt a sors is titeket.
- Köszönjük a jó kívánságokat! – mosolyodtak el a szerelmesek.
- Nos, azt hiszem, én most megyek, mert lassan két óra – pillantott rá Lionel atya az órájára.
- Rendben, menj csak! – Mondták a szerelmesek. – Szervusz, Lionel atya!
- Szervusztok – köszönt el Lionel atya a pártól, majd útnak indult az imaterem felé, ahol már várta az összegyűlt közösség, hogy megtarthassa a karácsony utáni első bibliaóráját.
