Segítő szándék 1. rész – Lionel atya ajánlata

Miután megtudta, hogy menyasszonya az első közös gyermeküket várja, Salmo az elkövetkező napokban nagy örömmel vetette bele magát a különböző egyházközségi programok szentmiséinek megtartásába, melyeket a környező falvak plébánosai szerveztek a hívői közösségeik részére. A pap annyira boldog volt, hogy szinte madarat lehetett vele fogatni, melyet sok hívő észre is vett rajta. Több alkalommal a rendezvényekre magával vitte menyasszonyát is, akit meglepve mértek végig az emberek, bárhová vezetett útjuk. A férfit vizslató tekintetek különösebben nem érdekelték, sőt sokak megrökönyödésére bátran vállalta, hogy az a lány, akivel egymás kezét fogva sétálgatnak a felállított sátor asztalai között, s akinek a tömegből többen felfedezték az ujján a fehérarany karikát, a menyasszonya, akivel ráadásul szülői örömök elé néznek, amelynek a várandós lány nagyon örült. Bár a vallási körök egyáltalán nem voltak elragadtatva attól, hogy Salmo szemrebbenés nélkül felvállalja egykori alkalmazottjával folytatott románcát, egyre több közösségi programra elvitte, sokszor még a hittanos táborba is vele tartott felügyelni a kicsiket, melyet Heather nagyon élvezett. A gyermekek valósággal körül rajongták a várandós lányt, és azt kérték a lelkésztől, máskor is vigye el köreikbe őt, mert nagyon megszerették a kedvessége és gyermekközpontú viselkedése miatt.

Április elején, amikor Heather terhessége második hónapjába lépett, Salmo elvitte nőgyógyászhoz, aki ultrahang vizsgálatnak vetette alá az ifjú menyasszonyt, és biztosította afelől a boldog párt, hogy a kicsi rendben fejlődik, egészséges magzat. Heather, bár párja nem túlzottan örült döntésének, továbbra is az irodán dolgozott Karolinával terhessége alatt, és megpróbálta csak minimálisan kivenni részét az ottani sürgés-forgásból. Kóka plébániai vezetője, Lionel atya rendszeresen meglátogatta őt szabadidejében, és a lány felhozta neki az ötletet, hogy szeretné, ha születendő gyermekének ő lenne a keresztapja, amit rendkívül megtisztelőnek tartott a fiatal plébános.

- Alig hiszem el, hogy hamarosan anyuka lesz belőled, Heather – ujjongott Lionel egyik kirándulásuk alkalmával, amikor is Gödöllőn sétálgattak az egyik parkban, és közben fagylaltot eszegettek. Az időjárás áprilishoz képest kellemesen meleg, napsütéses volt, és szinte mindenki rövid ruhában járkált. Heather ekkor púderrózsaszín lenge dresszt és telitalpú, enyhén magas sarkú szandált viselt, haja pedig egyfajta lenge palástként omlott vállaira. Hasán már egy kicsit meglátszott várandóssága, de csak egy pici dudor emlékeztette őt és Lionelt, hogy hamarosan anyai örömök elé néz. Nőgyógyásza szeptember végére, október elejére írta ki őt szülni, de meghagyta, hogy lehet, még egy kicsit később fog megszületni majd a magzat.

- Igazából nekem is felfoghatatlan, de mégis csodás anyaságom tudata – mosolygott Heather gyengéden, - de szerencsére mellettem van az a férfi, akiről mindig is álmodtam, és mindenben segít, ahogy ezt ideje engedi.

- Látni Salmón, hogy még jobban a tenyerén hordoz téged azóta, hogy tudja, apuka lesz belőle hamarosan – értett egyet Lionel atya, miközben fagylaltját eszegette, - és konkrétan fittyet hány minden ellenvetésre, ami kapcsolatotokat éri nap mint nap.

- Igen, de sajnos a legszomorúbb mindenekelőtt, hogy az édesanyja nem hajlandó kibékülni a tudattal, hogy nagymama lesz hamarosan – mondta Heather komolyan. – Február elején, amikor megtudta, hogy babát várok Salmótól, óriási botrányt csinált a plébánián, a hír hallatán, és ennek tetejében ismét jól megrigált.

- Ezt eddig nem is mondtad – nézett rá Lionel a lányra kerekre nyílt szemekkel.

- Mert nem volt rá alkalmam, mivel neked is sok dolgod volt az elmúlt időszaban, és nem akartalak ezzel is terhelni. Viszont visszatérve az esetre, Salmo új alkalmazottja, Karolina Wögel, és a legjobb barátnőm, Liliana egyenként a védelmemre kelt, és mindketten kiosztották őt rendesen – magyarázta Heather a történteket. – Elisabeth ezután még egyszer nekem feszült, és újabb marhaságokat hordott össze, majd szitkozódva elvonult.

- Durván idióta egy asszony, nem mondom – rázta a fejét Lionel.

- Tudod, a legrosszabb az egészben az, hogy továbbra is azon fáradozik, hogy pokollá tegye a közelgő közös életünket – horgasztotta le Heather a fejét szomorúan.

- Figyelj! – emelte fel Lionel a lány állát. – Nem fog tudni keresztbe tenni nektek, mert Salmo mindent elkövet, hogy távol tartsa tőletek az anyját. Főleg most, hogy Isten megajándékozza nagy szerelmeteket egy csodás lénnyel, az ebből az érzésből fogant gyermekkel.

- Tudom, hiszen erről már a kapcsolatunk közel két és fél éve alatt rengeteg alkalommal biztosított – mondta Heather komolyan.

- Nézd, ha szeretnéd beszélek én a vénaasszony fejével – ajánlkozott Lionel kedvesen.

- Megtennéd? – mosolyodott el Heather.

- Tudod, hogy számíthatsz rám – bólintott a pap. – Meg szeretnék tenni minden tőlem telhetőt, hogy elháruljon végre minden szürke felleg a fejetek fölül.

- Köszönöm, Lionel – ölelte meg Heather jó barátját.

*

Heather a Lionel atyával töltött kellemes kiruccanása után boldogan tért vissza a plébániára. Salmo épp a két szárnyra nyitott hatalmas tölgyfaajtóban állt és cigarettázott, amikor meglátta leparkolni kollégája autóját a parókia előtt, így hát odasietett a járműhöz, és segített kiszállni várandós menyasszonyának az anyósülésről. Lionel atya örömmel konstatálta, hogy paptestvére milyen szeretetteljesen és gyengéden bánik a lánnyal, majd miután kiszállt az autóból, odasétált és köszöntötte a boldog leendő apukát és beszélgetésbe elegyedett vele. Salmo, hogy négyszem közt tudjon beszélgetni Lionellel, megkérte Heathert, menjen be a hűs levegőjű épületbe, majd ő is követi, ha megbeszélte a pappal, amit kettejük közt szólva szeretett volna lerendezni vele.

- Lionel atya, őszintén szólva azért küldtem be Heathert az épületbe, mert szeretnék neki egy meglepetést adni a nyáron tartandó esküvőnkön – kezdte mondanivalóját a férfi, amint sétára indult kollégájával a parókia kertje felé.

- Hallgatlak, Salmo – mondta kíváncsi arcot vágva az.

- Szeretném, ha amellett, hogy téged választott születendő gyermekünk keresztapjának, te adnál össze minket az egyházi szertartáson – tért a tárgyra Salmo.

- Igazán megtisztelsz kéréseddel – mosolygott a fiatal pap, - és szerintem ez lesz tőled a legszebb ajándék számára, amellett, hogy a feleséged lehet, hogy felkérsz erre a nemes feladatra.

- Azért is gondoltam rád elsősorban, mert nagyon közel állsz hozzá, mint pap és ember – mosolygott Salmo is, - és szerintem ez lenne a legbölcsebb döntés részemről, ha megkérnélek az esküvő lebonyolítására.

- Köszönöm a bizalmadat! – köszönte meg Lionel kollégája nagylelkűségét. – Másfelől azért is szálltam ki az autóból, mert a kirándulás alkalmával elmondta Heather töviről hegyire mindazt, ami február elején közte és édesanyád között történt. Őszintén szólva nagyon megbotránkoztató számomra az, hogy ennyire ellenzi a kapcsolatotokat, és mindenáron a hivatásodhoz akar láncolni még úgy is, hogy te már hamarosan családot alapítasz.

- Igen, ez számomra is szomorú – mondta Salmo, amikor leültek a kertben álló egyik padra. – Amióta együtt vagyok Heatherrel folyamatosan megkeseríti kapcsolatunkat, sőt elég erőteljesen bántalmazza is őt.

- Mesélte délelőtt, ahogy azt is, hogy amint megtudta, babát vár, ismét balhét rendezett a parókián.

- Ez így van. Liliana és Karolina beavatott a részletekbe nemrég. De szerencsére nem lett semmi baja a sem magzatnak, sem pedig Heathernek.

- Meg kell hagyni, azért a menyasszonyod elég kemény teremtés, és vehemens is, ha a kapcsolatotokról van szó – mosolygott Lionel atya. – Elmesélte, hogy jól kiosztotta édesanyádat a perpatvar napján. Viszont szeretném, ha hozzájárulásodat adnád ahhoz, hogy mint lelkivezető, beszélhessek a fejével, és megpróbáljam megértetni vele, hogy próbálja megszokni a kialakult helyzetet.

- Gondoltam már régebben is arra, hogy megbízlak ezzel a feladattal, kolléga – bólintott Salmo. – Jól is tetted, hogy felajánlottad segítségedet.

- Figyelj! Ezt a szívességet leginkább azért teszem, mert Heatherrel évek óta nagyon jó kapcsolatot ápolok, és szívemen viselem sorsát, amióta ismerem. Másrészt pedig szeretném, ha boldog házasságban élhetnétek együtt, és ugyanilyen boldogsággal viseltetnétek családalapításotok iránt is. Ahogyan őt is biztosítottam erről, számíthattok rám, és minden tőlem telhetőt igyekszem megtenni azért, hogy elháruljanak a gondok fejetek a fölül. – ecsetelte a tényeket Lionel atya. Erre a két pap lassan felállt a padról, majd a főbejárat felé vette az irányt, ahol elköszöntek egymástól, majd Lionel még egyszer megköszönte, hogy Salmo őt választotta az egyházi esküvő celebrátorává, beszállt autójába, aztán elhajtott. Salmo boldog mosollyal ajkát tért vissza a plébániára, ahol útja egyenesen az irodára vezetett. A helyiségben épp traccspartit tartott Heather Lilianával és Karolinával a délelőtti kiruccanásáról. Heather elmondta a két lánynak, hogy nagyon jól érezte magát a kirándulás alkalmával, és azt is, hogy még a kiruccanás előtti napon felkérte Lionel atyát, legyen ő a születendő gyermeke keresztapja. Salmo ekkor sejtelmes mosollyal megállt az ajtóban és elgondolkozott azon, amit kollégájával beszéltek a kertben. Lelki szemei előtt elképzelte, mekkora örömet fog szerezni azzal kedvesének, ha eljutnak a lakodalom napjához, hogy Lionel atya fogja majd őket összeadni is, és ezt konstatálva magában végül úgy döntött, visszavonul szobájába, ahol várták őt az aláírandó dokumentumok a napról.

Eközben Heather befejezte a csivitelést barátnőivel, majd lassan jegyese szobája felé vette az irányt, amelynek ajtaján bekopogott. Salmo kedves mosollyal ajkán odasétált szobájának ajtajához, majd lágyan átölelte és megcsókolta kedvesét.

- Miről beszélgettetek Lionellel? – kérdezte a lány, amint párja kezét fogva besétált annak szobájába.

- Csak arról, hogy engedélyt kért tőlem abban, hogy beszéljen édesanyámmal az irántad mutatott viselkedéséről – mosolygott Salmo. – Másrészt majd az esküvőnkön szeretnék egy meglepetést adni neked, amiben segítséget kértem tőle.

- Igazán? Éspedig mifélét? – kérdezte Heather kábán, miközben párja nyaka köré fonta kezeit.

- Ha elárulom, nem lesz meglepetés – csókolgatta Salmo menyasszonya ajkait.

- Kip-kop! Bejöhetek? – kérdezte egy hang a hálószoba ajtajában állva.

- Gyere csak Karolina! – pillantott az ajtó felé Salmo vidáman. Karolina a napi határozatokat vitte be éppen aláírni a paphoz, amikor a szobája ajtaját teljesen kinyitva találta, így úgy döntött, bekéredzkedik hozzá az iratokkal. - Mit hoztál? – érdeklődte később az iratköteget kémlelve.

- Csak néhány intézkedés határozatát hoztam be aláírásodat kérni rájuk – mosolygott Karolina a boldog párt figyelve. – Ha zavarok, szólj nyugodtan, majd visszajövök később!

- Nem, Karolina, nyugodtan tedd le az asztalomra, máris aláírom őket – engedte el Salmo kedvesét, majd sétált oda íróasztalához, ahol elővett egy tollat, és rákanyarította aláírását valamennyi papírra.

- Köszönöm, már itt sem vagyok! – mondta Karolina, majd kezében az aláírt papírokkal sarkon fordult, és kisétált az irodára. Salmo eközben visszasétált kedveséhez, akit ismét lágyan átölelt, és gyengéd csókolózásba kezdett vele a hálószobájának közepén állva.