Szívszorító vallomás

Az irodaajtó előtt zokogó Salmóra Liliana talált rá nem sokkal a reggeli irodaidő vége előtt. Egy hívő mondta még aznap a takarító leánynak a templomban, miközben a padokat takarította, hogy Salmót nem látták a reggeli misén, és aggódnak érte, mi lehet vele. Liliana ennek hallatán úgy döntött, kezébe veszi a dolgokat, és megkeresi a plébánost, hogy mégis miért nem tartotta meg a szentmisét. Mi oka van a mulasztásnak, amiért a kókai paplak vezetőjének, Lionel atyának kellett jönnie helyettesíteni őt. Amint azonban meglátta az ajtó előtt felhúzott térdekkel könnyező főnökét, egyből tudta, hogy nagy a baj, méghozzá annyira, hogy Salmo nem tudott azóta sem felocsúdni fájdalmából. Tudta, ugyanis, hogy nem merte elmondani Heathernek, amit iránta érez, vagy, ha mert is volna előtte színt vallani, száz százalékra vehető, hogy Heather kirakta a szűrét az irodáról, hiszen nyilvánvalóan feldühítette őt, mint az állásinterjú alkalmával is, amikor eljött hozzá a telefonhívást követően, hogy megbeszéljék, mi-merre és hány méter. Azon a napon, amikor Heather először lépte át a parókia küszöbét, nyár felé járt az idő, egészen pontosan május ötödike volt. A lány egy mályva színű blézert, hófehér blúzt, magas és kockasarkú hússzín lakkcipőt, és mindennek kiegészítéseképp hasonló színösszeállítású, nem túl kirívó színezetű sminket viselt. Haját két oldalra feltűzte, hogy rakoncátlankodó elülső tincsei ne lógjanak szemébe az állásinterjú alkalmával. Salmo-t már önmagában véve ez az elegancia, melyet mutatott felé a lány, teljesen megbabonázta, sőt inkább még jobban levette a lábáról.

- Nos, az irodán a havi számlák adminisztrációjával, miseszándékok összeírásával, egyéb adminisztrációs tevékenységgel kellene foglalkoznod mindamellett, hogy a püspököt is fogadni kell kéthavonta, ha ellátogat hozzánk… - ecsetelte a főbb feladatokat, miközben szeme sarkából kendőzött érdeklődéssel pásztázta a mellette sétáló, szerinte eme kellemes színű összeállításban is kifejezetten gyönyörű leányt.

- Tudom, tudom: kávét főzni, felszolgálni – mondta Heather szemeit forgatva. – Egy szóval olyan munkaerőt keresel, aki mindezeket egybe véve egy tökéletes titkárnővé lehet számodra.

- Iiigen – mondta Salmo meglepve. – Továbbá lehetőséget adok leendő munkatársamnak, hogy a parókia vendégszobájába költözzön, és a plébánián lakhasson, hogy az esetleges napi beutazgatástól megkíméljük őt.

- Megtekinthetném a szobát? – kérdezte egy árnyalattal higgadtabban a lány.

- Persze – mondta Salmo, majd az utat mutatva udvariasan előre engedte Heathert. – Erre tessék!

A szoba felé vezető úton alig szóltak egymáshoz. A férfi gondolataiba merülve méregette az előtte méltóságteljes léptekkel haladó leányt. Heather, mint akinek a nyakába egy dézsa jeges vizet öntöttek, s megérezte volna, hogy a mögötte haladó atya méregeti, hirtelen megállt, majd megperdült tengelye körül, és megkérdezte:

- Elárulnál nekem valamit?

- Mit szeretnél tudni? – kérdezett vissza a pap lágy mosollyal.

- Mi a fészkes fenéért bámulsz engem szakadatlanul? – lépett közelebb Heather a lelkészhez.

- Csak bátorkodom megjegyezni, hogy nagyon… csinos vagy… ma – közelítette meg Salmo a meglepett lány ajkait.

- Teee… - suhintotta pofon visszakézből Heather az őt megcsókolni szándékozó papot. – Mit képzelsz magadról mégis csak? Elment az eszed?

- Miért? – kérdezte arcát fogva Salmo.

- Hogy veszed a bátorságot arra, hogy megkörnyékezz? – fortyogott Heather magából kikelve.

- Ne haragudj, többet nem fordul elő! – mondta elszontyolodva a pap. - Elvesztettem a fejemet.

- Nem is ajánlom, mert ellenkező esetben odakézből is pofon tekerlek. Megértetted? – fenyítette be Heather a papot.

- Értettem – bólintott az atya. – Apropó, a szoba a folyosó végén lesz, ha még szeretnéd szemügyre venni.

- Igen, szeretném – fordult meg Heather, majd útnak indult, nyomában Samlóval az említett lakosztály felé.

- Íme, a szoba – mondta végül Salmo, amint odaértek a helyszínre. Heather itt ismét paprikára vált arccal megfordult, és szinte tajtékozva odaszólt valami kurtát, mivel a szoba, amit felkínált neki a pap, szinte pontosan az övé mellett helyezkedett el, majd elviharzott a plébániáról. Salmo akkor is, és jelenlegi helyzetében is teljes letargiában volt, de mostani szituációjában talán még fájdalmasabban érintette a lány lobbanékonysága, mint korábban. Mikor Liliana odaguggolt mellé, alig érthetően csak annyit mondott:

- Elvesztettem őt… végleg.

- Honnan szeded ezt a butaságot? – kérdezte Liliana.

- Nemrég nagyon összeveszett velem, és elküldött a fenébe – szipogott az atya. – Gyűlöl engem, megvet, mert évekkel ezelőtt megbántottam… méghozzá mélységesen.

- Salmo – nyújtotta oda a kezét Liliana szomorkodó főnökének, - Heather nem vet meg téged, csak fáj neki mindaz, amit tettél anno. Lelkileg összetörted őt, mert nem hallgattad meg, hanem elfutottál előle és az iránta táplált érzéseid elől.

- Tudom, Liliana – bólintott Salmo-, hogy gyáva voltam. Viszont, amikor idejött volna dolgozni, akkor először megpróbáltam tudtára adni, mennyire szeretem őt, de visszakézből pofon vágott. Most én vagyok abban a helyzetben, amibe ő került miattam hosszú évekkel ezelőtt. Akkor én voltam kegyetlen vele, most visszakaptam a pofont… ráadásul több ízben.

- Gyere! – segítette fel Liliana az összetört papot a földről, majd bekísérte a szobájába. – Feküdje le szépen, és pihenj! Teljesen ki vagy borulva a barátnőm viselkedése miatt. Majd beszélek vele, hogy ne bánjon így veled, mert neked ez mérhetetlenül fáj. Rendben?

- Rendben – csalt egy komor mosolyt az arcára Salmo.

*

Liliana a Salmo-nak tett ígéretéhez híven még aznap megpróbált beszélni barátnőjével, miért olyan tapintatlan és elutasító, már-már zsarnoki a férfival, amiről az hallani sem akart. Érezte ugyanis, ha ezt az álarcot levetkőzi magáról, könnyen rájöhet főnöke mind arra az érzésre, melyeket valójában iránta táplál, ezért inkább úgy döntött, jobb, ha egy ideig lelkileg ott bántja meg a lelkészt, ahol a legjobban fáj neki, nem törődve azzal, hogy eme utálatos viselkedéssel mérhetetlenül összetöri a fiatal pap szívét és lelkét, melyekben féktelen szerelem, vágy él benne aziránt, hogy egyszer is hozzá érjen, megcsókolja vagy szimplán csak megszeretgesse őt.

- Miért vagy ilyen rideg és agresszív Salmo atyával, Heather? – kérdezte Liliana, amikor elkapta a lányt a folyosón. Heather épp reggelizni indult, amikor egymásba botlottak barátnőjével, ám a feltett kérdés hallatán szörnyen ideges lett, és lépteit felgyorsítva igyekezett látótávolságon kívül tudni a megszeppent lányt, amikor az ecsetelte neki, hogy Salmo mennyire szenved a kialakult helyzet miatt.

- Nem akarok veled erről a témáról beszélni, kérlek hagyj békén! – robogott el a konyha irányába Heather, kerülve a válaszadás lehetőségét.

- Heather, kérlek, ne térj ki a válaszadás elől! – szólt az előle dühösen kitérő barátnője után Liliana. – Azt kérdeztem, miért vagy ilyen lekezelő Salmo atyával? Miért bánsz úgy vele, mint egy darab ronggyal, vagy lábad kapcájával?

Heather megállt a konyha ajtajában, majd annak kilincsét markolászva, torkában hatalmas gombóccal felelt:

- Mert nem fedhetem fel előtte valódi érzelmeimet.

- Tessék? – hüledezett Liliana. – Ezzel azt akarod mondani, hogy…

-Jól hallottad, Lili – fordult meg Heather, - már tíz éve menthetetlenül szerelmes vagyok Salmo Kozuk atyába, s mindemellett a régi sérelmeimet sem tudtam még elengedni, melyeket okozott. Pedig mit megadnék azért, hogy elmondhassam neki, mennyire szeretem! Édes Istenem, mit megadnék!

- És mivel mélységesen megbántott, ezért úgy látod jónak, ha lelkileg meggyötröd őt, eltiprod, mint egy utolsó mocskot – sétált oda Liliana barátnőjéhez-, pedig hidd el, nincs értelme bántanod.

- Lili, hosszú évekkel ezelőtt a legnagyobb szükségemben hagyott megamra. Miatta tértem le a katolicizmus útjáról, mert annyira összetört, hogy teljes mértékben kiábrándultam akkori vallásomból, és bánatomban másik vallásra tértem át. – fogta meg barátnője kezét Heather zokogva. – Amikor meghalt az édesapja, én mellette álltam, lelki támaszt nyújtottam neki a gyászidő elején. Bár megtiltotta, elmentem a temetésre is, hogy mellette legyek, és kibukott belőlem aztán hogy számomra „sokkal több, mint egy egyszerű barát”, de azt mai napig képtelen volt felfogni, hogy bátyámként szerettem kezdetben. Azt viszont mindmáig nem merem bevallani neki, hogy még annál is többet jelent nekem.

- Hmm… - sétált be a konyhába Liliana barátnője kezét fogva, amint az kinyitotta az ajtaját, - így már érthető, miért bántod őt. Azt akarod, hogy érezze a neked egykoron okozott fájdalom súlyát, és jöjjön rá, hogy mit is akar tőled valójában, s mit akart régebben.

- Tudom, nem helyén való ez a kijelentés, de én megfogadtam, hogy megbosszulom mindazt a sérelmet, amit átéltem miatta – mondta Heather elszántan. – Látni akarom, ahogy összetörik a lelki fájdalom súlya alatt, amit a távolságtartásom, és lekezelő viselkedésem okoz neki. És most lám, megtörtént. Szegény Salmo Kozuk atya mártírkodik, mert összetört, szenved. Hát úgy kell neki.

- Ejnye, te lány – ingatta a fejét Liliana cöccögve. – Ordít rólad, hogy valójában a legjobban arra vágysz, bárcsak magához ölelne, forrón megcsókolna, és füledbe súgná, „szeretlek”. De mondok neked valamit: ő jobban sóvárog érted, mint te hinnéd.

- Mi? – kerekedtek el Heather szemei a döbbenettől.

- Jól hallod – mondta Liliana. – Salmo atya is teljesen odáig van érted már évek óta, de olyan fafejű és makacs volt eleddig, hogy még saját magát is megkövezte volna legszívesebben azért, mert szeretni mer egy nőt, akit valójában tilt tőle a hivatása.

- Ez nem lehet – ült le Heather remegő térdekkel az étkezőasztal mellé egy székre.

- Pedig így van – bólogatott Liliana. – Délelőtt az egyik hívője érdeklődött, mikor a templomban takarítottam a padokat, mi történt vele, mert a szomszédos település plébánosa jött misét mondani. Már akkor tudtam, hogy valami nagyon nem stimmel, mert Salmo mindig kötelességtudóan betartotta a rá bízott feladatokat, szinte tűpontosan ment misézni is. Úgy döntöttem, megkeresem őt. Déltájt, amikor a délelőtti irodaidőnek vége lett, találtam rá az iroda előtt, kiborulva, zokogva. Elmondta, hogy egyszerűen nem tudott veled normális hangnemben beszélgetni, mert felháborodtál érdeklődő magatartásán, és kidobtad az irodából. Azt mondta, érzi rajtad, hogy szívedből gyűlölöd, megveted.

- De ez nem igaz – fakadt sírva Heather ismét. – Nem tudom őt gyűlölni, vagy megvetni, mert a szívem kizárólag az övé. Egyszerűen csak iszonyú mérges vagyok rá, és emiatt éltet a bosszúvágy.

- Nem lenne egyszerűbb elmondanotok egymásnak, mit éreztek a másik iránt? – vetette fel az ötletet Liliana.

- Nem – válaszolta Heather fejét fogva.

- Miért? Mitől tartasz? – kíváncsiskodott Liliana.

- Mert akkor ismét környékezgetne, körbe udvarolna… úgy istenigazán, és erre még nem vagyok felkészülve – ingatta a fejét Heather. – Félek, hogy a szerelem érzése annyira a hatalmába kerítené, hogy még jobban elhanyagolná a kötelezettségeit, és ezt nem akarom.

- De azzal tisztában kell lenned, hogy számára te mindig is a legelső helyen fogsz állni, mert, mint mondtam, fülig szerelmes beléd – ült le Liliana is. – Ha engednéd neki, hogy legalább megbékítsen, neked is könnyebb lenne az életed, és ő se érezné magát rosszul, nem lenne zavarban, ha a közeledben tartózkodik. Kérlek, vedd fontolóra, és ne hagyd, hogy mély depresszióba zuhanjon, mert onnan sem a püspök, sem más kollégája, de lehet, még mi sem fogjuk tudni kibillenteni!