Adele pár nappal a sógornőjével folytatott viszály után is mindent elkövetett, hogy elválassza bátyját annak hőn szeretett várandós feleségétől, Heathertől. Bár édesanyja, Elisabeth könyörögve kérte, ne bántsa Salmo boldog házas életét, a lány nem hallgatott anyjára, sőt kieszelt egy aljas tervet, amivel végérvényesen elválaszthatja hőn utált sógornőjét Salmótól. Tervének megvalósításával azonban addig várt, míg bátyja és Heather házassági évfordulóját ünnepli, mely pontosan Salmo harmincnegyedik születésnapján köttetett nény évvel ezelőtt. Ez alatt a boldog család a férj harmincnyolcadik születésnapját készült megünnepelni. Heather már korán reggel felkelt és nekiállt tortát sütni, hogy mire párja felébred, fel tudják köszönteni lányával. A kis Atina természetesen, amiben tudott, besegített édesanyjának, aki élvezte az apró, ámde szorgos kezek segítségét. Ténykedésüket azonban nem sokáig tudták eltitkolni a boldog családfő elől, mert a sülő édesség illata csakhamar lecsalta a konyhába, ahol Atina, amint meglátta belépni az ajtón, egyből a karjai közé ugrott. Salmo felkapta kislányát, aztán odasétált vele a konyhapulthoz és mosolyogva megkérdezte mosogató feleségét:
- Mi ez a fenséges illat, szerelmem?
- Titok – fordult meg az asszony mosolyogva. – Jó reggelt, édesem!
- Jó reggelt, egyetlenem – tette le Salmo kislányát a földre, majd hozzá fordult: - Menj szépen játszani a szobádba Selenához!
- Oké, apuci! – szaladt ki Atina a konyhából kettesben hagyva szüleit. Eközben Salmo megkerülte a pultot, odasétált feleségéhez, és gyengéd puszit nyomtak egymás ajkaira.
- Segíthetek a mosogatásban? – kérdezte Salmo mosolyogva.
- Ha segítesz, akkor egyből rájössz, min szorgoskodtunk Atinával korán reggel – nevetett Heather.
- Szóval – fordította szembe magával Salmo feleségét, majd ravasz vigyorral ajkán fogta és felültette a konyhapultra, mikor az végzett a mosogatással, - azt állítod, titok, hogy mit sütsz a sütőben.
- Igen – mondta elvarázsolva Heather.
- Milyen nap van ma? – kérdezte Salmo feleségét gyanakvóan, miközben gyengéden cirógatta arcát.
- Vasárnap – mosolygott az asszony.
- És hányadika? – faggatózott tovább Salmo, miközben forró csókot nyomott felesége ajkaira.
- Szeptember 3-a, életem. Ma van a negyedik házassági évfordulónk – ölelte magához Heather az őt szeretgető férjét, - és a születésnapod is egyben.
- Tényleg? – kapta fel a konyhapultról Salmo feleségét.
- Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, hogy pontosan ezen a napon kötöttünk házasságot négy évvel ezelőtt! – kacagott az asszony.
- Hú, már el is felejtettem – nevetett a férfi is, mikor letette asszonyát a földre, majd ismét forró csókot váltottak egymással. Ez alatt a férfinek szánt sütemény lassan elkészült. Heather kinyitotta a sütő ajtaját, majd kiemelte sütőkesztyűk segítségével a tűzforró tortaformát és férje felé mutatta az elkészült édességet: - Boldog szülinapot, szerelmem!
- Köszönöm szépen, életem! – mondta Salmo vidáman. – Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes háziasszony az én drága szerelmem!
- Én se tudtam magamról – tette le egy tűzálló tálcára a tortát Heather. – Még életemben nem sütöttem tortát.
- Akkor most begyakoroltad, angyalkám – sétált vissza a pulthoz Salmo, majd ült le az egyik székre, feleségével szemben, aki elkezdte kidíszíteni a torta tetejét csokoládéhabbal.
- Hát, úgy vélem, nem árt gyakorolni a süteménykészítés mesterségét – mondta Heather mosolyogva, miközben újabb adag csokoládéhabot töltött a habzsákba. Salmo mosolyogva figyelte, amit felesége a zsákból távozó habkrémmel betűket formál a torta közepére, majd hirtelen megfogta annak kazét, így az asszony kénytelen volt befejezni a süteménydíszítést.
- Nekem a legszebb születésnapi ajándékom nem ez a torta, amit ügyes kezeiddel díszítesz ki részemre, hanem az, hogy négy éve az én drága kicsi feleségem vagy, és a kislányomnak, Atinának pedig csodálatos édesanyja. Szeretlek, drága szerelmem!
- Én is téged, életem! – szorította meg Heather férje kezét, aki ezt követően óvatosan leszállt a székről, megkerülte a pultot, majd odament hozzá, átölelte és forró csókot nyomtak egymás ajkaira.
- Bravó! – tapsolt Adele a konyhaajtóban állva. – Mindjárt elhányom magam ettől a mézes-mázos nyali-falitól.
- Adele, - nézett fel Salmo vendégére továbbra is feleségét ölelgetve – te mit keresel itt?
- Á, semmit, csak gondoltam beugrom hozzátok, hogy felköszöntsem az én drága bátyámat harmincötödik születésnapján, és mit látok? – sétált oda az egymást ölelgető szerelmesekhez A lány. – Épp egymásba van feledkezve a gerlicepár.
- Most mi a bajod, Adele? – kérdezte Heather komolyan.
- Legalább ne játszanád itt a tökéletes feleség és háziasszony szerepét – mondta Adele. – A bátyám úgy vett téged nőül négy évvel ezelőtt, hogy a konyhaművészethez fikarcnyit sem értesz, most meg nyalizol neki egy vacak tortával?
- Fejezd be a feleségem szapulását, Adele! – rivallt rá Salmo összeszűkült szemekkel a párját piszkáló húgára.
- De, könyörgöm, nézz rá erre a kis cédára, bátyus! – ment oda a konyhapulthoz Adele tovább feszítve a húrt. – Olyan nőt vettél feleségül, aki jó, ha a gyermekneveléshez ért, meg ahhoz, hogyan hódítson el a hivatásából egy papot. Nyisd már ki a szemeidet, Salmo! Ez a nő nem hozzád való! Főzni sem tud!
- Most már elég legyen, te átkozott senkiházi liba! – engedte el Heather férjét, majd kerülte meg a pultot, és kapaszkodott bele sógornőjének hajába. – Megmondtam pár nappal ezelőtt, hogy ne provokálj, mert istenemre mondom, kicsinállak!
- Au, ez fáj! – sziszegte Adele könnyes szemekkel.
- Az engem egy cseppet sem érdekel, drága sógornőm, hogy mi fáj neked és mi nem – cibálta ki a lakásból Heather az őt hergelő sógornőjét hajánál fogva. – Most pedig, tudod, merre van a kapu, ugye?
- Igen – igazította meg ruháját és frizuráját Adele, mikor végre elengedte hajfonatát Heather, aki villámló szemekkel figyelte őt.
- Akkor elmész magadtól, vagy esetleg a hajadnál fogva vigyelek odáig? – indult meg Heather sógornője felé.
- Inkább magamtól megyek, te utolsó ribanc! – fordult sarkon Adele, de nem jutott el a kapuig sem, mert sógornője ismét rávetette magát, és hajánál fogva cibálta oda a kapuhoz, majd ennyit mondott: - Soha többé ne lássalak a házunk környékén, te kis hisztis liba! – Azzal kilökte a kapun és bevágta utána. Adele a benne fortyogó méreggel telve igazgatta meg frizuráját ismét, és elviharzott a ház területéről. Salmo eközben nem tért magához döbbenettől, mikor felesége belépett a konyhába és folytatni kezdte a torta kidíszítését.
- Nem gondoltam volna, hogy a húgom ennyire utál téged, édesem – mondta feleségét figyelve.
- Most te is szem-és fültanuja voltál a köztünk lévő látványos csetepaténak, szívem – tette le a habzsákot Heather a konyhapultra.
– A húgod tiszta nem normális. Mindig kitalál valamit, amivel alám tehet egy lapáttal, és felhergelhet.
- Azt hiszem, beszélni fogok vele, de sürgősen, hogy fogadja el a kész tényeket, hogy te és én már négy éve boldog házasságban élünk – mondta Salmo egy kávéskanalat babrálva kezével.
- Azt jól teszed, mert nem bírom elviselni az állandó szurkálódásait, szerelmem – kerülte meg Heather a pultot és ment oda férjéhez, aki átölelte derekát és lágyan megcsókolta ajkait. Heather ezt követően magához ölelte férjét, aki gyengéden simogatni kezdte a hátát megnyugtatásul. – Szeretlek, életem! – Puszilgatta később Salmo az asszony arcát gyengéden.
- Én is téged, Salmo! – mondta Heather mosolyogva.


- Az az átkozott céda! Az a kis hülye ribanc! – füstölgött Adele vacsora közben.
- Mi bajod van, lányom? – kérdezte Elisabeth mérgelődő leányát.
- Úgy teszel, mintha nem tudnád, anya! – fortyant fel Adele paprikásan. – Jártam a bátyámék lakásán, hogy felköszöntsem Salmót, de megint sikerült összerúgnom a port a kicsi feleségével.
- Megmondtam, hogy ne keresd a bajt magadnak, Adele! – ült le az étkezőasztalhoz Elisabeth. – Tudhatnád, hogy a sógornőd természete igen lobbanékony, ha a házasságáról és családjáról van szó, akkor pedig egyenesen életveszélyes ellenség számodra. Fogadd el a tényt, hogy Salmo őt szereti, és nem akart tovább Isten szolgálatában állni.
- Anya, az a nő egy senkiházi lotyó! – tette le kenőkését Adele a tányérjára. – A bátyám rettenetesen bele van bolondulva, és annyira lila ködben él, hogy ez valami förtelem!
- Mindent hallottam, Adele – hallatszott egy hang az étkező ajtajából. Adele hátra pillantott válla fölött, majd azt hitte, rögtön elájul, mikor meglátta bátyját ott állva, karba font kezekkel és paprikára vált arccal.
- Salmo, te hogyhogy itt? – hüledezett később, mikor a férfi odament az asztalhoz, hogy üdvözölje édesanyjukat.
- Azért jöttem, mert beszélni szeretnék veled, Adele! – fordult a dühös férfi vacsorázó húga felé.
- Mégis miről, bátyus? – érdeklődött az.
- Nyomatékosan meg szeretnélek kérni, hogy igyekezzél hozzászokni a gondolathoz, én igazán boldog, kiegyensúlyozott házas és családi életet élek feleségemmel, Heatherrel. Hamarosan megszületik Atina kistestvére is, és nem ajánlom, hogy közénk állj valami féle idióta szöveggel, mert különben, aki következő körben ellátja a bajodat, az én leszek! Világos? – darálta Salmo komolyan.
- No, álljunk csak meg egy szóra! – tartotta fel a kezét Elisabeth.
– Jól értem, hogy a menyem megint várandós?
- Igen, anya, jól – fordult Salmó anyjához.
- És hányadik hónapban jár?
- Októberben lesz két hónapos terhes – felelte Salmo továbbra is rezzenéstelen arcot vágva.
- Hogyan viseli a terhességet?
- Köszönöm kérdésedet, nagyon jól. – válaszolta Salmo. - Ma épp a születésnapomat készültünk megünnepelni, és sütött nekem csokoládétortát.
- Heather mindig is nagyon figyelmes, perecíz lány volt, aki jól emlékezett a születésnapod dátumára, fiam – mosolyodott el Elisabeth.
- Igen – mosolyodott el Salmo is. – Heather egy rendkívüli asszony és kiváló családanya.
- Meg egy utolsó riherongy – mondta Adele elszörnyülködva.
- Most már fogd be a szádat, Adele Christein! – csapott az asztalra a tenyerével Elisabeth mérgesen.
- Elment az étvágyam! – pattant fel az asztaltól Adele, és viharzott fel a szobájába.
- Miért utálja ennyire a húgod a feleségedet, fiam? – kérdezte Elisabeth a közben, az étkezőasztalnál helyet foglaló fiát.
- Gőzöm sincs, anya, de nem jó ez így – töltött magának egy pohár narancslevet Salmo. – Már jó ideje pikkel rá valamiért, egészen pontosan öt éve, amióta együtt vagyok és élek Heatherrel.
- Ezt az ügyet sürgősen meg kell oldanotok – mondta Elisabeth komolyan.
- Tudom, anya, de Adele makacs, és nem tudok vele mit csinálni – kortyolgatta Salmo narancslevét elgondolkodva. – Nem is mondtam, hogy ma Adele csúnyán hajba kapott a feleségemmel.
- Valóban? – harapott bele pirítósába Elisabeth.
- Igen. Épp, amikor felköszöntött volna, akkor lepett meg, és mindenféle ronda jelzővel illette őt, amit Heather persze nem tolerált, és megtépte elég jól – mesélte Salmo a történteket édesanyjának. – A helyzet odáig fajult, hogy kidobta a villánkból.
- Nocsak, erről tényleg nem szólt egy szót sem – mondta meglepve Elisabeth, - csak arról, hogy járt nálatok ma délelőtt és összeveszett a feleségeddel, de arról konkrétan nem beszélt, hogy mi okozta a zűrt köztük.
- Most már legalább megtudtad – állt fel az asztaltól Salmo.
- Igen, meg. Bár már a testvéred is felnőtt, d e azt hiszem oda fogok rá figyelni jobban ezek után – mondta Elisabeth.
- Köszönöm, anya – mondta Salmo, miközben elköszönt édesanyjától. – Most mennem kell, mert már vár a feleségem.
- Add át neki üdvözletemet – engedte el Elisabeth távozó fiát.
- Rendben, átadom! – mondta Salmo, majd távozott szülői házából.