Miután Heather engedte, hogy Karolina közelebb kerüljön hozzá egy lépéssel, a két lány elkezdett barátilag is közeledni egymás felé. Karolina nagyon szerette a lányban a kedves, odaadó és mindenekelőtt határozott fellépését bizonyos szituációkban, sőt egyre gyakrabban kérte meg, hogy dolgozzanak együtt, mert szerette volna minél alaposabban megismerni főnöke menyasszonyát. Salmo boldogan konstatálta, hogy kedvese és új titkára között a viszony egyre mélyebb barátsággá fonódik, és élvezik egymás társaságát. Heather például, ha mindkettejüknek szabadnapja volt, elment Karolinával Gödöllőre, Kókára egy csajos nap eltöltésére, az utóbbi településen bemutatta az ottani plébánia vezetőjének, Lionel atyának is. Hónapok teltek el úgy, hogy szinte minden egyes irodaidőt és szabadnapot kihasznált a két lány barátsága megerősítésére, mígnem június végén aztán Karolina lebetegedett. Heather ezért hetekre ismét arra kényszerült, hogy a sekrestyében vállalt munkája mellett az irodai feladatokat is ellássa, amely iszonyatosan leterhelte őt minden szempontból. Előfordult, hogy a rengeteg ügyintézés miatt kizárólag az irodán tudott tevékenykedni, a templomi feladatait hátrahagyva, ezért az ottani feladatok a szentmisék megtartása mellett Salmóra hárultak.

Szeptember elején Karolina immár gyógyultan, újult erővel tért vissza munkájához, így Heather visszatérhetett az eredeti beosztásához, és egyre intenzívebben kezdett ott ténykedni. Szeptember harmadikán, amikor is Salmo a negyvenharmadik születésnapját ünnepelte, a pár egy nap szabadságot vett ki, hogy együtt tölthesse ezt a különleges napot a parókián. Ezen a napon Salmót semmi sem érdekelte, csak az, hogy boldogsággal, szerelemmel teljen a napja, melyet meghitten kívánt eltölteni a szobájában szerelmével, mialatt Karolina a napi adminisztrációval volt elfoglalva az irodán. Amíg a lány ily módon dolgozgatott, arra lett figyelmes, hogy valaki erősen megköszörüli a torkát, majd a lehető leglekezelőbb módon köszönti. Felnézett vendégére, majd elszörnyülködve felpattant, és kelletlenül viszonozta a köszönést:
- Jó napot önnek is, Mrs. Kozuk.
- Ön bizonyára Ms. Karolina Wögel, igaz? – kérdezte az asszony felhúzott orral.
- Igen, asszonyom, úgy hívnak – felelte ugyanilyen lekezelő stílusban a lány.
- Lenne szíves szólni a fiamnak, hogy itt vagyok? – kérdezte Elisabeth.
- Jelenleg Salmo atya szabadságon van – mondta a lány. – Születésnapját szeretné a menyasszonyával tölteni, és kivett egy nap szabadságot.
- Azt mondtam, szóljon a fiamnak! – emelte fel a hangját Elisabeth.
- Ne kiabáljon velem, ha megkérhetem! – kerülte meg az asztalát Karolina. – Mondjon el nekem valamit: mit nem ért azon, amit az imént mondtam?
- Azt, hogy még mindig együtt van azzal a kis cafkával… - kezdte Elisabeth Heather ócsárlását, ám nem fejezhette be mondatát, mert Karolina visszakézből teljes erőből pofon hajította. - Hogy merészeli a szájára venni Heathert és ócsárolni anélkül, hogy ismerné? – kérdezte később magából kikelve.
- Úgy – viszonozta a pofont Elisabeth, - hogy az a kis ringyó tehet arról, hogy a fiam nem képes aszerint ellátni a hivatását, ahogyan azt felszentelésekor megfogadta. Elszerette őt belőle, és jelenleg az esküvőjüket tervezik az egyház és az én tiltásom ellenére is.
- Na most már elég legyen! – kevert le odakézből is egy hatalmas pofont Karolina a vele kakaskodó asszonynak. – Lehet, hogy annak idején, amikor legelőször szembesült a ténnyel, miszerint Salmo atya és Heather szerelmesek egymásba, bánthatta azt a szegény lányt, de én vele ellentétben nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy kezet emeljen rám, maga bolond vén szipirtyó! Fogja fel, hogy a plébános úr maholnap házas ember lesz, és többé nem fog ennek köszönhetően a plébánosi és papi kötelezettségei szerint élni, hiába akarja minden erejével, akár lasszóval is a hivatása mellett tartani.
- Mit képzel maga, hogy így viselkedik velem, itt a plébánián? – kérdezte Elisabeth fújtatva. – Ezért akár ki is rúgathatom innen a fiammal.
- Ez az, ami nem fog megtörténni – jegyezte meg egy dühös hang Elisabeth háta mögül. A hang tulajdonosa maga Salmo volt, aki az elviselhetetlen rikácsolás miatt, amit behallott szobájába, kénytelen volt megszakítani menyasszonyával a romantikus légyottot, mert szörnyen felidegesítette mindaz, amit hallott. – Karolina, légy szíves, hagyj magamra az anyámmal! – fordult később alkalmazottja felé a pap. Karolina erre, mintegy vezényszóra, villámló szemekkel figyelve Elisabeth asszonyt, kettesben hagyta Salmót az anyjával, aki amint látótávolságon kívül tudta a lányt, nekirontott a meglepődött asszonynak.
- Mégis mit képzelsz te, hogy terrorizálod az alkalmazottamat? – üvöltötte. – Az egy dolog, hogy nem tudok Heatherrel egyetlen nyugodt percet sem eltölteni a mai napon, mert szokásodhoz híven szidod, mint a bokrot; de az már a soknál is több, amit Karolinával műveltél az imént. Ráadásul csak azért képes voltál nekimenni, mert védelmünkre kelt, és tudtodra adta, hogy nem vagy kívánatos személy a parókián.
- Fiam, én csak felköszönteni…
- Nem érdekel, hogy miért jöttél! – ragadta meg Salmo az asszony karját, majd vitte ki az irodáról. – Nem kérek többé belőled és a születésnapi köszöntéseidből! Engedj végre boldogan élnem a menyasszonyommal, és felejtsd el, hogy van egy fiad a lányodon kívül!
- Kisfiam… Salmo… kérlek, ne mondd ezt! – fakadt sírva Elisabeth.
- Ha nem tévedek, annak idején ön mondta azt a vőlegényemnek, hogyha el mer jegyezni és feleségül venni, kitagadja a családjából – csatlakozott be a vitába Heather. – Most pedig a hattyú halálát játszva könyörög Salmónak, hogy ne tagadja meg önt! Szánalmas.
- Hallgass, te mocskos kis riherongy! – kiabálta magából kikelve Elisabeth asszony. – Te tehetsz erről is, és mind arról, hogy a fiam nem akar tovább pap lenni, hanem az akaratom ellenére is eljegyzett téged…
- Átkozott boszorkány! – vágta pofon Heather anyósjelöltjét hirtelen. – Nem tűröm, hogy tovább sértegessen! Csak azért nem ütöttem vissza magának, amikor volt rá lehetőségem másfél évvel ezelőtt, mert úgy gondoltam, mégiscsak ön az idősebb, és a mocskolódása ellenére is megérdemel annyi tiszteletet, hogy ne emeljek kezet önre, de most már teljesen betelt a pohár. Egyszer már megmondtam önnek, hogy hordja el magát, és többet még a plébánia közelébe se jöjjön, de úgy látom, süket fülekre talált minden szavam.
- Tee… - próbálta kiszabadítani magát Elisabeth asszony fia kezei közül, de a pap annál erősebben szorította karját, minél jobban megpróbált nekimenni Heathernek. – Vedd tudomásul, hogy sosem fogom elfogadni, hogy a fiam párja, és leendő felesége vagy! Mindig is egy mocskos kis szajha leszel a szememben, aki annyira sem tisztelte meg a plébánosát, mikor még itt dolgozott az irodán, hogy ellenálljon a csábításnak, és elutasítsa a közeledését. Mindent el fogok követni, hogy elválasszam tőled, kerül, amibe kerül is ez a cselekedetem!
- Salmo, kérlek, vidd ki a plébániáról édesanyádat, és tegyél róla, hogy többet ne jöjjön vissza! – kérte meg Heather párját, hogy kísérje ki a hepciáskodó asszonyt a parókiáról. Erre a pap még mindig karjánál fogva fogta, és kivezette a továbbra is szitkozódó Elisabath-et az épületből, miközben Karolina odaszaladt Heatherhöz, és megkérdezte:
- Jól vagy?
- Igen, ne aggódj – mondta Heather mosolyogva.
- Elképesztően arrogáns, felfuvalkodott hólyag ez a Mrs. Kozuk – mondta Karolina komolyan. – Mindig ilyen felfuvalkodott hólyag volt?
- Nem – felelte Heather, - csak azóta ilyen, amióta együtt vagyok Salmóval. A kapcsolatunk eleje óta haragszik rám, mert a fia belém szeretett évekkel ezelőtt, és végül engem választott a hivatása helyett. Azóta mindenre képes lenne, hogy elszakítsa tőlem és örökre a papi hivatás mellett tudja.
- Szánalmas – mondta Karolina, miközben bekísérte kolléganőjét az irodára. – Viszont feltűnt nekem, hogy nem képes megérteni, Salmo atya melletted a legboldogabb, és nem a papi hivatás okoz neki felhőtlen örömet.
- Ezt sosem lesz képes megérteni, felfogni – mondta Heather komor arcot vágva, - s félek, hogy sikerülni fog a kísérlete.
- Ne beszélj ilyeneket! – ült le Karolina barátnője mellé kezét fogva. – Jól tudod, hogy Salmo atya nem hajlandó kötélnek állni, bármilyen erélyesen is igyekszik hangot adni nemtetszésének.
Ekkor azonban megjelent az irodán Salmo. Amikor kedvese meglátta, felállt székéről, és odarohant hozzá, majd karjai közé ugrott. A pap erre szó nélkül szorosan magához ölelte, majd gyengéden megcsókolta ajkait. Karolina a párt figyelve visszaült helyére és megkérdezte:
- Minden rendben van, Salmo atya?
- Igen, Karolina, ne aggódj! – mondta Salmo menyasszonyát ölelve, majd folytatta: - Azt hiszem, most jobb, ha mindannak ellenére, ami az imént történt, visszamegyünk a hálószobámba, és megpróbáljuk kiélvezni a nap hátra lévő részét az én egyetlenemmel. Mit szólsz hozzá, drágám?
- Azt, - nézett fel Heather vőlegényére, - hogy rendben van.
Erre nem kellett más az ünnepeltnek, felkapta jegyesét, és óvatos léptekkel kivitte az irodáról Karolina pillantásai által kísérve.

*

A nap hátra lévő része a kezdeti kellemetlenségeket követően kifejezetten jól telt mint a szerelmesek, mint pedig az irodán ténykedő Karolina számára. A lány gőzerővel igyekezett helyt állni a nyakába zúduló temérdek feladatnak, mialatt Salmo és Heather a pap lakosztályában töltötte a napot. Salmo a délelőtt történtek ellenére is élvezte, hogy születésnapját élete legszebb ajándékával, a menyasszonyával töltheti, miközben a lány mindent elkövetett, hogy a lehető legtökéletesebb legyen a szabadságukból hátra maradt pár óra.
Egy nappal később azonban minden visszaállt a megszokott kerékvágásba: Heather visszatért a sekrestyében végzendő feladataihoz, miközben ezek mellett továbbra is besegített Karolinának az irodán, vagy, ha nem volt annyi feladata semelyik területen, Lilianával közösen takarított a parókián.
Salmo teljes erővel a hivatására koncentrált, ha aláírni való dokumentumok várták asztalán, aláírta őket, és továbbította beosztottjának az irodára, aki a példányok másolatait lefűzte a havi határozatok közé. Október végére Karolina annyira kitűnően és példás szorgalommal teljesítette a parókián végzendő feladatait, hogy precizitása miatt a pap úgy döntött, hitoktatónak nevezi ki legkisebb hittanosai számára, melynek a lány hihetetlenül örült. Ez idő tájt történt, hogy Salmo segédlelkészt kapott maga mellé, mivel úgy döntött, hogy a jövő év elején ki szeretne lépni hivatásából. Ez a döntés kifejezetten rosszul érintette Heathert és Karolinát, mivel a két lány még nem volt felkészülve erre a változásra. Habár a segédlelkész munkásságával szinte teljesen mentesítette Salmót feladatainak nagy részétől, a püspök úgy vélte, azért a szentmisék és jegyeskurzusok megtartását még meghagyja az esküvőjére készülő plébánosnak. Salmo egyáltalán nem örült annak, hogy segédlelkésze lévén nem mentesült száz százalékban a hivatása által vállalt tevékenységitől, így megpróbált mindent elkövetni, hogy felettese jóváhagyja azt a tervét, mely szerint kevesebb misét tartana a hivatása megszakadásáig, és ez által több időt tudna tölteni kedvesével, ám erről a püspök hallani sem akart.
November közepére Salmo a végeláthatatlan feladatteljesítés miatt lelkileg teljesen kifáradt, amely azt eredményezte, hogy kénytelen volt huzamosabb idejű szabadságot kivenni a pihenés végett. Habár tudta, hogy nem a legjobbkor viszi véghez cselekedetét, mégis úgy érezte, most ez lesz számára a legkézenfekvőbb megoldás, amit kieszközölhet annak érdekében, hogy szerelmével lehessen. Heather azonban erről a helyzetről máshogy vélekedett: úgy gondolta, hogy most kivételesen nem ad igazat párjának az újabb szabadságolási tervezetében, amely őt érinti, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy a kivett szabadság időtartama alatt is néha dolgozhasson a sekrestyében, alkalmanként segítséget nyújthasson Karolinának az irodai tevékenységben, ha a lányt véletlenül elárasztanák a feladatok. Salmo kelletlenül állt először kedvese kérése elé, majd úgy döntött, engedélyezi neki a szabadság alatti munkavégzést.
Így történt ez a mai napon is, amikor Heather Karolina kérésére bement az irodára, hogy segítsen neki elvégezni a napi adminisztrációt, miközben a két lány beszélgetésbe elegyedett egymással.
- Nem tetszik Salmo atyának, hogy kiharcoltad nála, a szabadságod alatt is dolgozhass, ugye? – kérdezte Karolina az aláírt dokumentumokat rendezgetve.
- Nem, de ismer annyira, hogy tudja, ha sarkamra állok és kiállok a célom mellett, lasszóval sem fog tudni visszatartani tőle – mondta Heather az egyik jelentés szövegét gépelve. – Meg különben is, nem szerettem volna ismét szabadságra menni, mert a munka a sekrestyében nélkülem megáll.
- Érthető – bólintott Karolina. – Látszik, hogy nagyon szeretsz dolgozni a parókián, viszont ennek ellenére mégis úgy gondolta az atya fél évvel ezelőtt, hogy mentesít a munkád alól. Miért tette, ha elmondásod szerint kiváló munkaerő voltál számára?
- Mert megelégelte a rengeteg túlórát, melyet a munkámmal töltöttem – pillantott fel laptopja mögül Heather elgondolkozva. – Amióta együtt vagyunk, állandóan pedzegeti, hogy nem akarja, hogy dolgozzak, mert úgy véli, a férfinek kell eltartania a családját, miközben a feleség otthon gyermeket nevel. Én viszont kiálltam magamért, és megmondtam neki, hogy hallani sem akarok otthon ülésről, ezért belement, hogy a sekrestyébe kerüljek át dolgozni, habár valljuk be, nem igazán van ínyére a mai napig.
- Elég ó-módi felfogás – jegyezte meg Karolina.
- Az, de sajnos a munkaszerződésem csak addig szól, míg ő ki nem mond a hivatásából – sajnálkozott Heather, - egy szóval meg van határozva az, hogy meddig ténykedhetek még melletted vagy a templom falai között.
- Szegénykém – mondta Karolina barátnője szomorú arcát figyelve, - nehéz lehet neked most, hogy tudod, hamarosan itt kell hagynod Dányt.
- Igen, bevallom, nagyon nehéz és rossz – dőlt hátra a székében Heather, - de ez ellen nem tudok mit tenni, ha ez Salmo akarata. Csak tudod, álmomban sem gondoltam, hogy ide vet sorsom, régóta vágyott szerelmemmel összejövök, és a házasság kapujába sodor a közös életünk.
- Viszont mégis csak örülnöd kéne annak, amit határozott – mosolyodott el Karolina, - mert melletted van, veled tervezi a jövőjét és bizonyítani akar, hogy csak is te létezel számára, s nem az az út, amelyről jövő júniustól le fog térni érted. Ez mindenképp dicséretre méltó, hiszen Elisabeth asszony követelőzéseinek ellenére is dacol minden, az utatokba gördülő akadállyal, és minden kellemetlenséggel küszködve is, de sosem hagyná senkinek, hogy kettőtök közé ékelődjön. Ezt vedd figyelembe!
- Amúgy meg én olyan férfinek ismertem meg, amikor elkezdtem itt dolgozni, aki tisztában van azzal, mennyire vonzó a megjelenése, mégis csak egyetlen ember foglalkoztatja, az pedig te vagy. Harcias, védelmező férfinek, aki két lábbal áll a földön, és határozottan kiáll kettőtökért bárkivel szemben. Szerintem ez még az a pont, aminek számítania kéne: érted a világot is felégetné, ha az fordulna kapcsolatotok ellen.
Heather erre a kedves megjegyzésre elmosolyodott, majd vetett egy pillantást bölcs barátnőjére, és belevetették magukat a további feladataik elvégzésébe.