Újra otthon

Másnap reggel hazaengedte az orvos Heathert a kórházból, de a férje lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon feleségére, ha nem akarja, hogy elveszítsék a babát, mellyel az asszony várandós. Salmo természetesen megfogadta a doktor tanácsát és, amint hazaértek, egyből ágyba parancsolta pihenni őt. Heather élvezte férje törődését, aki mindig minden óhaját leste, mikor mit kér enni, esetleg inni. Ez egy hónapig így ment, mikor is Heather terhessége ötödik hónapjába lépett. Bár hasán alig látszott meg, hogy terhes, a kicsi már percenként életjelet adott magáról, ugyanis néha jókorákat rúgott anyja hasába. Az ultrahang-felvételek kimutatták, hogy ezúttal az asszony kisfiút vár, aminek Salmo kifejezetten örült. Egyvalaki azonban nem örült, hogy nem ment el a baba, melyet Heather öt hónapja a szíve alatt hord, az pedig Adele. Noha az utóbbi hetekben édesanyja jól gatyába rázta, és a Salmótól is kapott jókora leszidást, mégsem gátolta meg abban, hogy néha várandós sógornőjére ne másszon rá, és idegesítse fel örökös hisztijeivel. Heathert azonban Salmo minden eddiginél jobban védte, és megkérte húgát, többé ne tegye be a lábát villájukba, semmi szín alatt. Adele természetesen dührohamot kapott bátyja döntése miatt, de édesanyja úgy vélte, ez a lehető legjobb döntés, amit fia hozott annak érdekében, hogy távol tartsa őt a családjától. Egy ideig úgy tűnt, Adele megfogadja bátyja követelését, de mivel képtelen volt belenyugodni abba, hogy testvére tökéletesen idilli házaséletet él öthónapos terhes sógornőjével, elhatározta, hogy újra megpróbálja tönkretenni a házasságukat, épp ezért újból elment bátyjáék lakására, hogy beszéljen a férfival.
- Adele, te mit keresel itt? – nyitott ajtót összeszűkült szemekkel Salmo.
- Hozzád jöttem, bátyus! – felelte Adele. – Jó, hogy te nyitottál ajtót.
- Mit akarsz a férjemtől, Adele? – sétált oda az ajtóhoz Heather derekát támasztva.
- Na már csak te hiányoztál ide, te tehén – méregette várandós sógornőjét Adele elhúzott szájjal.
- Nem tűröm, hogy sértegesd a feleségemet, Adele! – kelt Salmo felesége védelmére. – Meg különben is: megtiltottam, hogy betedd a lábadat a házunkba.
- Már el is felejtettem – lökte félre meglepett bátyját Adele az ajtóból, majd beviharzott rajta.
- Mondd, te teljesen süket vagy? – fordult meg Heather, most hasát simogatva. – Salmo megkért, hogy ne gyere be a villába soha többé, ennek ellenére újra csinálod itt a műbalhét.
- Te csak ne szólj közbe, ribanc! – ment oda Adele várandós sógornőjéhez. – Épp elég baj, hogy nem halt meg az a kis fattyú akit a szíved alatt hordasz, és hoztad holtan a világra, mikor felbosszantottalak a lakásunkban, és rosszul lettél.
- Na most már elég legyen, hallja? – ripakodott rá Selena Adele-ra, aki időközben fültanuja volt a vitatkozásnak Heather és közte. – Hogyan lehet ennyire gonosz és megátalkodott nőszemély, hogy rosszat kíván Heathernek, mondja?
- Hát maga meg ki a jó búbánat? – mérte végig Adele a Heather védelmére kelő cselédlányt.
- A nevem Selena Martinez. Én vigyázok a bátyja és Heather kislányára, Atinára már babakorától kezdve – ment oda Selena a lányhoz. – Nagyon szeretem Heathert, és nem tűröm, hogy sértegesse, vagy bántsa egy szóval is.
- Nahát, ez elképesztő – rázta a fejét hitetlenkedve Adele, - már a cseléd is nyalja a hátsódat, te kis senkiházi?
- Na most már aztán, hordd el magad innen! Hallod? – ment oda Salmo húgához, majd karon fogta és a bejárati ajtóhoz vezette.
- Na… ne cibálj már! – mondta Adele, mikor bátyja odacibálta az ajtóhoz.
- Jól jegyezd meg, Adele, mert csak egyszer ismétlem el, amit már elmondtam neked nemrégen! – fenyegette meg Salmo húgát. – Ha még egyszer be mered tenni a lábadat a házamba és bántani a feleségemet, vagy a családom bármely tagját, megesküszöm neked, hogy elmegyógyintézetbe záratlak, ha addig ismersz el bátyádnak, akkor is! Világos?
- Na de…
- Értetted?
- Jól van, értettem – mondta Adele. – Nem kell megenni!
- Akkor kifelé, és többé ne lássalak itt! – mondta Salmo mérgesen, majd amint távozott húga, bevágta utána az ajtót.
- Ezt nem hiszem el! – füstölgött Heather, akit most Selena odakísért a kanapéhoz és óvatosan leültetett rá.
- Nyugodj meg, drágám! – sétált oda Salmo is feleségéhez, majd megsimogatta hasát, melyre válaszul az odabent lévő kicsi gyengéden megmozdult. – Adele remélem felfogta, hogy nemkívánatos személy a lakásunkban, mert ellenkező esetben beváltom ígéretemet.
- Nézd, Salmo, a legjobban azt tennéd, amit ígértél neki – mondta Selena, - ha szeretnéd, hogy örökre békén hagyja a családotokat.
- Talán, igazad van, Selena – mosolyodott el Salmo gyengéden, mikor felesége lassan odahúzódott karjai közé, hogy simogatni tudja hasát.
- Jaj, olyan jó így együtt látni benneteket – állt fel Selena boldog mosollyal arcán. – Hamarosan megszületik Atina kisöccse, és ti pedig újra együtt vagytok. Még Adele ármánykodásai ellenére is.
- Adele már nem hinném, hogy tudna ártani nekünk – puszilta meg Salmo asszonya arcát gyengéden, - mert elküldtem innen a fenébe, ti is láttátok. Szeretnék végre boldog lenni az én drága feleségemmel, és nyugodtan élni, a húgom piszkálásai nélkül.
- Salmo, a húgodat nem fogod tudni visszatartani még azzal sem, hogy most kidobtad a házatokból – mondta Selena. – Mindent el fog követni, hogy elválasszon téged Heathertől. És, amilyen aljas nőszemély, könnyen lehet, hogy sikerül is a terve.
- Abból ő nem fog enni – fogta meg Salmo felesége kezeit, aki ujjait az ujjai közé fonta végül. – Ha szép szóval nem megy, majd drasztikusan adom tudtára, merre hány méter, és majd megérti.
- Gondolod, keményebb módszerrel majd célt érsz? – nézett rá Heather férjére kérdőn.
- Remélem, drágám – csókolta meg Salmo felesége ajkait lágyan.
- Nos, én azt hiszem, magatokra hagylak – fordult sarkon Selena, - megnézem Atinát, mit csinál a szobájában. - Rendben, menj csak! – engedte útjára a boldog pár a cselédlányt.

- Megmondtam, hogy ne húzd ki a gyufát a bátyádnál, Adele! – dorgálta meg Elisabeth leányát egy nappal a Salmóéknál tett látogatása után. – Mégis mi nem volt világos azon, amit Salmo és én mondtunk neked néhány napja?
- Jaj, anya, elegem van a sógornőmből, értsd meg! – sétált fel-alá Adele a szobában. – Mint kiderült, nem lett semmi baja annak kis fattyúnak, akit a szíve alatt hord öt hónapja.
- De életveszélyben volt – csapott az asztalra Elisabeth, - és ez is a te hibád! Okos, felnőtt nő vagy, és mégis úgy viselkedsz, mint egy éretlen kamasz. Ez azóta tart így nálad, amióta a bátyád nem pap, hanem nős ember és családos is emellett. Amúgy meg nem fattyú az a gyermek, mert van apja és az pedig, a bátyád.
- Családos, de egy idióta – füstölgött Adele karba font kezekkel. – Annyira meg van szédülve a sógornőmért, hogy ez valami borzalom.
- Persze, hogy meg van érte szédülve, hiszen a lányának és leendő kisfiának az édesanyja, és emellett a felesége, akivel már négy éve boldog, kiegyensúlyozott házasságban él – mondta Elisabeth.
- Anya – fordult meg Adele hitetlenkedve, - hallod te magadat? Hallod, amit mondasz?
- Megnyugodhatsz, jól tudom, mit beszélek – mondta Elisabeth.
- Na ne mondjad már, hogy valóban elfogadtad Heathert menyednek, hisz te voltál az, aki a legeslegjobban ellenezte a bátyámmal kötött frigyét annak idején – mondta Adele. – Két éve, mikor az unokahúgommal volt állapotos, nem voltál hajlandó megmozdítani érte és Salmóért a kisujjadat sem. Most meg már te is elvakult vagy, akárcsak a bátyám.
- Nem vagyok elvakult, egyszerűen csak szeretnék Atina és a leendő kis unokám példás mamájává válni – állt fel Elisabeth lánya ágyáról. – Neked is ezt kéne tenned, hogy példás nagynénijének lenni a gyerekeknek.
- Soha – mondta Adele hőbörögve, - jól figyelj, anya! Soha a büdös életben nem fogom elfogadni, hogy a testvérem családos ember!
- Akkor magadra vess, mert Salmo, amivel megfenyített, be fogja tartani, ha megint megpróbálkozol azzal, hogy elválaszd őt a menyemtől – ment oda az ajtóhoz Elisabeth, - és jól ismered őt. Tudod, hogy, amit megmond, az úgy is lesz.