Pár héttel azután, hogy Heather és Karolina jól elbeszélgetett munka közben a lány közelgő esküvőjéről, és feltárta neki aggodalmait, fájdalmait, Heather úgy döntött, visszatér dolgozni a sekrestyébe. Mivel a templomban is rengeteg volt a munka a közelgő ünnepek miatt, a lányt teljesen elárasztották az ottani teendői, így napokat volt kénytelen tölteni a miseszándékok vezetésével, lejelentésével, vagy akár a temetéssel kapcsolatos ügyek naprakész intézésével. Sokszor előfordult, hogy ő ment el a bankba lekérni a havi egyházközségi hozzájárulások pontos számlaadatait, ha Liliana épp szabadnapos volt, bevállalt a saját munkatevékenységén kívüli feladatokat is, mint például a templom és parókia épületének tisztán tartása, padok letisztogatása, a leégett gyertyacsonkok kicserélése egy teljesen új gyertyára. December elejére annyira megszaporodtak feladatai, hogy túlórákba bocsátkozott a sekrestyében végzendő feladatai kapcsán, miközben ismét több felé volt kénytelen figyelni, ugyanis Karolina a hónapban időszakonként újabb szabadságokat vett ki, melyek miatt az ő munkájával is foglalkoznia kellett, plusz a templom takarítása is rá hárult többször Liliana szabadságai miatt. Salmo, ugyan szerette kedvesében ezt a szokatlanul nagy teherbírási képességet, mégis megpróbálta rávenni, hogy kicsit pihenjen, mert ez nem állapot, hogy szinte ízekre szakad két kolléganője miatt, és mindkettejük feladatát elvégzi, noha Liliana helyett a lány szabadnapjai idején volt helyettesítő takarítónő.
- De szerelmem, - mondta neki az egyik mise előtt, amikor épp a miseszándék-könyvet lapozgatta és jegyzetelte ki a jelentéshez szükséges adatokat, - értsd meg, hogy nem mehet ez így tovább. Magadra is gondolnod kell, nemcsak arra a temérdek munkára, ami az ünnepek előtt hirtelen a nyakadba zúdult Karolina távolléte miatt. Szükséged van pihenésre, mert úgy érzem, teljesen túlterheled magadat.
- Az élet nem állhat meg miattam – mondta a lány komoly tekintettel. – Gyakorlatilag teljesen egyedül vagyok, mivel nincs helyettes az irodán, és Liliana sincs, mert haza utazott a családjához az ünnepekre…
- Ne légy már ilyen makacs, az Isten áldjon meg! – csukta össze a miseszándék-könyvet Salmo. – Vedd észre, hogy napok óta alig alszol valamit, mert késő estig dolgozol! Nem engedhetem, hogy az egészséged rovására menjen a rengeteg munka, amit magadra vállaltál.
- Muszáj megcsinálnom – nézett fel Heather vőlegényére fáradt tekintettel. – Helyettem senki sem fogja megoldani őket.
- Gyere! – fogta meg a pap kedvese kezét. – Pihenj egy kicsit, majd én elintézem, amit lehet, a délelőtti szentmise után! Hallgass rám, kérlek!
- Jó, nem bánom – mosolyodott el Heather. – Igazad van. Talán jót tenne nekem egy kis pihenés.
- Ez a beszéd – nyalábolta fel Salmo a lányt óvatosan. – Amíg pihensz, megígérem, hogy elvégzem a feladataidat, és úrrá leszek a kialakult helyzeten. – Azzal lassan kivitte a plébániára, ahol óvatosan bevitte a szobájába, letette az ágyára, levette cipőit és betakargatta. Amint a lány ágyba került, azonnal el is aludt. Salmo ekkor lágyan megcirógatta arcát, majd halk léptekkel kisurrant a szobából, hogy aludni hagyja, s közben elgondolkodott. Gondolataiban felmerült többek között, hogy Heather mennyire küzdött vele azért, hogy dolgozhasson a parókia közvetlen környezetében, s mennyire szorgalmasan teszi mindezt. Annak ellenére, hogy arról volt szó, néha segít csak be Karolinának, szinte napi rendszerességgel, lopva ugyan, de bement segíteni a lánynak, ha elszaporodtak a feladatai, hogy időre kész legyen mindennel, sőt Lilianával is rajta kapta nem egy alkalommal, hogy közösen takarítanak mint a templomban, mint pedig a plébánián.
Tisztában volt azzal is, ha egyszer is ellent merne mondani szíve hölgyének, s megpróbálná megakadályozni a kikönyörgött munkavégzést, újabb veszekedés zúdulna a nyakába, mint aznap, amikor összevesztek egy éve azon, hogy ő bizony távol akarja tudni kedvesét az irodán végzett, végeláthatatlan munkától, mely sokszor túlmunkába torkollt, amit persze el akart kerülni olyan formán, hogy nem szólt bele abba, amit tesz. Talán jól is tette, hogy így cselekedett, hiszen párja rendkívül szorgalmas, megbízható munkaerő volt, aki az utóbbi időben kivételes teherbírásáról is tanúbizonyságot tett előtte. Egészen ezidáig az erényei miatt nem rótta fel neki azt, hogy túlhajtja magát, de ma, ahogy meglátta szemében a krónikus fáradtság jeleit, kénytelen volt beavatkozni, mert nem tűrhette ölbe tett kézzel, hogy kedvese a rá nehezedő nyomás alatt szinte összeomlik, teljesen kikészül. Továbbra is gondolataiba merülve besétált hát az irodára, és elvégezte a napi könyvelést, jelentésküldést felettesének, majd felkészült az ünnepi szentmiséjére.
A karácsony azt leszámítva, hogy a pap végül úgy döntött, decemberre szabadságot ad kedvesének, viszonylag nyugodtan és meghitten telt számára. Segédlelkésze az ünnep első és másodnapján végig misézett, így Salmo végre a két napot szerelmével tölthette. Heather végül belátta, hogy az ünnepi hajtás után, aminek súlya valósággal összenyomta lelkileg, jobban teszi, ha legalább két hétig távol marad mindenféle munka végzésétől, és ha teheti, párjára összpontosítja minden energiáját. A lelkész örült, hogy végre rábeszélhette kedvesét a pihenésre, így a karácsonyt követő napon újult erővel vetette bele magát a szentmisék végeláthatatlan sorának megtartásába. Karolina a két ünnep között tért vissza munkájához, majd fogott neki az elmaradt feladatainak elvégzéséhez. Mivel a pótlandó mennyiség elég soknak ígérkezett, ezért úgy gondolta, beiktat túlórákat is mindamellett, hogy hitoktatást is vállalt a szünidőre az általános iskolás hittanosoknak. December végére azonban Heather is összeszedte magát a szakadatlan munkavégzés okozta fáradtságából, ezért ismét beült segíteni Karolinának az irodára, párja ellenkezésének ellenére is. Salmo mindig azzal érvelt, hogy nem szeretné, ha megismétlődne a karácsony előtti állapot, és kicsit visszafogná magát a munkavégzéssel, de Heather kiállt a véleménye mellett, és kijelentette, addig nem akar távol maradni a munkától, amíg a pap ki nem mond a hivatásából. A férfi így hát nem tudott mit tenni, hagynia kellett a munkába temetkezni kedvesét, nehogy vita kerekedjék ki ebből is újra.
Szilveszterre a nagy hajtás csillapodott, és visszatért az átmeneti nyugalom a plébánia falai közé. Salmo segédlelkésze egy időre szabadnapot kapott, ezért az egy-két alkalommal tartandó szentmisék megtartása a plébánosra hárult. Hálaadás napján a szomszéd település lelkésze tartotta az év utolsó szertartását, így Heather és Salmo újra együtt tölthetett egy újabb felejthetetlen napot. Ebben az időben, a sekrestyében is kevés volt a feladat, ezért a lány teljesen felszabadultnak és energikusnak látszott, amelyet egy közös munka alkalmával Karolina meg is jegyzett neki:
- Teljesen ki vagy cserélve az utóbbi időben, jó látni, hogy nyugodtabb vagy a kezdeti hajtás utáni pihenésed óta.
- Örülök, hogy így látod – mosolygott Heather vidáman. – Igazság szerint beláttam, hogy Salmónak igaza van, és muszáj kicsit kizárnom az életemből a munkát. Ráadásul jelenleg a templomban sincs annyi feladat, úgyhogy jól esik egy kicsit önmagamra és az irodai feladatokra összpontosítani energiáimat.
- Jól tetted, hogy hallgattál párodra ebben a kérdésben – állt fel Karolina, és sétált oda az iratszekrényhez, - mert teljesen ki voltál készülve a nagy ünnepi hajtás miatt elmondása szerint.
- Igen, és nem akartam tudomást venni róla, csak a tettvágyam hajtott – dőlt hátra a székében Heather gondolkodva, - és nem érdekelt a munkán kívül semmi.
- Pedig nem kellett volna annyira belefeledkezned – vett le Karolina az egyik polcról egy iratmappát. – Jól tudod, hogy Salmo atya amúgy sem örül annak, hogy az akarata ellenére is kiveszed a részed még az irodai munkavégzésből is.
- De muszáj volt megbarátkoznom a gondolattal – mondta egy kedves hang az iroda ajtajából. A két lány oda pillantott, és a tulajdonosaként Salmót fedezték fel. A pap lágy mosolyt öltve odasétált kedveséhez, majd ugyanilyen módon csókot lehelt ajkaira. – Hiába mondom azt ennek a csodás teremtésnek, ne tegye, lopva besurran hozzád segíteni, ahelyett hogy a jövő nyáron tartandó esküvőnkre készülne.
- Na de Salmo – nevetett Heather.
- Semmi… na de Salmo – kapta fel a pap kedvesét a székből, aki kacagva a nyaka köré fonta kezeit végül, - vedd tudomásul, hogy nem fair dolog megszökni a párod elől és lopva besegíteni ennek is… meg annak is… meg – közelítette meg játékosan kedvese ajkait – amannak is… - azzal forrón megcsókolta végül azokat.
- Tudod, hogy nem bírsz vele, Salmo atya – nevette a történteket Karolina, - mert a kis drága nagyon akaratos és önfejű.
- Majd mindjárt megnevelem, csak vigyem ki innét! – Mondta Salmo, majd karjaiban imádott menyasszonyával kiszaladt a szobájába. Karolina fejét rázva figyelte, ahogy a pap, karjaiban a nővel, akit immár két éve annyira szeret, eltűnik a folyosón, és visszaült a helyére, hogy folytassa elvégzendő feladatait. Mindeközben Salmo óvatosan bevitte a szobájába kedvesét, majd lassan lefektette ágyára és magát két oldalán megtámasztva fölé hajolt és búgó hangon megjegyezte:
- Kis szökevény!
- Nem is igaz – nevetett Heather kábán.
- De igaz – csókolgatta Salmo a lány ajkait. – Arról volt szó, hogy nagyon néha segítesz be Karolinának, és mi látnak szemeim?
- No, mit? – játszotta meg a buta kislányt Heather.
- Azt, hogy a megbeszéltek ellenére minden héten az összes irodaidőt ott töltöd az irodán és kiveszed a részed a feladataiból – mosolygott Salmo ravaszul. – Mondja meg, most mit csináljak önnel, kedves leendő Mrs. Kozuk! Mit tegyek annak érdekében, hogy tudassam kegyeddel, nem tetszik a lázadozása?
- Mondjuk azt, hogy lesz olyan szíves és megcsókol, kedves Mr. Kozuk – nevetett Heather gyengén. Erre Salmo forró csókot nyomott menyasszonya ajkaira, amelynek a következménye csakhamar az lett, hogy a szerelmesek annyi idő után ismét kikötöttek az ágyban, és az őket elöntő vágyak hevében vad szerelmeskedésbe kezdtek, miközben a ruháik szanaszét hullottak a földön. Salmo abban a pillanatban úgy érezte, hogy bármit megadna azért, hogy már most a felesége legyen az általa hűen szeretett szerelmese, akivel november elején múltak két évesek, és január elején pedig egy éve lesz, hogy jegyességre léptek egymással az édesanyja, Elisabeth tiltása ellenére is. Ám ekkor még fogalmuk sem volt arról, hogy Elisabeth újabb kísérletet próbál tenni annak érdekében az újév első napján, hogy kisdedjátékaival ismét megkeserítse életüket…
