Délután, nem sokkal azután, hogy a boldog pár az ebéd utáni sziesztájából felébredt, váratlan esemény zavarta meg nyugalmukat, méghozzá Salmo édesanyja, Elisabeth Christein ment hozzájuk látogatóba. Az asszony már hat éve, hogy egyedül élt egy hatalmas családi házban Salmo húgával, Adele-lal, aki a ami napig fújt sógornőjére. Amikor megtudta, hogy édesanyja mire készül, kiakadva ellenezte a bátyjáéknál teendő látogatási kísérletét, sőt egyenesen meg akarta tiltani neki, hogy meglátogassa őket, de az asszony nem hagyta magát. Azzal érvelt, hogy már négy év is eltelt, amióta találkozott menyével, akivel akkor látták egymást utoljára, amikor Heather feleségül ment Salmóhoz Tihanyban, az apátság templomában. Az esküvő majdhogynem királyi lakodalom volt, Heather törtfehér, habos-babos szoknyájú, nyakpántos menyasszonyi ruhát viselt, melyhez ugyanolyan színű fátyol és egy aranyozott, swarowsky-kristályokkal rakott diadém is társult. Akkor a lány haja hosszú volt, és apró csigákba tekert kontyot viselt, mely alá a fátyla volt tűzve. Salmo kifejezetten büszke volt újdonsült feleségére, aki akkor is, és most is gyönyörű asszony volt, csak annyi különbséggel, hogy az azóta eltelt néhány év alatt felelősségteljes anyává érett. Arról nem is beszélve, hogy ismét babát várnak, és iszonyú boldogság lengi körül házas életüket, mely az egymás iránt érzett erős, igaz szerelmüknek köszönhetően stabil talpakon álló kapcsolat volt. Ma azonban csak álltak meglepetten és figyelték Elisabeth asszonyt, aki csuromvizes esernyőjét lerázva lépett be a villa bejárati ajtaján, tekintetét várandós menyén és egyszem fián legeltetve. Heather félénken férje karjai közé bújt, aki gyengéden magához ölelte és megcsókolta ajkait. Elisabeth kedves mosolyt öltve arcára odasétált a párhoz, majd így szólt Salmo feleségéhez:
- Ne félj tőlem, Heather, nem akarlak bántani!
Heather azonban úgy bújt egyre jobban férje védelmező karjai közé, mint a remegő nyárfalevél. Örült, hogy legalább férje ölelésében biztonságban érezheti magát.
- Mi baja van a feleségednek, kisfiam? – emelte rá a tekintetét Elisabeth Salmóra.
- Nem tudom, anya – simogatta felesége hátát Salmo gyengéden. – Úgy érzem, fél tőled.
- De miért?
- Talán azért, mert ezidáig te is a kapcsolatunk ellen voltál, és bántottad őt lelkileg több alkalommal – emelte fel Salmo reszkető felesége állát, majd nézett bele elfénytelenedett szemeibe lágy mosolyt öltve arcára.
- Láthatnám Atinát? – sétált el végül Elisabeth a reszkető feleségét védelmezőn ölelő fia mellett.
- Ne mondja, hogy hirtelen elkezdte érdekelni az unokája két kerek év után! – szólalt meg végül Heather, fejét anyósa felé emelve. – Amikor megtudta, hogy nagymama lesz, hallani sem akart se rólam, sem pedig a fiáról! Most meg két évvel Atina világra jötte után van képe úgy tenni, mint egy érdeklődő nagymama?
- Figyelj, lányom, az eltelt négy év alatt volt időm mérlegelni a helyzetet – sétált vissza Elisabeth a fia karjai közül őt figyelő menyéhez. – Hidd el, hogy megváltozott az életszemléletem, hisz te is tudod, hogy sok minden közbejött, kezdve a sort a férjem halálával.
- Nézze, kedves anyósom, tisztában vagyok vele, mi történt a múltban – engedte el végül férjét Heather, aki most ujjait az övéi közé fonva megfogta a kezét, - de ez nem kellett volna, hogy ok legyen arra, hogy évekig úgy viselkedjen velem, mint a lánya, Adele. Salmo a megmondhatója annak, min megyek keresztül Adele ármánykodásai, piszkálódásai miatt öt éve, amióta együtt élek vele. A drága lánya megkeseríti életemet, és fogadni mernék, hogy erről maga semmit sem tud. Igazam van?
- Na de, szerelmem! – igyekezett megnyugtatni Salmo az időközben sírva fakadó feleségét. – Kérlek, ne bánj így édesanyámmal!
- Hagyjad, fiam, hadd adja ki a fájdalmát! Elvégre igaza van, valóban nem kedveltem jóideig – tartotta fel Elisabeth a tenyerét, - az pedig másik dolog, amit Adele művel vele évek óta. Arra tényleg nincsen szó.
- Gyere ide, életem! – ölelte magához Salmo zokogó feleségét ismét. – Anya, Atina a szobájában játszik Selenával, ha fel akarsz menni hozzá, tudod a járást.
- Köszönöm, fiam! – ment fel Elisabeth unokájához.
- Mi van veled, hogy minden ok nélkül rátámadtál édesanyámra, életem? – emelte fel Salmo felesége állát később.
- Tudod jól, hogy mi bajom van vele – mondta Heather komolyan, - édesanyád évekig úgy viselkedett velem, mint a testvéred, Adele jelenleg is. Te is tudod, hogy, amikor Atinát vártam, megtagadta tőlünk a támogatását, saját erőből kellett megteremtenünk a felneveléséhez szükséges feltételeket. Most meg, hogy újra babánk lesz, egy kicsit gyanús nekem a hirtelen jött nagymama-komplexusa. Most hirtelen érdekelni kezdte az unokája.
- Jaj, drágám, az az időszak már elmúlt, mikor édesanyám rosszul bánt veled – csókolgatta Salmo felesége ajkait gyengéden. – Adj neki esélyt, hogy bebizonyítsa, jó nagymamája lehet a mi kis Atinánknak, és, ha eljön az ideje, születendő kistestvérének is! - Jó, nem bánom – mosolyodott el az asszony, - de csak azért, mert te kéred tőlem, mivel te vagy az életem nagy szerelme, akiért immár ötödik éve élek-halok.
- Köszönöm, életem! – csókolta meg Salmo felesége ajkait újból boldog mosollyal az ajkán.
- Ne köszönd meg, hisz tudod, hogy érted képes vagyok meghozni ezt az áldozatot! – ölelte magához Heather férjét. Eközben Elisabeth asszony karján unokájával megjelent a nappaliban, majd boldogan konstatálta, hogy menye végre megnyugodott, és megjegyezte:
- Nagyon szép pár vagytok így együtt.
A szerelmesek továbbra is egymást átölelve az unokáját fogó nagymamára pillantottak, majd gyengéden elmosolyodtak. Örültek, hogy végre annyi év után megtért, és rájött, mekkorát hibázott azzal, hogy kezdetben nem szívlelte fia feleségét, akitől unokája született. Atina egy szó nélkül tűrte, hogy az akkor még számára teljesen idegen asszony dajkálja, szeretgesse, ezzel is kimutatva, milyen felelősségteljes nagymamának teremtette Isten.
- Örülök, hogy végre elfogadod, én családos emberként vagyok igazán boldog – mondta Salmo, megtörve a csendet.
- Igen, elfogadom, elvégre a te életed, és ebbe nincs beleszólásom már jó ideje – mondta Elisabeth asszony Atinát figyelve, akit jól láthatóan lefoglalt a tőle kapott játéka. – Atina pedig egy igazi tünemény. Emlékeztet engem Salmo gyerekkorára.
- Igen, Atina nagyon hasonlít Salmóra, ami azt illeti. Kiköpött mása, csak kislányban – mosolygott Heather, akihez most közelebb vitte Elisabeth a kislányt. Atina felnézett anyjára, majd kezecskéit felé nyújtva jelezte, hogy szeretne végre az általa jól ismert kezek ölelésébe bújni. Heather kibontakozott férje öleléséből, és átvette kislányát nagymamájától. A kislány mintegy vezényszóra anyjához bújt, aztán szó nélkül folytatta játéka babrálását.
- Mi a baj, szivecském? Nem volt jó a nagyinál?– kérdezte Heather kislányát, aki továbbra is szótlanul szórakozott ajándékával.
- Szerintem szokatlan volt neki az, amivel szembesült nemrég – cirógatta meg Salmo leánya arcocskáját. – Idő kell neki, még megszokja édesanyámat, és elfogadja, hogy ő bizony a nagymamája.
- Az meglehet – puszilgatta meg Heather játszó gyermeke arcát.
- Azt hiszem, én lassan megyek – sétált oda az előszobába Elisabeth asszony, kezében esernyőjével és táskájával.
- Rendben, anya! – bólintott Salmo továbbra is kislánya arcát cirógatva. – Vigyázz magadra!
- Te is fiam, és a családodra is nagyon figyelj! – sétált oda a bejárati ajtóhoz Elisabeth, majd ernyőjét felhúzva távozott a boldog pár villájából. Ekkor Heather karján Atinával szembe fordult férjével, és beszélgetésbe elegyedett vele.
- Annyira furcsa volt édesanyád kezében látnom Atinát. Valami azt súgja, hogy nem volt elég meggyőző a lányunk számára, hogy ő jó nagyijává fog válni idővel.
- Honnan veszed ezt, szívem? – kérdezte szemöldökét felvonva Salmo.
- Onnan, hogy Atina, amilyen beszédes szokott lenni, annyira csendes volt végig, még édesanyád itt volt – mondta Heather, akinek időközben kezébe adta a kislány az imént babrált játékát.
- Nem lehet, hogy a mi kis hercegnőnk egyszerűen csak szégyenlős volt mamájával szemben? – puszilgatta meg Salmo kislánya arcocskáját, mikor átvette őt feleségétől.
- Nem hinném – ült le Heather kezében Atina babájával a kanapéra, - Atina nem a legszégyellősebb fajtából való, ismerem reakcióit, ha valami tetszik neki, illetve, ha valami nincs ínyére. Tisztán láttam rajta, hogy zavarban van, mikor felém nyújtotta a kezeit, hogy hozzám akar jönni. Egyértelműen nem tetszett neki, hogy édesanyád hirtelen a szívébe akarta lopni magát két év után holmi gyerekjátékkel, mézes-mázos szavakkal.
- Drágám, te is láthattad, hogy ő lassanként csak elfogadja a tényt, hogy te és én házasok és boldog szülők vagyunk együtt, immár négy éve – ment oda Salmo a feleségéhez, karján Atinával.
- Igen, ez igaz – mondta Heather, - de még egy személyt meg kell győznünk arról, hogy számodra én vagyok a tökéletes asszony, aki mellett boldog vagy. Ő pedig a húgod: Adele.
- Édesanyám őt szemmel tartja. Legalább is azt ígérte nekem tegnap este – mondta Salmo, - ha netán Adele mégis annak ellenére, hogy megtiltja neki, érintkezzen velünk bármiféle módon is, megkeres bennünket, abból hatalmas zűr fog kikerekedni, mivel jól ismerlek arról az oldaladról, hogy képes vagy nekimenni a húgomnak, ha felbosszant.
- Ő keresi magának a bajt, szerelmem: direkt kihúzza a gyufát nálam, hogy legyen min összekapunk egymással – állt fel Heather, és adta kislánya kezébe a játékot, melyet nemrég kapott nagymamájától. – Még szerencse, hogy a legutóbbi incidensünk alkalmával nem kaptam olyan lelki sokkot, hogy aztán elveszítsem a szívem alatt növekvő gyermekünket. De történt volna meg. A húgod nem lenne ember, úgy megtéptem volna.
- Jaj, de kis harcias vagy – nevetett Salmo ravasz vigyort öltve szájára, - de őszintén ezt szeretem benned annyira.
- Hmm – ment oda Heather férjéhez végül, - valóban?
- Igen – csókolta meg Salmo felesége ajkait gyengéden.
- Mi lenne velem nélküled és Atina nélkül? – kérdezte Heather sejtelmes pillantásokat vetve gyermeke apjára.
- Hmm… lássuk csak… talán nem lennél ennyire boldog, mint jelenleg vagy? – játszotta meg a gondolkodó férj szerepét Salmo továbbra is ravasz vigyorral ajkán.
- Jaj, te! – csipkedte meg Heather férje arcát. – Én meg ezt a zsivány Salmo Christeint imádom benned a legjobban, aki most vagy.
- Szeretlek, drágaságom! – csókolta meg Salmo asszonya ajkait.
- Én is téged! – mosolygott Heather.
- Én is szeretlek titeket! – szólalt meg a kis Atina hosszú hallgatás után. Heather és Salmo az aranyos megjegyzésre felnevetett, majd két oldalról átölelve megszeretgette a kislányt.