Veszélyes szerelem

A szerda délutáni irodaidő zavartalanul folyt a plébánián. Heather ügyeket intézett, havi elszámolásokat tartott nyilván, és olykor felvette a néha-néha, az épületbe betévedő hívek kéréseit a temetésekkel, misékkel vagy házasságkötésekkel kapcsolatban, miközben gondolatai néha, a tegnap őt újabb ajándékokkal elárasztó Salmo körül forogtak. Élvezte, hogy a pap a tenyerén hordozza, ajándékokkal lepi meg, de még mindig úgy gondolta, nem helyén valók az érzések, melyek egyre erősebben elkezdték összekötni plébánosával. Hiába minden harc, keménykezűség a részéről, nem tudta kioltani szívéből a mérhetetlen, és fékezhetetlenül előtörő, oly nagy szerelmet, illetve szenvedélyt.

Salmo atya egész délután házon kívül volt, mert háromtól temetést vezetett le, öttől szentmisét celebrált, este héttől pedig ifjúsági hittant oktatott legkisebb hittanosainak. Este kilenc körül ért csak haza, így aznap elég későn tudta elkölteni vacsoráját. Fáradtan kibotorkált hát a konyhába, ahol meglepve tapasztalta, hogy világosság fogadja. Amint belépett az ajtón, észrevette Heathert, aki az étkezőasztalnál ülve jegyzetelt valamit oly serényen, miközben az asztalon szétrámolva ott hevertek a napi adminisztrációhoz kapcsolódó irathalmok. Jóllehet, a lány észre sem vette, amint a pap mögé lép, gyengéden megérinti a vállát, majd ugyanilyen gyengédséggel megszorítja azt. Salmo ekkor hirtelen, hogy kizökkentse a munkájából, kedvesen ráköszönt.

- Szép jó estét, Heathie!

- Szia, Salmo! – fogta oda a vállához Heather Salmo kezét. – Egész délután nem láttalak. Hol jártál?

A pap elengedte a lány vállát, odahúzott mellé egy széket, majd leült rá.

- Összesűrűsödött a délutánom – felelte az, kisimogatva a lány orcájába hulló tincseit annak arcából. – Temetésem, szentmisém és hittanom volt. De, ahogy látom, túlórázol.

- Igen – nézett fel mosolyogva a most arcát cirógató papra Heather csillogó szemekkel, - nekem is rengeteg feladatom volt ma az irodán, és az adminisztrációt nem tudtam elvégezni, ezért úgy határoztam, inkább este végzem el az adminisztratív tevékenységeim nagyobb részét.

- Jól tetted, habár holnap mindkettőnknek szabadnapja van. Igazán szorgalmas lélek vagy. – mondta Salmo továbbra is Heather arcát cirógatva. – Apropó… olyan furán érzem magam most.

- Éspedig miért? – fogta oda Heather a pap kezét az arcához.

- Mert most először engeded istenigazából, hogy úgy érjek hozzád, mint szerelmes férfi szíve hölgyéhez – közelítette meg Salmo a lány ajkait. Heather, kezével továbbra is a pap kezét arcához fogva közelebb hajolt hozzá, majd lágyan megcsókolta ajkait. – Alig vártam, hogy végre a közeledben lehessek, és érezhessem szerelmes csókjaidat… - mondta később Salmo, majd hirtelen fogta, elengedte a lány arcát, és szorosan magához vonta, átölelték egymást, aztán forró csókolózásba kezdtek az étkezőasztalnál ülve. A varázsnak maga, a lány vetett véget, aki az egy pillanatig tartó kábulatból felocsúdva hátrált egyet a székével, majd lehajtott fejjel megjegyezte:

- Nem lett volna szabad engednünk, hogy a vonzalom ennyire erős legyen bennünk egymás iránt.

- Miért? – húzta közelebb a székét Salmo a lányéhoz, majd újra megcirógatta arcát, és gyengéden maga felé emelte állát. – Talán baj, hogy végre megtudtam ezáltal, miért bántál velem úgy fél évig, mint a kapcaronggyal?

- Hiba, amit teszünk: te pap vagy…

- És fülig szerelmes beléd, amióta először megláttalak Salgótarjánban – fejezte be Salmo Heather mondatát.

- Salmo – sóhajtott elgyengülve Heather, mikor a pap ismét gyengéden megcsókolta az ajkait. – Ez a szerelem akkor is helytelen, amit érzünk egymás iránt.

- Tudom, de mégis így van, és már évek óta küzdünk ellene – mondta Salmo, miközben újabb csókot nyomott a lány ajkaira. – Mindketten önfejűek, makacsok vagyunk, és egyikünknek sem volt mersze lépni, amikor a lehetőség megadta volna. Amikor idejöttél dolgozni, azelőtt próbáltam tudtodra adni, de visszakézből pofon hajítottál miatta. Két hete pedig reggel szerettem volna közölni veled újabb kísérletképp, melyre válaszként elhajtottál. Most viszont jól eső érzés, hogy megengedted, kinyilvánítsam, amit érzek irántad. Ezért is adtam be a derekamat Liliana ösztönzésére, hogy valamilyen formában lepjelek meg apróságokkal, hogy ezáltal is tudassam veled, mennyire szeretlek. Másfelől pedig szembesítettél az elmúlt néhány napban azzal a ténnyel is, hogy igazán szeretsz.

- Ezt miből gondolod? – fordult vissza az asztalhoz a lány.

- Abból, hogy hiába szeretsz szívedből, a hivatásom útján akarsz tartani, és emellett a közelemben lenni – mosolygott Salmo. – Sosem tapasztaltam még ennyire tiszta szerelmet nő részéről irányomban, mint, amit részedről tapasztalok.

- Pedig így van – állt fel Heather végül, és szedte össze a papírjait. – Nekem pont ezért volt nehéz elviselni éveken át hiányodat, mert küzdenem kellett önmagammal, s azért, hogy elengedjelek, de ez utóbbira képtelen voltam. Amikor végre azt éreztem, sikerült megtennem, te megkerestél, és az ördögi kör újra játszódott. Megint ott tartottam, hogy nem megy az elengedés, miközben előjöttek a lelki fájdalmaim, amiket régen okoztál eltávolodásoddal. Nem véletlenül mondtam ki, hogy nem felejtek. Egyáltalán nem tudtam hosszú évekig elfeledni, vagy legalább is feldolgozni azt, hogy mélyen megbántottál 2013 augusztusában, és ezt tetőzte az a tény, hogy felvettél dolgozni ide, a plébániára.

- Fél évvel ezelőtt végképp nem tudtam mit kezdeni a belőlem féktelenül előtörni készülő szerelem érzésével, és máshogy nem tudtam legyőzni a vágyat, ami hajtott volna feléd, csak úgy, hogy elképesztő közönyös, kemény, zsarnoki voltam veled. Pedig minden vágyam volt, hogy szemedbe nézzek, és kimondhassam: teljes szívemből szeretlek…

- Most már értem, miért viselkedtél velem agresszíven – állt fel Salmo is, majd fogta meg gyengéden a lány kezét, - és ezen felül úgy érzem, még tartozom neked egy vallomással. – azzal fogta, odavonta magához Heathert, majd átölelte a derekát másik kezével. – Bocsánatodat szeretném kérni, ha még nem késtem el vele.

- Nem késtél el vele – fonta ujjait Heather a pap ujjai közé. – Sőt, titkon mindig erről a pillanatról ábrándoztam, hogy legyen bátorságod szembenézni hibáiddal, és kiejteni a szádon a szót: bocsánat.

- Gyere, töltsd velem az estét! – mondta Salmo, miközben fogta, elengedte a lány derekát, majd maga felé sergette, és mindkét kezének ujjait a lány ujjai közé fonva megfogta a kezeit, miközben gyengéden magához fogta velük.

- Nincs ellenvetésem az ötlet ellen – nézett fel Heather az őt szerelmesen ölelgető papra. – Holnap úgysem lesz irodaidő, úgyhogy akár az egész napot is kettesben tölthetjük a szobádban.

- Rendben – csókolta meg Salmo a lány ajkait lágyan, majd úgy, ahogy voltak, lassan besétáltak a plébános atya szobájába, ahol aztán magukra zárták az ajtót.

*

Másnap reggel Heather boldog mosollyal az arcán ébredt. A szoba ablakán a lágyan cirógató napfény üde melegséggel szűrődött be, miközben Salmo és ő ruhátlanul feküdtek a tegnap estét követően a pap ágyában, miközben Salmo jobbjával átkarolva tartotta kedvesét. A lány szinte hihetetlennek érezte azt a tudatot, hogy végre együtt van tíz év nélkülözés után azzal a férfivel, akit igazán szeret, és aki nélkül most már még inkább képtelennek érzi magát arra, hogy leélje további életét. Lassan szembe fordult kedvesével, és belegondolt abba, hogy mennyire bosszúéhes lélekkel lépte át fél éve a parókia küszöbét, és bántotta lelkileg úton-útfélen könyörtelenül az őt viszont szerető férfit, akivel most egy ágyban találta a reggel, és szíve összeszorult a bánattól. Bárcsak ne akart volna ennyire könyörtelen, szívtelen és makacs lenni! Bárcsak ne harcolt volna fél éven keresztül a szívét és lelkét egyenesen felperzselő szerelem érzése ellen! Fél évig bírta, és nem tovább. Azzal, hogy tegnap este közel engedte magához Salmo-t leomlott kettejük között a képzeletbeli válaszfal. A fal, mely gátat emelt szerelmük beteljesedésének, és mindketten makacsul tiltakoztak az őket összekötő heves szenvedély, szerelem érzése ellen. Se Salmo, se pedig Heather nem volt képes megalkuvásra, egyikük se ismerte be, hogy bizony őrülten szerelmes a másik félbe; pedig elkerülhető lett volna ez a félévi őrület, kínzó hadjárat, ha elejét veszik azzal, hogy bevallják egymásnak az érzelmeiket.

Amíg így gondolkozott, Salmo lassan ébredezni kezdett. Kinyitotta szemeit, majd lágy mosolyt öltve arcára, köszöntötte kedvesét.

- Jó reggelt, szerelmem!

- Neked is, Salmo! – cirógatta meg Heather a pap arcát. – Hogy aludtál?

- Nagyon jól – felelte Salmo, - mert itt voltál mellettem, és engedted, hogy szeresselek, kényeztesselek.

- Nem is tudtam volna másképp tenni, hiszen képtelen voltam ellenállni a kísértésnek az éjjel – könyökölt fel Heather az ágyban. – Egyszerűen tökéletes este volt.

- Hm… - vonta oda magához Salmo a lányt – valóban? Örülök, hogy tetszett az első együttlét.

- Tudod, még talán sosem érzetem ilyen elsöprő horderejű szerelmet senki iránt, mint irántad – cirógatta meg Heather a férfi arcát lágyan. – Ha tegnap nem jössz be a konyhába, és ülsz le mellém beszélgetni, talán sosem történik meg köztünk ez a csodás este.

- Az meglehet – mosolygott Salmo kedvesen, - de akkor is megpróbáltam volna mindent elkövetni, hogy meghódítsalak, mert már borzasztó méreteket öltött lelkemben és szívemben annak gondolata is, hogy hiába nyújtózok, mindig azt éreztem, nem érhetlek el sosem.

- Igazság szerint én sem bírtam tovább elviselni a kialakult helyzetet. Teljesen levettél a lábamról a csodás ékszerekkel, melyekkel elárasztottál az elmúlt napokban, és előhoztad belőlem a vágyat, hogy öleljelek, csókoljalak, szeresselek, de nem akartam kockára tenni hivatásodat a szerelmünkért cserébe – csókolta meg Heather a pap ajkait.

- Én viszont bármit megadnék szerelmedért, még a hivatásomat is félredobnám azért, hogy többé semmi ne állítson akadályt a virágzó érzelmeink útjába – cirógatta Salmo Heather arcát gyengéden. – És igazság szerint jól esik kockára tenni a hivatásomat érted és azért, hogy most már örökre magam mellett tudhassalak.

- Salmo – érzékenyült el a lány, akit most forrón megcsókolt a férfi. – Annyira szeretlek!

- Én is téged, szépségem – mosolyodott el Salmo. – Meg amúgy, most annyira boldog vagyok!

- Én is, Salmo. Úgy érzem, most vagyok a világon a legboldogabb, és ugyanazt érzem, amit te: soha többé nem akarok elszakadni tőled – bújt hozzá Heather szerelméhez, aki gyengéden átölelte a takaró alatt, majd megszeretgette.

*

Két nappal azután, hogy Salmo és Heather eltöltött együtt egy csodálatos napot a férfi szobájában, a lelkész minden nap körbe udvarolta újdonsült szerelmét, Liliana nem kis meglepetésére. A szerelmesek a plébánián kívül is folyamatosan találkozgattak, volt rá alkalom, hogy maga, Salmo kérte meg, tartson vele Vácra, vagy szimplán a szentmiséire, noha az utóbbiért annyira nem lelkesedett, de mivel nagyon szerette a férfit, eleget tett kérésének. A szerelmesek kapcsolata decemberre annyira elmélyült, hogy a pap valósággal kiharcolta azt, hogy a karácsonyi szentmisét az egyik szomszédos település lelkésze, Barry atya tartsa meg plébániatemplomában, míg ő önfeledten turbékolt kedvesével a lány szobájában. Habár Heather továbbra is könyörgött neki, hogy ne veszítse el a fejét, és szánjon időt hivatásával kapcsolatos teendőire is, Salmo egyre inkább eltávolodott attól. Úgy vélte, ha már a tilalom ellenére is beleszeretett a lányba, ráadásul megszegte szüzességi esküjét is, már nincs semmi sem, ami emellett tartsa. Sőt elkezdte komolyan pedzegetni, mikor kettesben volt kedvesével, hogy fontolóra vette, kilép hivatásából, hogy aztán új életet kezdhessen vele, s elfeledje azt, hogy ő bizony egykor a papi hivatás útjára tévedt.

A lelkivezető családjából többen nem örültek annak, hogy a férfi összeszűrte a levet irodai alkalmazottjával. Édesanyja, Elisabeth például hatalmas patáliát rendezett, mikor legutóbb Dányban járt, és rajtakapta fiát és Heathert enyelegni az irodán, ráadásul irodaidőben.

- Mégis mit képzelsz, te kis fruska, hogy elszeretted a fiamat a hivatásából, mondd? - rángatta szét a lányt és fiát, majd kevert le egy óriási pofont az előbbinek teljes erőből. – Hogy van ehhez egyáltalán merszed?

- Úgy, kedves asszonyom, hogy ez a szerelem már évek óta ég mindkettőnkben egymás iránt – felelte Heather arcát fogva, - és most jutottunk el arra a pontra, hogy esélyt adunk egymásnak.

- Majd adok én neked olyan esélyt, hogy belezöldülsz! – emelte fel bal kezét is, de fia azonban nagy megrökönyödésére kedvese védelmére kelt.

- Anya, kérlek, ne bántsd! – tartotta fel kezét Salmo Heather és anyja közé, de az megragadta a kezét, majd az irodaajtóhoz cibálta, és kidobta onnan a megszeppent lányt. – Kotródj innen, te kis senki!

- Anya, kérlek… - kezdte Salmo, majd a mondat másik fele azon nyomban a torkán forrott, amikor édesanyja, meg sem várva magyarázatát, visszakézből lekent neki is egy maflást.

- Hallgass, te istenszomorító bitang! – harsogta Elisabeth magából kikelve. – Mégis mi lelt téged, hogy pap létedre engedtél egy nő csábításának, és mindennek a tetejében még ágyba is vitted napokkal ezelőtt?

- Szerelemből tettem – fakadt könnyekre Salmo az arcát fogva.

- Szerelemből… - vágta pofon az asszony odakézből is fiát. – Adok én neked olyan szerelmet, hogy megemlegeted öregkorodban is. Vedd tudomásul, hogyha megpróbálod otthagyni hivatásodat és feleségül mered venni ezt a kis libát, én attól kezdve nem foglak elismerni fiamként! Fogd fel, hogy egyházi személy vagy, és nem holmi neveletlen suhanc, aki élete első kamaszkori szerelmét éli meg! Negyvenkét éves vagy, gondolkozz el azon, mi a helyes és mi nem!

- Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem helyes, amit érzek, de képtelen voltam ellenállni Heather vonzerejének – válaszolta Salmo szipogva. – Titkon mindig is arról ábrándoztam, hogy mellettem van, szerethetem, boldoggá tehetem őt, és megadatott nekem. Eleinte együtt dolgoztunk, de most már nem akarom, hogy szimpla irodai alkalmazott legyen. Azt akarom, hogy mindig együtt legyünk szerelemben, szeretetben és békességben.

- Te szerencsétlen félnótás – ment közelebb Elisabeth fújtatva a fiához, - nem hiszem el, hogy felnőtt korodra annyi eszed legyen, mint egy marék molylepkének! Főleg azt nem tudom elhinni, hogy képes voltál a hátad mögé dobni azt, amiért gyermekkorod óta harcoltál, mindezt egy mondva csinált érzés miatt, de amit megmondtam, azt megmondtam. Ha azt mered tenni, amit előzőleg taglaltam, többet nem vagy a fiam! – Azzal az asszony dühösen felkapta táskáját, és elviharzott az irodáról. Salmo szomorúan pillantott távozó édesanyja után, akinek szavai úgy visszhangoztak benne, mint valamiféle echo. Most okosan kell cselekednie, hogy az asszony, akit az imént felbőszített pusztán azzal, hogy szembe szállt vele Heather védelmében, ne szerezzen tudomást arról, hogy ő bizony nem fog emiatt a botrány miatt kihátrálni a kapcsolatból. Még mit nem! Most, hogy nagy üggyel-bajjal elnyerte a lány kegyeit, egymáséi lettek, főleg nem akar tőle megválni, hiszen a teste-lelke de még a szíve is az övé, hiába helytelen mindaz, amit tesz.

Heather eközben a szobájában, magát az ágyán hasra vetve itatta az egereket megállás nélkül. Nem hitte volna ugyanis, hogy azzal, ha enged Salmo csábításának, lavinát indít el maga ellen a férfi családja részéről, főleg az anyja szempontját tekintve. Arról nem is beszélve, hogy hiába zavarta ki az asszony az irodáról, mikor meglátta szerelmesen csókolózva őt és fiát, mégsem tért be addig szobájába, míg meg nem hallotta, hogy bizony Elisabeth kő keményen megtiltja szerelmének, hogy feleségül kérje és vegye. Amíg így gondolkozott, Salmo lassan benyitott hozzá, hogy lássa, hogy van. A lány a szemét elfedő könny-fátyolon keresztül felnézett a férfire, aki ekkor odarohant az ágyhoz, felsegítette szerelmét, és szorosan megölelte. Ebben a pillanatban Heather még keservesebb zokogásba kezdett, ami közben borzasztó fájdalom járta át a férfi szívét és lelkét.

- Szerelmem, - törte meg végül Salmo a kínos csendet, melyben eddig csak kedvese zokogása hallatszott, - figyelj rám!

- Mondd, édesem! – szipogta Heather, miközben felnézett a férfire.

- Nem fogom hagyni, hogy édesanyám vagy az egyház közénk álljon bármivel is! – törölgette le Salmo az oda gördült könnycseppeket szerelme arcáról. – Szeretlek, és nem érdekel, ki mit mond, csak egy a fő, hogy itt vagyunk egymásnak. Jól tudom, hogy ezzel a kapcsolattal teljesen szembe mentem hivatásom elveivel, de nem tehettem mást, hisz célom volt, hogy meghódítsalak.

- Ahogy én is ezt tettem– fogta meg Heather a pap kezét. – Édesanyádnak azonban valamilyen szinten igaza van abban, hogy elhódítottalak a hivatásodból, de végső soron úgy érzem, nem bántam meg, hogy összejöttem veled pár hete. Folyamatosan körbe udvarolsz, kényeztetsz, tenyereden hordozol, ez utóbbit úgy is megcselekszed, hogy szúrópróba szerűen apró ajándékokkal lepsz meg.

- Mert fülig szerelmes vagyok beléd, szépségem – mosolyodott el Salmo, miközben kezet csókolt a lánynak, - és megsúgok egy titkot.

- Mit? – kérdezte Heather nevetve, amint kezeit a pap nyaka köré fonta végül.

- Szerelmes is maradok beléd, míg élek – felelte az, majd forró csókolózás közepette lassan elhemperedtek az ágyon, miközben ruháik a hópelyhek lassúságával azonos módon szanaszét hullottak a lány ágya mellett, és gyengéd szerelmeskedésbe kezdtek. Az este mámoros hangulatban talált rá az egymást önfeledten csókoló, simogató szerelmesekre. Salmo ismét boldognak, kiegyensúlyozottnak érezte magát, hogy az édesanyja és az egyház tiltása ellenére is szívéből szeretheti kedvesét. Ekkor, az őt és a lányt fűtő érzelmek hevében megfogadta, hogy innentől kezdve védelmezni fogja kapcsolatukat, bármibe is kerüljön, ha emiatt a hivatásától meg is fosztja az egyház, illetve összetűzésbe keveredik bárkivel vagy saját, vagy a lány családjából. Töprengés közben lágy mosollyal arcán, gyengéd érintésekkel, megcirógatta Heather arcát, aki ugyanilyen módon visszamosolygott rá, majd tovább folytatták meghitt pillanataikat a holdvilágos éj fekete leple alatt.